Törvények és utcák IV

Simon Roland

Törvények és utcák IV

Frank visszanyerte eszméletét. Szédült fejjel vette szemügyre új környezetét és helyzetét. Zötykölődő, kényelmes és meglepően tágas kocsi szállította. A kezét béklyó kötötte meg, kíméletlenül összeszorította a fémbilincs, hiába próbálta meglazítani, a karperec még nagyobb fájdalmat okozott, nem engedett. Még kóválygott a feje, de felfogta, hogy hol van.
Egy rendőrautó foglya volt, minden valószínűség szerint útban a rendőrpalota felé, ahol is előzetesbe vágják. A sorsát megpecsételték. A vezetői és utasteret golyó és ütésálló üvegfal választotta ketté. Három rendőr kísérte az új otthonába. A vézna ifjonc sofőr hallgatta a szigorú tekintetű, merev arcú középkorú felettese vég nélküli vakmerő történeteit.
A csenevész bólogatott és helyeselt, ahogy egy beosztotthoz illik. A harmadik egy ráncos nyugdíjazás előtt álló megfontolt fickó türelmesen figyelte az ájultságból ébredezőt. Frank vérző fejét oldalra hajtotta. Esőcseppek kopogtak az ablakon. Legközelebb már csak a börtöncella rácsai között nézhet kifelé. A sivár fegyintézet udvara nem nyújt ennyi látnivalót, nem is beszélve a morc őrökről. Még nem élvezte a börtön vendégségét, de el tudta képzelni a rabok mindennapos életét. A két oldalon felsorakozó épületek szomorúan bámultak vissza.
A hentesüzletben kígyózott a sor. A nyitott ablakból ínycsiklandozó illatok szálltak a magasba, felidézve a gyermekkorát, mikor a szüleivel tért be a kajáldába. Ízletes kolbászt ettek a kockás abroszú asztalnál. Az édes csók névre keresztelt cukrászda teraszán, a ponyva alatt sóvár szemű lány üldögélt a kávéja mellett – Dugóba kerültünk- A feltorlódott kocsisor mögé be kellett állni, baleset történt az útkereszteződésnél, egy teherautó ütött el két szabálytalanul közlekedő motorost. A lámpák darabjai szétszóródtak az úttesten.
A helyszínelés még most is tartott. A közelben mentőautó várakozott – Lehet, hogy egy kicsit késni fogunk, de mindenképpen leszállítjuk az ügyfelet – szólt be az adóvevőjébe a főhadnagy. A zöldfülű aggódva figyelte, amint a mentősök hordágyra teszik a súlyos sérülteket – Másik útvonalat kell választani – adta ki az utasítást a legmagasabb rangú rendőr. A jármű kitolatott és befordult a mellékutcába. A mentőautó sikoltva rohant a kórház irányába. A gomba módra növekvő villák felkapaszkodtak a domboldalra – Nem erre kell menni, forduljon vissza – motyogta Frank, mikor észrevette, hogy mennyire eltávolodtak a rendőrkapitányságtól – Maradjon csendben, én itt nőttem fel, úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet – üvöltött ingerülten a főhadnagy.
Az égbolton átfutott egy villám. A lanka tetejéről látni lehetett a pókszerű épületet – A klub – sóhajtott fel a megbilincselt – Nyugalom fiacskám, hamarosan megérkezünk, és elkezdődhet a tárgyalása – szólalt meg végre az öreg egyenruhás – Steve mennyit fizetett önöknek? – tette fel a kérdést – Eleget ahhoz, hogy ne utasítsuk vissza, a pénzre szükségem van. Jogom van a jólétre, megveszem majd ezt a csinos tornyos kastélyt, ideköltözök a feleségemmel és a fiammal, itt fogunk élni, boldogok leszünk – az autó lassított, a csillogó szemű magas rangú bűnüldöző kimutatott az ablakon. A gazdagok emeletes háza között kanyargó ösvény könnyedén megszégyenítette a legvadabb hullámvasutat is, először felkaptatott, majd hirtelen elindult lefelé. Végül megérkeztek a Klubhoz.

Törvények és utcák III

Simon Roland

Törvények és utcák III

A bankrablás

A helikopter rotorja elzavarta a kíváncsi rosszindulatú felhőket.
A légi jármű megcélozta a toronyház tetején elhelyezkedő leszállópályát.
A ragyogóan izzó nap alaposan megnézte a szitakötő oldalára festett városi rendőrség hivatalos címerét. Tölgyfák gyűrűjében pisztoly és a bűnüldözők jellegzetes fejfedője.
A pisztoly a védelmet és a rendet jelképezte. A város határában csodálatos tölgyfaerdő húzódott, amelyet gyakran látogattak fényképezőgéppel felszerelkezett turisták, együttlétre gondoló szerelmespárok vagy sportolni vágyók, magányos futók. A fák egyedülállóak voltak, méretükben és alakjukban. A kecses légi jármű kisebb vihart kavarva leszállt. A monoton zúgás megszűnt. Két álarcos férfi lépett ki az ajtaján. Az üzleti központ a legmagasabb épület volt az egész városban. Frank és Andrew óvatosan megállt a peremen. Tekintetüket a mélységbe vetették. Varázslatos lélegzetelállító látványban részesültek. Innen fentről úgy tűnt játékautók szaladgálnak az utakon, hangyák menetelnek a járdán. A kisebb házak díszes cserepein néha elkalandozott a napfény. A gyémánt firmament a kutyasétáltatók és a kocogók kedvenc helyének, a parknak hízelgett. Kék hullámaival fodrozta a faleveleket és simogatta a terebélyes fák koronáiban el és feltűnő ösvényeket. A lombok közé százféle szín, fény, árny bújt el, melyeket csak a festők tudnának megnevezni. A folyó módjára hömpölygő üzleti negyed megfejtésre váró sikátorba torkollott. A szürke lakóházak és gyárak sivárságát a messzi tölgyfaerdő látványa oldotta fel. A szemközt elhelyezkedő újonnan felépített modern stílusú dölyfös bank hunyorogva nézett vissza a két alakra – Bármit terveztek, nem fog sikerülni, nem adom az értékeimet – üzente az acél kolosszus. Kivonták magukat a hatás alól. Beszálltak az üvegliftbe. A pláza külső részéhez szerelt felvonó pazar látvánnyal ajándékozta meg az utasait. A kapszula gyorsan, hang nélkül érkezett le. A bank építője szemmel láthatóan kiélte kreativitását. Megszámlálhatatlan merész vonalak cikáztak ide-oda. A futurisztikus pénzintézet bejárati ajtajához vezető lépcső előtt két középkori lovag posztolt. A szobrok pajzsokkal és kardokkal vívták csatájukat a láthatatlan ellenséggel szemben. A maszkosok nem törődve a bámészkodókkal felfutottak a lépcsőn. Frank a megbeszélt tervet követve kint maradt, szemmel tartani a nyüzsgő környéket és ha baj van riasztani a társát, beindítva a vésztervet. A kamera feléje fordult. Piros pötty villogva adta tudtára, felvétel készült róla. Andrew a pisztolyát megragadva belépett. A magas mennyezet tovább növelte a teret. A márvány padló makulátlan tisztaságú volt. Automata takarítógép végezte feladatát. A pultok előtt ügyfelek álltak, körülöttük három őr sétálgatott békésen – Bankrablás! Mindenki a földre! – A kiáltástól visszhangzott a tágas terem. Az őrök a civileket és a saját életüket féltve letették a revolvert. A bankrabló begyűjtötte a fegyvereket. Az egyik alkalmazottat felrángatta és kényszerítette, hogy a kód beütésével kinyissa a páncélszekrényt. A trezor zárja kattant. A fiókvezető átadta a pénzzel teli zsákot. A maszkos mindenkit beterelt a széfbe, bepötyögte a kódot és elfordította a kulcsot.

Eközben a bejárat előtt őrködő barátja a lépcsőfokokról visszafordította a nyakkendős, aktatáskás üzletemberek egy csoportját. A menedzserek patáliát csaptak az utcán. Három rendőr tűnt fel a sarkon, kezükben pisztoly – Siess már, kifutunk az időből – morogta magában. Az egyenruhások rászegezték a stukkert – Adja fel magát – robbanás hallatszott bentről – végre – sóhajtott fel, majd belökte az ajtót. A súlyával nekidőlve felborította a könyves szekrényt, így eltorlaszolta a bejáratot. A rendőrök a vállukkal próbáltak behatolni, de nem sikerült. Erősítést hívtak az adóvevőjükön keresztül. Az alagsorba vezető lépcsőfokok vitték lefelé. Izgatott volt. A polgármesteri hivatal egy fontos emberét lefizetve hozzájutottak a tervrajzhoz, így jöttek rá a ledózerolt romos lakóház helyére felhúzott bank titkára. A befalazott pince egy hosszú folyosóban végződik, amely kivezet a városból. Az alagsorban meglepetés keserű italát kényszeredetten nyelte le. A befalazott pince kirobbantott tégláinak tetején kitekeredett végtagokkal ott feküdt Andrew, Steve állt felette, vascsövekkel ütlegelte. A friss bankóktól illatos táska egy dromedár bandatag kezébe vándorolt – Nem ölted meg az árulót, megszegted az első törvényt – Steve az ujjával fenyegetőzött. Frank kővé vált a döbbenettől és a dühtől, nem hagyta el egy szó sem az ajkát - Elvisszük és végrehajtjuk az ítéletet, később veled is végzünk, most már én vagyok a főnök, én parancsolok – úgy üvöltött, mint egy vadállat. Fentről a hatalmas reccsenést közeledő rohanó lábak követték. A csapat új vezére az összevert férfivel és a zsákmánnyal eltűnt a sötét lyukban. Frank feje mellett úgy röpködtek a golyók, mint a megvadult méhek.
A törmelékeken átküzdve magát lejutott a pincébe.

A zsákmány I

Simon Roland

A zsákmány I

A kocsma pincéje zártkörű rendezvénynek adott helyet, így a titokra szomjas elcsigázott hold sem tolakodhatott be. A sötét üveg visszaverte a vajszínű sugarak támadását. Az ablak el volt függönyözve. Az utcában elrobogott egy taxis, gerleként búgó, szorosan összebújó szerelmespár vonult el, műanyag üdítősdobozokat rugdosó lézengő fiatal fiúk bukkantak fel. Heccelték, ugratták egymást, fitogtatták az erejüket. A távolból részeg csavargó adott hangot bánatának. Kutyák ugatták a renitens csendháborítókat. A falusi idillt emlegető boltívek alatt nem mindennapi történet került terítékre. A meghitt fényű helyiségben mulatozó három alakot egyáltalán nem érdekelte a város utcáit betöltő megszokott hétvégi események. Kizárták a külvilágot. A tapintatos pincér diszkréten elvonult a konyhába, ezt előre így beszélték meg, csak ha megrázták a csengőt, akkor jelent meg a borravalóra ácsingózó felszolgáló. Rumos poharakból építettek piramist, a kicsorduló lélekerősítő eláztatta az asztalon hagyott bankókat. Earl, Keen és Gustav, a három biztonsági őr koccintott – A lehetőségre, a sikerre – emelte magasba serlegét Keen a merész akció értelmi szerzője.

Az értékes tárgyakra szakosodott ismeretlen mélyreható műszaki ismereteit, kézügyességét kiaknázva, felhasználva nyom hátrahagyása nélkül jutott be a bekamerázott, mozgásérzékelővel, riasztóval ellátott múzeumot, ahol a trió dolgozott. Először rettentően elkeseredtek, mivel képtelek voltak az épületbe észrevétlenül bejutó elkövetőt fülön csípni, a rájuk bízott feladatot nem végezték el, nem védték meg a múzeumot. Később Keen agyában fogalmazódott meg a ragyogó ötlet, hogy a behatoló módszereit leutánozva a három férfi önrablást hajtson végre, mindezt a szorgalmas, lelkes és folyamatosan visszatérő bűnöző nyakába varrva. A fej kinyitotta az albumot, száz bélyeget már sikerült értékesíteni, már csak öt bélyeg várakozott műgyűjtő és dúsgazdag barátjára. Az öt legértékesebb bélyeg hihetetlen magasságba feltornázott ára egyenlőre elriasztotta az alvilági köröket, de a trió kitartott álláspontja mellett. A siker a fejükbe szállt, felbátorította őket.

Earl bizonytalan lábakon, furcsa testtartással távozott, felborított néhány széket, két csinos táncosnővel tért vissza. Bedobta az érmét a gépbe. A lendületes fülbemászó zene megmozgatta a lábukat. Keen a bélyegalbumból felnézve észrevette, a szerelemtől és a pénztől felajzott nőszemély ölelgetést imitálva könnyedén átkutatja a társai zsebeit, óráktól, érméktől szabadítja meg az ittas munkatársait. Felállt, de elvétette a lépteket, a fejében visszhangzott a dübörgő muzsika, megbotlott és elesett. Az album kiesett a kezéből, leverte a csengőt. Az egyik rosszéletű szirén felkapta az albumot és távozott. A földön fekvő fenyegetően mutogatott az enyveskezűre. A bélyegeket megszerző csábos teremtmény mosolyogva búcsúzott az asztal alatt fetrengő férfitól. A pincér még látta az elégedett arcú nőket, amint a zsákmánnyal távoztak.

Törvények és utcák II

Simon Roland

Törvények és utcák II

A külvárosi háztetőket elragadta a holdtalan, csillagtalan égbolt, amely ősi sárkányként siklott végig a külvárosi negyed felett, karmaival fenyegette a lélekszakadva rohanó menekülőt.
A kandeláber lesütött szemmel álldogált a sarkon. Frank már fél órája futott. Homlokán izzadtságcseppek jelentek meg. A nyári hőség még ilyen késői órán sem csillapult.
A mindennapos sprintelés segített, hogy tartsa az irgalmatlan iramot. A saját emberei loholtak utána. Ha elkapnák könyörtelenül végeznének vele. Az utcatáblákról ismerős neveket olvashatott le. Mindegyik utcához egy történet társult. A hűs árny nevezetű téren tanulta meg a kegyetlen második törvényt. A látogatottság hiánya miatt bezárt moziban alapították meg a bandát, és itt távol a figyelő szemektől, hallgatózó fülektől tartották meg a gyűlést, tervek, ötletek cseréltek gazdát. Mindenki beledobhatta elképzelését az ötletládába.
Egyik találkozó alkalmával egy fő rivális ütött rajtuk, alaposan helybenhagyták a tagokat.
Elzavarták őket még a környékről is. A második törvény így szólt, mindig az erősebbnek van igaza. Egy hónappal később a Klubban revansot vettek a Tévedhetetleneken. Szerényen így keresztelték el magukat. Visszaszerezték az ódon filmszínházat. Frank miközben szaladt sokat mondó pillantásával, jó és rossz emlékeivel méltatta az előbb említett épületkomplexumot.
Az ablakból nem integetett és nem emelgette kalapját Steve, a szobrokkal büszkélkedő balkonon nem nézelődött Andrew. A csapat széthullott. A mellette elhelyezkedő óriási földterületet bitorló félkész lakóház felkeltette érdeklődését. Átmászott a kerítésen. A gyéren megvilágított udvaron betonkeverők és felhalmozott téglák hevertek, a munkavezető kunyhója mögül figyelmeztető morgás hallatszott, amely fokozatosan erősödött. Frank a földre kuporodott. A betonkeverők ásítva keresték a rejtőző távoli csillagokat. Az eső hirtelen rákezdett. Az udvaron hagyott malteros vödrökben táncolva ugráltak az esőcseppek. Átnézett a lécek között. Sietős lábak igyekeztek a város távolabbi részébe. A fellázadt férfiak csörgés, csörömpölés, kiáltozás kíséretében haladtak el. A morgás abbamaradt. A hold kimászott az ablakon, felfedve a falból kilógó kábeleket, vakolatlan falakat, üres termeket és magára húzta az égi takarót. A felső emeletek belevesztek a sötét fellegekbe, amelyek már hideg, kövér könnyeikkel oldották a tomboló, rekkenő hőséget. A puha lábú csend nyomasztóan közelített.

Andrew elismert fegyverszakértőként azonnal felismerte a fejéhez szegezett revolvert.
A pisztoly hangosan szólt, a hatás nem maradt el. Ilyet már sokat látott, a játékboltok polcain. A meglőtt férfi elmosolyodott.
Már korábban eltervezték a színjátékot. A túljátszott színházi előadás az ablaktalan raktérbe zárt biztonsági embereknek szólt. Fájdalmasan elkiáltotta magát, de olyan hangosan, hogy a kuka környékén őgyelgő macska felborzolt szőrrel ijedten ugrott a konténer mögé. Frank és Andrew kiszálltak a kocsiból és csendesen távoztak.