Simon Roland
John türelmetlenül járkált ide-oda, néhányszor megállt a 17. számú ajtó előtt, de az mégsem nyílt ki a nézésére, de a fogai közt elmormolt fenyegetéseire sem. Nem volt kulcsa, se bátorsága.
Így inkább odament a piros glóriával ragyogó automatához. A takarítógép vidáman zümmögve végezte dolgát, programozója elégedetten figyelte volna a kis gondnokot, ha itt lett volna az épületben.
Ügyesen
szlalomozott a székek között. Egy pillanatra eltűnt az asztal alatt,
mint a bűvész ládájában az illuzionista segédje, majd felbukkant a másik
oldalon. A taps azonban elmaradt. Alaposan felmosta, feltörölte a
folyosót, még a radiátorokat is, majd bement a női mosdóba. Nyitva
felejtette a WC ajtaját.
Csipogás, zúgolódás hallatszott a mosdóból. El tudta képzelni mit talált a robot odabent. - Nem csak az emberek tudnak morogni az elvégezendő feladat miatt - Gondolta a férfi.
Az órájára nézett - Sose kerülök sorra - A délutáni időpont ellenére megivott egy pohár kávét. Az agyfrissítő éberré, fogékonnyá tette a dolgok iránt. Egy öltönyös idősödő aktatáskás úriember libbent ki rajta, úgy sétált, mintha már elfoglalta volna a pozícióját és a magasból tekintene le a polgárokra. Az aktatáskában a referenciái, eddigi sikerei. Így fog sétálni a hotel felé is, amikor reggel elindul dolgozni. Amikor elhaladt a folyosón várakozó férfi előtt, odaszólt neki.
- Ha akar, bemehet - mosolygott, olyan fölényesen beszélt, mintha azt mondta volna - A munka az enyém, neked nincs semmi esélyed - A jelenség lebegve ment lefelé a lépcsőn.
John bement az irodába. A középkorú igazgató gesztust tett a kezével, hellyel kínálta. A jelentkező leült (belesüllyedt) a fotelbe, Az iroda lényegre törő volt, nem hivalkodott.
Az asztalon a tárgyak (ceruzák, tollak) polcon a könyvek (üzleti és tudományos kötetek, magazinok) a festmények (tájkép, csendélet) mind a lényegre koncentrált - Nincs tapasztalata ehhez a munkához, de nem ez számít - a vezető átnézte az önéletrajzát, miközben sanda szemmel a monitort figyelte.
Csipogás, zúgolódás hallatszott a mosdóból. El tudta képzelni mit talált a robot odabent. - Nem csak az emberek tudnak morogni az elvégezendő feladat miatt - Gondolta a férfi.
Az órájára nézett - Sose kerülök sorra - A délutáni időpont ellenére megivott egy pohár kávét. Az agyfrissítő éberré, fogékonnyá tette a dolgok iránt. Egy öltönyös idősödő aktatáskás úriember libbent ki rajta, úgy sétált, mintha már elfoglalta volna a pozícióját és a magasból tekintene le a polgárokra. Az aktatáskában a referenciái, eddigi sikerei. Így fog sétálni a hotel felé is, amikor reggel elindul dolgozni. Amikor elhaladt a folyosón várakozó férfi előtt, odaszólt neki.
- Ha akar, bemehet - mosolygott, olyan fölényesen beszélt, mintha azt mondta volna - A munka az enyém, neked nincs semmi esélyed - A jelenség lebegve ment lefelé a lépcsőn.
John bement az irodába. A középkorú igazgató gesztust tett a kezével, hellyel kínálta. A jelentkező leült (belesüllyedt) a fotelbe, Az iroda lényegre törő volt, nem hivalkodott.
Az asztalon a tárgyak (ceruzák, tollak) polcon a könyvek (üzleti és tudományos kötetek, magazinok) a festmények (tájkép, csendélet) mind a lényegre koncentrált - Nincs tapasztalata ehhez a munkához, de nem ez számít - a vezető átnézte az önéletrajzát, miközben sanda szemmel a monitort figyelte.
Mindeközben a kis stúdióban magasra csapott a feszültség, az emberek hangosan vitatkoztak.
Csoportok alakultak ki, szenvedélyesen védték egymást és támadták a másikat.
Néhányan próbáltak közvetíteni a tagok között. A számítógép előtt üldögélve latolgatták, hogy mi várható.
Mindegyik néző hatalmas pénzösszeggel, több értékes ingatlannal, saját üzlettel rendelkezett.
A szórakozásukat a show jelentette. A menedzserek mindig új ötletekkel álltak elő, hogy kielégítsék az ügyfelek magas igényeit.
A felhasználók tekintetét a monitorra szegezte a felbukkanó villogó szalag.
A műsor vezetői feltették a kérdést. A csoportok egy csoporttá olvadtak, a társaság csendbe burkolózott - John megkapja a munkát? Igen vagy nem?
Fontolják meg, gondolják át kétszer is mielőtt szavaznak. Megérdemli ez az ember, hogy a sorsa jobb irányba forduljon?
100 ember mindennapjait követjük figyelemmel, anélkül, hogy ők tudnának róla.
John az önök kedvence. Az örök harcos. Ne feledjék azt sem, hogy hány alkalommal hagyta cserben elvárásaikat és szalasztott el kitűnő lehetőségeket a figyelmetlensége, önbizalomhiánya miatt. Az óra elkezdett visszaszámolni, az öt percen túl érkező szavazatokat érvénytelennek fogjuk minősíteni.
Folytatása következik? Igen vagy nem
5 4 ......
