Monday, January 11, 2016

Az utolsó nyomtatott könyv

Simon Roland

Az utolsó nyomtatott könyv

Irodalom,
a polcon
gyűjtő
kincse.

Az idő,
sárga
pecsétje
az oldalon.

Lapozz
előre-hátra,
ódon könyvtár,
tudás illata.

Bújj el,
a szoba
eldugott
sarkába.

Betűk,
elméd
képes
albuma.

A festő titka

Simon Roland

A festő titka

Pillanat,
varázsa
a nap
megállt.

A világ,
két oszlopa
között
elmélkedni.

Angyal,
vállán
arany
csillám.

Távoli,
tavat
kísért
egy fény.

Hideg,
esőben
kacagó
lábnyomok.

Mindent,
elnyel
a vágy
csók és sár.

Az éji,
vásznat
már a vágy
festi meg.

Veszélyes út

Simon Roland


Veszélyes út

A teherautó úgy hajtotta az utat maga előtt, mint a türelmetlen gazda a makacs öszvért. A jármű felbőgött, amikor egy meredek útszakasz következett. A durva sziklafal és a szédítő mélységgel kacérkodó perem között, annyi hely volt, hogy az áruval megrakott monstrum éppen hogy elfért. Az út jogosan nyerte el a leghírhedtebb és legveszélyesebb megtisztelő címét.


Jose idő előtt akarta a szállítmányt eljuttatni, ezért jelentősen lerövidítette a pihenőidejét. Folyamatosan küzdött az álmossággal. Letekerte az ablakot. A szél pofon csapta. Nagyon sok sofőr elaludt vezetés közben és a mélybe zuhant. Tévesztés, hiba vagy figyelmetlenség egyet jelentett a halállal. A veszélyes feladatra vállalkozók az indulás előtt elolvasták a helyi újságban szereplő áldozat tragikus esetét. Ez egyben egy figyelmeztetés volt számukra. A város legnépszerűbb kocsmája volt a találkozóhelye a vakmerő embereknek. A legszörnyűbb és legmeghökkentőbb történeteket lehetett itt hallani a kalandorok szájából.

A kanyar után egy alakot pillantott meg. A földön ült, hátat fordított a közelgő teherautónak. A vezető a fékbe taposott és kipattant a járműből. Amikor megközelítette az alakot, a férfi felpattant és pisztolyt szegezett a szívére - Szálljon be - Jose kénytelen volt engedelmeskedni, a kezét a kormányra, a tekintetét az előtte lévő útra helyezte - Induljon - A hatalmas jármű elindult. Jose olyan ideges volt, hogy korábban a műszerfalra helyezett pénztárcáját leverte, az aprók elgurultak az ülés alá, egy köteg papírpénzt elfújt a szél. A bankók a szakadék fölött integettek vissza. A sziklák felett sas repült tova. A hatalmas árnyékától megijedtek a kisebb állatok. A mélység kitátotta félelmetes száját, megmutatva hegyes fogait.

Az idegen most már a közvetlenül a halántékára helyezte a pisztoly csövét. A fegyver csöve olyan sötét és mély volt, mint egy rémálom. A sofőr szeméből azonnal kiszökött az álmosság és csak az út létezett számára.
A folyamatos fenyegetettség érzése ébren tartotta. A fejéhez szegezett revolver nem adott mást lehetőséget, csak a keskeny útra koncentrálni.
Amikor este a biztonságot nyújtó városba ért, a fegyveres hirtelen eltűnt.