Simon Roland
Tiszafa (Taxus Baccata)
ha jön a zord évszak
sír a jegenye és a tölgy
vicsorít száz jégcsap
a dermedt háztetőkről
rebellis fák kezét
s kegyetlen táncát járja
a falu hatalmas főterén
érkezik díszes hintón
a hercegnő, a tavasz
virágok miriádja hajlong
ragyogó szépsége alatt
nyár, a szerelmes fruska
szíveket tipor a földbe
ezt mindenki jól tudja
donganak a méhek a körben
ősz, a görbe hátú néne
magányosan éldegél
borongós, pozsgás a képe
gyűjtögeti rőzséjét
irigy és ádáz a négy őr
Taxust nem csalhatják tőrbe
a tiszafának örökzöld
s varázsos a köpenye
