Simon Roland
Modern Ms Dalloway
Ms Dalloway virágot vett a helyi népszerű szupermarketben, amely a metropolisz szélén helyezkedett el, egy hegyoldalban. Hazafelé még beugrott néhány helyre, hogy az online meghívó mellé a fizikai megfelelőjét, a kézzelfoghatót is átadja. A személytelent próbálta személyessé változtatni.
Ms Dalloway a szokásos céges összejövetelre készült. Férje, Nelson a SmallCore nevű nanorészecskékkel foglalkozó mamut vállalat vezérigazgatói pozícióját foglalta el. A város egyetlen felhőkarcolójának a legfelső emeletén, a 825. szinten laktak, az elérhetetlen felhőkastélyban, a szédítő magányban. Az egyik nap az ország legbefolyásosabb üzletembere kecsegtető ajánlattal kereste fel, amit más azonnal, második gondolat nélkül fogadott volna el. Azonban a szerelmét más fából faragták, a részvények többségét uraló büszke cégtulajdonos durván visszautasította a fúziót. A higgadt hangnemű vita felfokozott veszekedéssé fajult. A végén mind a ketten üvöltöztek egymással. A verekedést a határozott kollégái akadályozták meg. Az erőszakos, mindenen és mindenkin átgázoló milliárdos nem szokott hozzá az elutasításhoz. Néhány erős fenyegető mondat hagyta el a száját mielőtt elhagyta volna az irodát.
Az incidens után a kedvese csak fegyverrel, egy mini pisztollyal mert az utcára lépni, amelyet a kabátja alá rejtett. A felfogadott profi két testőr jelentősen növelte a meggyengült biztonságérzetét.
Ms Dalloway a gyümölcsökkel, zöldséggel, hússal és virágokkal megrakott kosarával beszállt a felvonóba. - A felhőkastély - A nő hangjára engedelmesen sziszegve csukódott be a fémajtó, majd suhanva haladt célja felé. A félhomályos szűk helyen a tükörből egy másik nő nézett vissza rá. A lehetne és a létező között egy vékony hajszál húzódott. Amíg az ultramodern lift haladt felfelé, suhanva, mint egy hőlégballon. a nő lélek-lépcsőn haladt lefelé. A tér beszűkölt és saját magával kellett megküzdenie.
A lakás ajtajához érve elhúzta a kártyát.
Az arcfelismerő rendszer próbálta leolvasni a gondolatait, de a rendszer csak a személyisége külső falaiba ütközött. A test és a lélek két különböző helyen járt. Már odabent is volt, ahol Eva a bájos számítógépes program üdvözölte - Szép napot, a vendégek délután érkeznek - és már sorolta is fel a teendőit, mint egy szigorú tanár a kréta illatú ódon hagyományos iskolában.
Az otthonuk egy része, a nappali és a hálószoba úgy volt berendezve, hogy elfeledtesse az emberrel, hogy a felhők között van. A letűnt századok családi házaiban érezhette magát a vendég.
Miközben sütött, főzött, takarított elgondolkodott a világ alakulásán és a saját helyzetén.
Az otthona jég-melegében elcsodálkozott, azon hogy a bevásároló központ parkolójából nézve, a csomagtartóba pakolás közben, csodálatosnak, lenyűgözőnek találta a délelőtti napfényben sziporkázó torony csúcsát. Habár az apartman a legmodernebb technológiával és a legegyedibb, legvarázslatosabb, kézzel faragott bútorokkal dicsekedhetett, ő mégis üresnek találta otthonát.
Először a szerelme lépte át a küszöböt, közömbös arcon és hangtónussal köszöntötte, majd elvonult a külön számára fenntartott szobájába, amely az ő szentélye volt. Mindeni másnak tilos volt a belépés.
Sorban érkeztek a meghívottak, a tágas nappali megtelt emberekkel, ott hullámzott a különböző formájú és mélységű nevetés és csevegés. A házimunka közben néha elcsípett egy-egy beszélgetésfoszlányt. Egy újabb tálca gyümölcskoktélt helyezett el a rózsák közé. Végignézett az érzelemmentes arcokon.
Miközben a túlsúlyos idős polgármester a legfinomabb sütemények összegyűjtésével foglalatoskodott, a legújabb divatot követő fiatal felesége egy másik prominens nővel beszélgetett.
A változást nem vette és nem is vehette észre, az egymást váltó napok olyan egyformák voltak, semmi nem törte meg a mindennapok rutinját. Olajozottan gördült minden tovább, mint egy tökéletesen megalkotott masina. A kedvese az ország prominens üzletemberével beszélgetett a fúzióról. A testbeszédükből arra következhetett, hogy végre megegyezésre jutottak. Pezsgőspohár koccintással ünnepelték a létrejött sikeres üzletkötést. A kupákban az ital olajos sárgás-zöld színben csillogott. A tapsorkán körülfogta a jelenlévőket. A mogul nem elégedett meg a torta egy részével, neki az egész kellett. Ms Dalloway férjét egy bérgyilkos ölte meg. Nelson golyókkal átlyuggatott teste a csatornarendszerben feküdt békésen és némán. Az a férfi aki a partin vidáman parolázott a város krémjeivel, egy engedelmes robot humanoid hasonmás volt, akit azért hoztak létre, hogy helyettesítse Nelsont és mindenben kérdésben hajtson fejet a mogul előtt.
Ms Dalloway nem talált semmi különbséget a feltelepített mézédes, de gépies Eva, a számítógépes program és a Cég dolgozói között. Mindegyiküknek gép lelke volt. Ms Dalloway elhatározásra jutott. - Holnap megszököm és soha senki nem fog megtalálni -
