Simon Roland
A látnoki képesség I. rész
Az asszisztensnő berohant a rendelőbe. Tekintetével nem viszonozta a négy szempár csillogó köszöntését. A nő felkapta a vizsgálatra váró felcímkézett vérrel teli kémcsöveket, és ahogyan jött, olyan gyorsan távozott. Szőke haj és fehér köpeny libbent az orruk előtt. Az ajtó becsukódott. Odakint nyugalom volt. A kisvárosok megszokott délelőtti hangulatát tükrözte a kép. Néhány járókelő sétált az utcákon. Az orvos belenézett a tükörbe, 48 év körüli sportos testalkatú férfi nézett vissza. A betegek bíztak benne és a kollégák irigykedtek rá. Elismert szakembernek számított. – Valami hiányzik az életemből – gondolta, elfordult az ablaktól és leült a székre – Szóval látnoki képességgel rendelkezik? Miért hinnék önnek? Tavaly még a földönkívüliekkel való találkozásait mesélte boldogan és milyen makacsul védte az elképzeléseit. Először nagyon haragudott rám, de később megköszönte a munkámat – A fehér köpenyesek közömbös hangja feldühítette a pácienst, aki hirtelen felpattant és a zsebéből egy gyűrött térképet terített ki. Az ideges ujjak sokáig simogatták a papirost. Felkapott egy tollat és bekarikázott rajta egy bizonyos helyet, majd sietősen ráírt valamit – Itt megtalálja, amiről beszéltem - Az orvos érdektelenséget színlelt – Mr James Norder, segíteni fogok magán, új gyógyszerrel fogunk próbálkozni – mormolta a fogai között. Elkezdte kinyomtatni a receptet. A beteg távozott és újabbak érkeztek.
Erőltetnie kellett magát, hogy a problémák diagnosztizálására tudjon koncentrálni. James Norder története elültette a kíváncsiság kaparászó bogarát a fülében. Amíg a különböző páciensekkel beszélt a probléma megoldásáról, addig a kis asztalkán hagyott térkép valósággal bámulta őt. Kellemes őszi idő volt, de a homlokán patakzottak az izzadságcseppek. Felállt, majd ide-oda mászkált, majd visszaült a számítógép elé A kis asztalon heverő térkép továbbra is figyelte őt és beszélt hozzá.Újabb bonyolult eset és kibogozásra szoruló csomóval kellet szembenéznie. Késő délután, mikor a számítógép monoton zümmögése is pihenni tért, és a folyosói léptek megritkultak, a keze mohón csapott le a papírosra, mint egy kartográfiai gyűjtő. Reszketett az izgalomtól, mint egy kamasz az első szerelem megismerésénél.
A luxus járművébe pattant. – Sajnálom drágám, Későn érek haza, megbeszélésünk lesz a kollégákkal– a telefon másik végén egy unott női hang válaszolt. A felesége között már évek óta elhidegült a kapcsolat. Mind a ketten egy házban, de külön titkos utakon jártak. A háttérben hallotta a TV hangját, egy sorozat szereplői veszekedtek. A neje imádta a filmek drámai fordulatát és örömmel követte a kedvencei sorsát.
A Global Position System-et szándékosan kikapcsolta. - A GPS lustává teszi az emberi elmét. Jobb, ha az ember megjegyzi a házakat, kanyarokat, fákat, útjelző táblákat - Ritkán járt erre. Az egyforma házakat és egyforma sorsokat kukoricamező váltotta fel. A nap már megágyazott az erdőben. Amikor megpillantotta az öreg tölgyfát, a fékbe taposott. Egy lekanyarodó földúton hagyta a kocsit. Úgy szaladt a mezőn, mint egy bújócska résztvevője. A gyermekkori emlékek feltörtek a mélyből. A tölgyfa ágain rozsdás falevelek üldögéltek. Mindent pontosan úgy talált, ahogy a férfi korábban elmesélte.
A fa odvában megtalálta a gyilkos fegyvert, egy maszkot és egy pár kesztyűt. Másnap értesítette a rendőrséget.
A revolveren nem találtak ujjlenyomatot, de a kesztyűn és a maszkon a hajszálak nagy segítséget nyújtottak a detektíveknek. A DNS vizsgálat segítségével nagy valószínűséggel rács mögé juttathatják az elkövetőt.
A mindig kételkedő, ravasz főfelügyelő ragaszkodott, hozzá hogy megismerje az önjelölt látnokot. A doktort rossz hírek fogadták. A kulcsfontosságú betege eltűnt, James Nordert nevét még az adatbázisban sem találta meg.
