Sunday, July 09, 2017

Az iskola felé

Simon Roland
Az iskola felé
A távoli halvány csillagok boltíve alatt, a rideg hegyek szorításában, a völgy legalsó részén a kőkunyhók kinyitották reményteljes parázsló szemüket. A harmatos fűszálak belsejéből a tegnap tanyát vert bogarak szálltak fel. Iskoláskorú gyermekek készülődtek az útra. Mindenki felöltözött és elpakolta a szükséges dolgokat a hátizsákjába, ennivalót, tollat, ceruzát, füzetet, könyvet és tudásszomjat. A házak között várakoztak a későn ébredőkre.
A legidősebb, akit a hihetetlen bátorsága miatt főnőknek választottak indult el először. A lábai magabiztosan jelölték a biztonságos sziklákat, apróbb és nagyobb köveket a többieknek, akik nehezen tudták követni a gyors tempóját. A szemüveges fiú úgy tűnt a hegy oldalán kígyózó meredek útvonal rajzvonala kötötte le a teljes figyelmét, azonban a szeme sarkából képes volt megfigyelnie a társai mozgását. Egy repülő haladt el felettük, egy csíkot húzva maga után. A firmament selyem köpenyét simogatta a jármű távozása után - Kik utaznak benne és merre tartanak? -
A földrajzóra és a biológia elméleti részét sikeresen átültették a gyakorlatba. Ismertek minden állatot a környéken és tisztában voltak vele, hogy melyik növényt szabad elfogyasztani és melyiket szigorúan tilos. Az ő táskája sokkal súlyosabb volt, mint a társaié, mivel a kedvenc könyveit is mindig magával cipelte. A kedves tanárnő kölcsönadta ajándékba a könyveit. A fiú imádott olvasni, a suli szüneteiben félrevonult egy terebélyes fa alá és olvasott, míg mások a labdát rúgták az udvaron, ő falta a betűket. A legjobban a történelmi témájú regényeket szerette. Ő volt az egyetlen pápaszemes az osztályban, de nem csúfolták ezért. Egyértelmű tisztelet övezte a fiút - Ha mindig ilyen szorgalmas leszel, elérhetsz bármit, amit akarsz, egyszer feljutsz a legmagasabb létra fokára is - az édes hang mindig bátorságot adott neki, amikor úgy igazán az érzelmei völgyében találta magát. Egy újabb olvasnivalót nyomott a kezébe. A gyönyörű pedagógus a metropolisz könyvtárából szerezte be a könyveket. Egyedüli tanárként az Isten háta mögötti helyen elhívatottságáról tett tanúbizonyságot. Erősen hitt a munkájában.
Amikor felértek a hegytetőre, még egyszer lenéztek az otthonukra. A törpévé zsugorodott házak beleolvadtak a sáros föld színébe. Innen fentről nézve, úgy tűnt a föld elnyelte a falujukat. A hegy csúcsát már a napfelkelte ébresztgette, amíg a völgyben megbújó szegénységtől sújtott kis falu még a sötétségben szunyókált. Szomorúan állapította meg a keserű párhuzamot, a nap aranyló gazdagsága alig érintette az aprócska települést. Csak a nap rojtos kitépett szálai hulltak a házikókra, csekély vigaszt nyújtva. Az életük és a lakókörnyezetük helyzete szorosan összefonódott.
A hideg szél hulláma az arcukba csapott. Szerencsére vastag kabátba bújtatták testüket. Ezután libasorban lépkedtek lefelé. A csoport vezetője felidézte a baleset emlékét, amikor az öccse megcsúszott és majdnem a mélybe zuhant. Azon az átkozott napon egész nap esett az eső. A kövek különösen csúszóssá váltak. A szerencsétlenül járt fiú kabátja beleakadt az egyik sziklába, ezért a szörnyszülött mélység nem tudta lerántani. A gyerek ott lógott öt méterrel a barátai lábai alatt. A társai kővé dermedtek a rémülettől. Csak egyedül ő volt képes legyűrni a testében és az elméjében méregként kavargó félelmet. Az aggódó tekintetek kereszttűzében lemászott az öccséért és megmentette őt a haláltól. A hátára kapta és így vitte fel. A fiú az ütközés következtében mozgássérültté vált. A műtétet elvégezték volna a közeli nagyvárosban, azonban a kenyérkereső családfő sehogyan sem tudott a kezelésre összegyűjteni annyi pénzt. A fiú a szalmaágyat nyomta majdnem egész nap, néha felkönyökölt a fekhelyén, mikor ételt és italt hoztak neki, legtöbbször csak a családtagok beszélgetéseit hallgatta, napsütéses időben kiültették a ház elé. Hétvégenként a testvére szórakoztatta az általa kitalált történetekkel, ijesztő vagy mulatságos legendákkal.
Az énekesmadarak csőréből kirepülő dalt elkapta a patak és rohant vele az ibolyaszínű távolba. Vidám csicsergésbe vad csobogás vegyült. A természet lágy muzsikája zökkentette ki a gondolataiból. A szűk medrű, de sebes sodrású patakon sem volt könnyű az átkelés. Minden lépésre figyelni kellett. Pár órás séta után végül megérkeztek az iskolába, amely valójában egy egyszerű faház volt.Ezt az utat minden hétköznap megtették. Ez olyan természetes volt számukra, mint másnak felszállni a kényelmes iskolabuszra. A tanárnő már várta őket. Egy széken üldögélt, a csinos kalap alól egy tiszta, őszinte mosoly fogadta őket. Átkarolta és bekísérte őket az osztályterembe. A tábláról különösen fontos történelmi eseményekhez köthető dátum kacsintgatott. Néhány diák már a padokban üldögélt. Álmosan pislogva nézegettek kifelé. A tankönyvek kinyitott szárnyú madárhoz hasonlítottak. Minden tanuló elfoglalta a helyét és a tanárnő elkezdhette az első órát. A szünetekben az udvaron játszottak. Délben ebédeltek, amit a pedagógus sütött nekik. A krétaporos arcú, kócos hajú nap hagyta el utoljára az osztálytermet.

Várom a kedves pácienst - mondta az orvos. A doktor alakja hirtelen átváltozott az öccse kétségbeesetten ordító szájává, amely félelmetesen kitárult.
A ragadós szurkos mélységben sok minden elfért, az iskolatáskából kiesett könyvek és az emlékek.
- Nemsokára leszállunk, kérem kösse be a biztonsági övét - Az álom kiszállt a szeméből. A gyönyörű stewardess figyelmeztette az üzleti osztályon utazó középkorú férfit, akinek az ölében laptop csücsült és egy tervrajz. A papíron a modern intézmény elevenedett meg. A szemével látta az elkészült épületet. A diákok számára minden modern berendezés rendelkezésre fog állni. Körülnézett, a legtöbben aludtak vagy elmélyedtek a gondolataikban. A jól szituált férfi kinézett a repülőgép ablakából. A kecses légi jármű szárnya félretolt néhány habos felhőt. Lélegzetelállító látvány tárult a nosztalgia érzését átélő utas számára. A hegyvonulat ismét lenyűgözte. A kék csend átölelte az óriás monstrumot. Ahogyan a legapróbb tócsa képes magába zárni minden egyes felhőt, naplementét és napfelkeltét, a hold megannyi metamorfózisát, úgy egy pillanat is képes magába foglalni az időtlenséget. A gigantikus hegy oldalán egy csapat gyerek mászott felfelé, útban az iskola felé.

Sunday, July 02, 2017

Perasti óratorony

Simon Roland 

Perasti óratorony


Vitorlás,
sziluettjén
aranyszárnyú 
rikoltó sirály.

Hullámzó,
kék legendák 
szétszórt
kincsek.

Apró dolgok,
nagy szerkezet
mozgásban
a világ.

Időtlen,
pillantás
óratorony
ablakából.

Friday, June 30, 2017

Szent György szigete



Simon Roland

Szent György szigete

Arnold
Böcklin
vászna
ihletett kapott.

Elhalad,
egy hajó
marad
a csend.

Napfény,
kolostor
ódon
ablakán.

Értetlen lábak,
elől bezárul
csak a hegyek
értik misztériumát.

Ciprusfák,
imádkoznak
lelkek felett
a holtak szigetén.

Szarajevó 1914 Június 28

 

Simon Roland 


Szarajevó 1914 Június 28


Nyitott autó,
közelít
trónörökös
és a felesége.

Félelmetes,
vad tekintet
mennydörgő
pisztolylövése.

Impozáns,
épületek
történelem
szemtanúi.

Sikolyok,
szállnak
a régi rend
halott.

Tuesday, June 06, 2017

A látnoki képesség I. rész

Simon Roland
A látnoki képesség I. rész
Az asszisztensnő berohant a rendelőbe. Tekintetével nem viszonozta a négy szempár csillogó köszöntését. A nő felkapta a vizsgálatra váró felcímkézett vérrel teli kémcsöveket, és ahogyan jött, olyan gyorsan távozott. Szőke haj és fehér köpeny libbent az orruk előtt. Az ajtó becsukódott. Odakint nyugalom volt. A kisvárosok megszokott délelőtti hangulatát tükrözte a kép. Néhány járókelő sétált az utcákon. Az orvos belenézett a tükörbe, 48 év körüli sportos testalkatú férfi nézett vissza. A betegek bíztak benne és a kollégák irigykedtek rá. Elismert szakembernek számított. – Valami hiányzik az életemből – gondolta, elfordult az ablaktól és leült a székre – Szóval látnoki képességgel rendelkezik? Miért hinnék önnek? Tavaly még a földönkívüliekkel való találkozásait mesélte boldogan és milyen makacsul védte az elképzeléseit. Először nagyon haragudott rám, de később megköszönte a munkámat – A fehér köpenyesek közömbös hangja feldühítette a pácienst, aki hirtelen felpattant és a zsebéből egy gyűrött térképet terített ki. Az ideges ujjak sokáig simogatták a papirost. Felkapott egy tollat és bekarikázott rajta egy bizonyos helyet, majd sietősen ráírt valamit – Itt megtalálja, amiről beszéltem - Az orvos érdektelenséget színlelt – Mr James Norder, segíteni fogok magán, új gyógyszerrel fogunk próbálkozni – mormolta a fogai között. Elkezdte kinyomtatni a receptet. A beteg távozott és újabbak érkeztek.
Erőltetnie kellett magát, hogy a problémák diagnosztizálására tudjon koncentrálni. James Norder története elültette a kíváncsiság kaparászó bogarát a fülében. Amíg a különböző páciensekkel beszélt a probléma megoldásáról, addig a kis asztalkán hagyott térkép valósággal bámulta őt. Kellemes őszi idő volt, de a homlokán patakzottak az izzadságcseppek. Felállt, majd ide-oda mászkált, majd visszaült a számítógép elé A kis asztalon heverő térkép továbbra is figyelte őt és beszélt hozzá.Újabb bonyolult eset és kibogozásra szoruló csomóval kellet szembenéznie. Késő délután, mikor a számítógép monoton zümmögése is pihenni tért, és a folyosói léptek megritkultak, a keze mohón csapott le a papírosra, mint egy kartográfiai gyűjtő. Reszketett az izgalomtól, mint egy kamasz az első szerelem megismerésénél.
A luxus járművébe pattant. – Sajnálom drágám, Későn érek haza, megbeszélésünk lesz a kollégákkal– a telefon másik végén egy unott női hang válaszolt. A felesége között már évek óta elhidegült a kapcsolat. Mind a ketten egy házban, de külön titkos utakon jártak. A háttérben hallotta a TV hangját, egy sorozat szereplői veszekedtek. A neje imádta a filmek drámai fordulatát és örömmel követte a kedvencei sorsát.
A Global Position System-et szándékosan kikapcsolta. - A GPS lustává teszi az emberi elmét. Jobb, ha az ember megjegyzi a házakat, kanyarokat, fákat, útjelző táblákat - Ritkán járt erre. Az egyforma házakat és egyforma sorsokat kukoricamező váltotta fel. A nap már megágyazott az erdőben. Amikor megpillantotta az öreg tölgyfát, a fékbe taposott. Egy lekanyarodó földúton hagyta a kocsit. Úgy szaladt a mezőn, mint egy bújócska résztvevője. A gyermekkori emlékek feltörtek a mélyből. A tölgyfa ágain rozsdás falevelek üldögéltek. Mindent pontosan úgy talált, ahogy a férfi korábban elmesélte.
A fa odvában megtalálta a gyilkos fegyvert, egy maszkot és egy pár kesztyűt. Másnap értesítette a rendőrséget.
A revolveren nem találtak ujjlenyomatot, de a kesztyűn és a maszkon a hajszálak nagy segítséget nyújtottak a detektíveknek. A DNS vizsgálat segítségével nagy valószínűséggel rács mögé juttathatják az elkövetőt.
A mindig kételkedő, ravasz főfelügyelő ragaszkodott, hozzá hogy megismerje az önjelölt látnokot. A doktort rossz hírek fogadták. A kulcsfontosságú betege eltűnt, James Nordert nevét még az adatbázisban sem találta meg.

Sunday, May 07, 2017

A kastély titkos szobája


Simon Roland  

A kastély titkos szobája

Suhanó villám aranyozta be a közeli hegy csúcsát. Az alak teljesen eltűnt a dzsekijében és az este titkos sötétjében, amikor a történelmi épületet megközelítette. A jármű távolabb várakozott, mint egy hűséges kutya. A jutalomra gondolt és gyorsan megfeledkezett az esőről, az átázott cipőről, a korbácsként vágtázó villámról, a hátborzongató mennydörgésről és a kísérteties helyről. Látta saját magát üldögélni a kedvenc éttermében a barátai társaságában, mérkőzésekről, helyi ügyekről vitatkozva. Megcsúszott. Az ódon hideg fal megérintette a kezét. Óvatosan, mint egy lopakodó vadállat belesett a gyengén megvilágított szobába. Egy szerelmespár ölelkezve csókolózott az ágyon. Néhány perc múlva a férfi feltápászkodott, megcsókolta a lány arcát, felvette a ruháit és az asztalhoz ment. Amikor a lány a felkapott köntösében az ablakhoz rohant megsejtve a gonosz szándék jelenlétét, a leselkedő a bokorba húzta az árnyékát. Az ujjai rutinosan ütötték be a számokat a mobiltelefonján – Itt vannak a szépséges madárkák – mondta, miközben az önfeledten beszélgető, nevetgélő borozó párt a revolverével játékosan célba vette, hol az egyiket, hol a másikat – Még ne ölje meg őket, odamegyek – a férfihang türelmetlenül és idegesen pattogott. Az üldögélő férfi mögött egy piros gömb növekedett. A bujkáló hold megkerülte a romos kastélyt, hogy bejusson az impozáns épületbe.

A szobában félhomály uralkodott. A férfi egy tárgyat tanulmányozott, úgy játszott vele, mint egy kíváncsi gyerek.
A nő az ágyon feküdt, magára húzta a takarót – James Miért nem jössz vissza? Tudom, hogy híres régész vagy, de nem tudnád ilyenkor elfelejteni a foglakozásodat? – kérdezte mogorván. Annak ellenére, hogy a megszólított elmélyült a munkájában, tudatában volt mindannak ami körülötte történik –– egy pillanatra hátranézett. A kedvese lelökte magáról a takarót és kinyújtózott. A gyertyafény piros fénye végigfutott a meztelen női testen - A férjed magándetektíve idáig követett minket – Shally felpattant és kinézett a gazzal benőtt udvarra. A tócsából integetett vissza a rémült hold és a saját sápadt arca. Az elhibázott életét látta a tükörben. Az emlékek feltörtek a mélyből. A rossz döntései következményeivel szembesült. Érzelem nélkül ment hozzá egy férfihoz, csupán a vagyonszerzés okán. Amikor megismerte az igaz szerelem tüzét, akkor már a hatalommániás férje kelepcéjében vergődött. A szerelem és szabadság a lakatlan kastély falai közé költözött, néhány éjszakára. Gregnek is feltűnt az üzleti továbbképzések és túlórák megnövekedő száma.

A magándetektív a főbejáratnál várta be a megbízóját, a nagy kaput szélesre tárva – Menjünk – morogta a bosszúszomjas férj. A szeme őrülten csillogott – A válás vagy a csalás ronthatja az üzleti érdekeimet, ideje helyrehozni a nejem súlyos hibáit – gondolta. A megcsalt férfi is revolverrel érkezett –Én a másik oldalról jövök, bekerítjük őket – a detektív túlkiabálta a vihart.
Megvárta , amint a beosztottja bemászik a folyosóra nyíló ablakon, majd a kezét az óriási kopogtatóra rakta. A hallból váratlanul érkező hullámzó fehér fény meghökkentette – itt jön a végzet – ordította, majd rohant befelé, saját, dörgedelmes őrjítő kopogása után.

A legnagyobb szobában megdöbbentő látvány fogadta. A magándetektív tanácstalanul üldögélt a bútortalan szobában - Hol vannak? – a ruhájánál fogva megragadta a megbízóját és a falhoz nyomta – Nem tudom, hogy mi történt. Ez érthetetlen – Az erőtlen kezéből kiesett a fényképezőgép és a fegyver – Az üzletember kíváncsian megnézte a fényképeket. A képek öt perce készültek. Látta a feleségét és a szeretőjét, a bútorokkal körülvéve. Greg és a magándetektív átkutatott minden helyiséget és minden apró zugot. Nyomukat sem találták, így hát kénytelen voltak távozni.

A szobában a pislogó gyertyafény és a bor végre egymásra talált. Shally és James beszélgetett a vacsora és az ital fölött. A beszélgetés vad csókolózássá fajult. Szeretkeztek az egyetlen pillanat romantikus időtlen kastélyában.
Az ajtók nem voltak bezárva, úgysem tudott volna senki se bejönni se kimenni.