Simon Roland
Az iskola felé
A távoli halvány csillagok boltíve alatt, a rideg hegyek szorításában, a völgy legalsó részén a kőkunyhók kinyitották reményteljes parázsló szemüket. A harmatos fűszálak belsejéből a tegnap tanyát vert bogarak szálltak fel. Iskoláskorú gyermekek készülődtek az útra. Mindenki felöltözött és elpakolta a szükséges dolgokat a hátizsákjába, ennivalót, tollat, ceruzát, füzetet, könyvet és tudásszomjat. A házak között várakoztak a későn ébredőkre.
A legidősebb, akit a hihetetlen bátorsága miatt főnőknek választottak indult el először. A lábai magabiztosan jelölték a biztonságos sziklákat, apróbb és nagyobb köveket a többieknek, akik nehezen tudták követni a gyors tempóját. A szemüveges fiú úgy tűnt a hegy oldalán kígyózó meredek útvonal rajzvonala kötötte le a teljes figyelmét, azonban a szeme sarkából képes volt megfigyelnie a társai mozgását. Egy repülő haladt el felettük, egy csíkot húzva maga után. A firmament selyem köpenyét simogatta a jármű távozása után - Kik utaznak benne és merre tartanak? -
A földrajzóra és a biológia elméleti részét sikeresen átültették a gyakorlatba. Ismertek minden állatot a környéken és tisztában voltak vele, hogy melyik növényt szabad elfogyasztani és melyiket szigorúan tilos. Az ő táskája sokkal súlyosabb volt, mint a társaié, mivel a kedvenc könyveit is mindig magával cipelte. A kedves tanárnő kölcsönadta ajándékba a könyveit. A fiú imádott olvasni, a suli szüneteiben félrevonult egy terebélyes fa alá és olvasott, míg mások a labdát rúgták az udvaron, ő falta a betűket. A legjobban a történelmi témájú regényeket szerette. Ő volt az egyetlen pápaszemes az osztályban, de nem csúfolták ezért. Egyértelmű tisztelet övezte a fiút - Ha mindig ilyen szorgalmas leszel, elérhetsz bármit, amit akarsz, egyszer feljutsz a legmagasabb létra fokára is - az édes hang mindig bátorságot adott neki, amikor úgy igazán az érzelmei völgyében találta magát. Egy újabb olvasnivalót nyomott a kezébe. A gyönyörű pedagógus a metropolisz könyvtárából szerezte be a könyveket. Egyedüli tanárként az Isten háta mögötti helyen elhívatottságáról tett tanúbizonyságot. Erősen hitt a munkájában.
Amikor felértek a hegytetőre, még egyszer lenéztek az otthonukra. A törpévé zsugorodott házak beleolvadtak a sáros föld színébe. Innen fentről nézve, úgy tűnt a föld elnyelte a falujukat. A hegy csúcsát már a napfelkelte ébresztgette, amíg a völgyben megbújó szegénységtől sújtott kis falu még a sötétségben szunyókált. Szomorúan állapította meg a keserű párhuzamot, a nap aranyló gazdagsága alig érintette az aprócska települést. Csak a nap rojtos kitépett szálai hulltak a házikókra, csekély vigaszt nyújtva. Az életük és a lakókörnyezetük helyzete szorosan összefonódott.
A hideg szél hulláma az arcukba csapott. Szerencsére vastag kabátba bújtatták testüket. Ezután libasorban lépkedtek lefelé. A csoport vezetője felidézte a baleset emlékét, amikor az öccse megcsúszott és majdnem a mélybe zuhant. Azon az átkozott napon egész nap esett az eső. A kövek különösen csúszóssá váltak. A szerencsétlenül járt fiú kabátja beleakadt az egyik sziklába, ezért a szörnyszülött mélység nem tudta lerántani. A gyerek ott lógott öt méterrel a barátai lábai alatt. A társai kővé dermedtek a rémülettől. Csak egyedül ő volt képes legyűrni a testében és az elméjében méregként kavargó félelmet. Az aggódó tekintetek kereszttűzében lemászott az öccséért és megmentette őt a haláltól. A hátára kapta és így vitte fel. A fiú az ütközés következtében mozgássérültté vált. A műtétet elvégezték volna a közeli nagyvárosban, azonban a kenyérkereső családfő sehogyan sem tudott a kezelésre összegyűjteni annyi pénzt. A fiú a szalmaágyat nyomta majdnem egész nap, néha felkönyökölt a fekhelyén, mikor ételt és italt hoztak neki, legtöbbször csak a családtagok beszélgetéseit hallgatta, napsütéses időben kiültették a ház elé. Hétvégenként a testvére szórakoztatta az általa kitalált történetekkel, ijesztő vagy mulatságos legendákkal.
Az énekesmadarak csőréből kirepülő dalt elkapta a patak és rohant vele az ibolyaszínű távolba. Vidám csicsergésbe vad csobogás vegyült. A természet lágy muzsikája zökkentette ki a gondolataiból. A szűk medrű, de sebes sodrású patakon sem volt könnyű az átkelés. Minden lépésre figyelni kellett. Pár órás séta után végül megérkeztek az iskolába, amely valójában egy egyszerű faház volt.Ezt az utat minden hétköznap megtették. Ez olyan természetes volt számukra, mint másnak felszállni a kényelmes iskolabuszra. A tanárnő már várta őket. Egy széken üldögélt, a csinos kalap alól egy tiszta, őszinte mosoly fogadta őket. Átkarolta és bekísérte őket az osztályterembe. A tábláról különösen fontos történelmi eseményekhez köthető dátum kacsintgatott. Néhány diák már a padokban üldögélt. Álmosan pislogva nézegettek kifelé. A tankönyvek kinyitott szárnyú madárhoz hasonlítottak. Minden tanuló elfoglalta a helyét és a tanárnő elkezdhette az első órát. A szünetekben az udvaron játszottak. Délben ebédeltek, amit a pedagógus sütött nekik. A krétaporos arcú, kócos hajú nap hagyta el utoljára az osztálytermet.
Várom a kedves pácienst - mondta az orvos. A doktor alakja hirtelen átváltozott az öccse kétségbeesetten ordító szájává, amely félelmetesen kitárult.
A ragadós szurkos mélységben sok minden elfért, az iskolatáskából kiesett könyvek és az emlékek.
- Nemsokára leszállunk, kérem kösse be a biztonsági övét - Az álom kiszállt a szeméből. A gyönyörű stewardess figyelmeztette az üzleti osztályon utazó középkorú férfit, akinek az ölében laptop csücsült és egy tervrajz. A papíron a modern intézmény elevenedett meg. A szemével látta az elkészült épületet. A diákok számára minden modern berendezés rendelkezésre fog állni. Körülnézett, a legtöbben aludtak vagy elmélyedtek a gondolataikban. A jól szituált férfi kinézett a repülőgép ablakából. A kecses légi jármű szárnya félretolt néhány habos felhőt. Lélegzetelállító látvány tárult a nosztalgia érzését átélő utas számára. A hegyvonulat ismét lenyűgözte. A kék csend átölelte az óriás monstrumot. Ahogyan a legapróbb tócsa képes magába zárni minden egyes felhőt, naplementét és napfelkeltét, a hold megannyi metamorfózisát, úgy egy pillanat is képes magába foglalni az időtlenséget. A gigantikus hegy oldalán egy csapat gyerek mászott felfelé, útban az iskola felé.
