Friday, February 15, 2008

Tengerész élet II - Matróz legendák -


Simon Roland


Tengerész élet II.


a merész matróz
árbocrúdon dobott
öt látványos szaltót
a nap a fedélzetre zuhant


legendás szörnyek
a kocsmában élnek
a dicső tengerészet
részeg tagjaival lézeng


ha nincs hajó, se palló
asszonyok ringassanak
csókkal íródik a napló
öleljen a buja szavad


korbácsol a vágy
és a kíméletlen szél
a bólogató árbockosár
pálmafás szigetről mesél


a kapitány, zord, kemény
távolba néz mereven, némán
a halál-csábos szirén
dalán kacagva tréfál


hatalmas hordón ül
a tajtékzó mulatság
a hordóba léket üt
kövesd a parancsát


cimbora, rumot tölts
a szomorú pohárba
a hold is szomjas odafönt
lássuk mit tud a dalárda


föld, élesen rikolt
száz szabad sirály
arany fövenyen szalad
egy ismeretlen világ


a csónakot leengedik
vízre száll a remény
tíz legény felderít
s büszkén partra lép


a korhadt fánál
hét lépés előre
találsz egy ládát
öt láb mélyen

és a …

Friday, February 08, 2008

Szomjazom


Simon Roland

Szomjazom

mikor a végtelen pusztán
tikkasztó nyári délután
morcos mázsás ökrök húzzák
a könnytelen felleg hintaját

résnyire nyitott ajtón
hol a bámész szem
észrevétlen behatol
s különös kincsre lel

távozz üres fecsegés
rémisztő szellem napok
látom vidáman jössz felém
hullámzik kecses alakod

a sóvárgó estéket
egy csokorba szedem
szép ajkadat nézem
csókolóznék veled

Szeretsz?


Simon Roland

Szeretsz?

mint két elcserélt poggyász
a forgalmas vasútállomáson
közöttünk a kérdés és a válasz
elveszve, megkerülve bolyong

kinézek, mily kíváncsi a nyárfa
búcsút int nekem, vagy üdvözöl
még nem tudja kettőnket látva
bámész lombja a kerítés fölött

a csend a tél ölében
kuporog megszeppenve
végigtekint a havas réten
bárcsak a tavasz itt lenne

mint szikrázó kovakő
ajkunk lassan összeér
a csók a titkokat őrző
szentélyünkbe lép

Monday, February 04, 2008

Várakozás


Simon Roland


Várakozás


halkan ketyeg a vén falióra
szürke fal, magány beszél róla
fáradhatatlan hosszútávfutó
így rója köreit az óramutató

az éj és a csend különös varázsa
mintha minden egymásra találna
gyertyafény és a falon táncoló árnya
összefonódva szerelmes párrá válna

nyárfasor, ölelkező párok
egymásba fonódnak az ágak
kék égbolt titokban érkezett
s tavak csendjével ölelkezett

csak én fekszem itt ébren
dobogó szívvel, s tétlen
kulcs zörrenj, jelezz nekem
konok ajtó, engedd be kedvesem