Az üzleti út III. rész Találj meg!

Simon Roland

Az üzleti út III. rész

Találj meg!

Az iroda nyüzsgött, fontoskodó csoportvezetők, füzettel és csomaggal rohangáló egyenruhás futárok, vödörrel és felmosófával felszerelkezett takarítók végezték a rájuk szabott feladatukat. A lift szigorú tekintetű aktatáskás, csillogó cipőjű, nyakkendős férfiakat és elegáns szoknyába bújtatott nőket hozott az ötödik emeletre - A vizsga napja végül elérkezett -
A tárgyaló kétszárnyú ajtaja nyitva állt. A hosszú tárgyalóasztal fejedelemként uralta a termet, két oldalról értelmezésre váró festmények bámultak le a komor uraságra. Folyamatosan érkeztek a kollégák, beszélgettek. A vizsga előtti pillanat annyira komoly és feszült volt, hogy amikor Trevor a mindenkori ügyeletes viccmester megpróbált néhány viccet elsütni, csúnyán csütörtököt mondott a humorfegyvere. A képeket nem volt idő tanulmányozni. Az ötödik emeletről kitűnő kilátás nyílt a történelmi belvárosra. A háztetőkön megpihent az őszi napfény, melyet rozsdás falevél pettyezett. A tulajdonos számára fenntartott magas támlájú szék üresen várakozott. Richard izgatott volt, elővette a mappát, rendszerezte a jegyzeteit – Találj meg újra és újra – Pati suttogott a fülébe, a szájuk majdnem összeért, a férfi akár meg is csókolhatta volna a mámorító meggypiros ajkat. Érezte a testéből áramló forró vágyat. Mostanában nem sokat találkozott vagy beszélgetett vele, így jó volt a közelében tudni. A blúzából kikandikáló mellét alaposan szemügyre vette. A poharakat és a tányérokat az asztalra helyezte és leült a férfi mellé. Richard benyúlt a szoknya alá és megsimogatta a gyönyörű combját, hol gyengéden, hol erősen szorongatta az ujjaival az álomszép lábat. A körmével szántotta a húst. A nő felsóhajtott a kéjtől. Sportos alkatú ősz hajú úr toppant be, nem adott az etikettre, fittyet hányt az üzleti szokásokra, a hagyományokra. Laza melegítőben vonult be a helyiségbe. Mikor mindenki elcsendesedett, elkezdte mondandóját - Hölgyeim és uraim, két hónappal ezelőtt felkértem önöket, hogy készítsék el a céget érintő probléma megoldási módszerét. A válságot és az arra felírt gyógyírt a fantáziájukra bíztam. A legkreatívabb, legfrappánsabb pályázat elkövetője fizetésemelésben részesül – Az igazgató köszörülte a torkát, hatásvadász szünet után folytatta szónoklatát - Szólítani fogom az embereket, megkérem akinek a nevét mondom, az jöjjön ki és magyarázza a el a kidolgozott anyagát. Richard haladt volna tovább, beljebb, de a legszebb titkárnő megragadta a karját és kiszabadította magát, ringatózó csípőmozdulatokkal kiszaladt, hogy néhány perc múlva a tálcával egyensúlyozva süteményekkel, üdítőkkel térjen vissza. Richard elmélyülten rajzolgatott, ügyelt rá, hogy senki ne fedezze fel titkát, a kezével takarta el az alkotását. Először egy újonc ment ki a főnök elé. A biztonságról fejtette ki a véleményét. Diavetítőn sorolta a megoldási menteket. Az asztal közepén elhelyezett tányérokról gyorsan fogyott a sütemény. A cég önkéntes szakácsnője, a duci Kathy sütötte a finomságokat. A mai napra sütötte a meggyes pitét. Ez volt a specialitása. A gyönyörű tündér kávét öntött a főnök poharába – Érdekes, van benne lehetőség, de sajnos ez igen kevés. Maga még zöldfülű, ne adja fel, még sokra viheti a cégnél – jellemezte a vásznon látottakat elgondolkodva a főnök. Richard utolsónak kerül sorra, kibújt a füzetéből, már befejezte a titkárnő portréját, a mappát szorongatva magabiztos mosollyal és nyugalommal kisétált. A tekintetével kereste Patit, de sehol nem látta – A csőd közelébe sodródott irányításom alatt álló kis vállalatot fel akarta vásárolni egy mamutcég, hírhedt cápákból álló társulat, én a beolvadás helyett a cég csoportokra való felosztását javasoltam. Virtuális elnökként létrehoztam egy tanácstestületet, egy raktárosi, egy ellenőrző és egy termelői részleget. Mindegyik csoportot a karakterüknek, tulajdonságaiknak, képességüknek legmegfelelőbb, legrátermettebb emberekre bíztam.
Intenzív tanfolyam segítségével sikerült elérnem, hogy minden dolgozó a maximális profitot termelje ki a lehetőségekből.
Részletekbe menően elmagyarázta a csoportok feladatát, miközben figyelte az igazgató arcát. A főnök először ráncolta a homlokát, a szemüvegét tologatta az orrán, követve az eseményeket a bizalmatlansága érdeklődésbe csapott át, végül megszületett az ítélet – Gratulálok, az ön válságkezelő megoldása nyerte el a pályázatot. Irigy arcok vették körül, a tapsvihar mely elismerte a győztest nem volt őszinte. Kathy a duci kolléga egy levelet nyújtott át. A papírusra ez volt írva:
Randevú étterem Péntek 21 óra.
Találj meg!

Pati

Az üzleti út II. rész Vidéki kirándulás

Simon Roland


Az üzleti út II. része


Vidéki kirándulás

A szórakozóhely előtt állt, ideges volt. A bejáratot díjbirkózó külsejű figurák zárták el.
A bár zsúfolásig megtelt csevegő, italozó emberrel és izgatott lüktetéssel. Kellemes zene szólt. A muzsikusok értették a dolgukat, virtuóz tudásukkal bűvölték el a vendégeket.
A keresett személy egy férfi társaságában üldögélt a gyertyafénnyel megvilágított asztalnál, a szemével biztatta a borostás, izomtól és elbizakodottságtól dagadó felfújt dromedárt. Richard az ablaküvegen keresztül figyelte a szerelemtől piruló párocskát. A feltüzelt férfi nem sokáig türtőztette magát, szemtelenül megragadta a szőkeség kívánatos combját, erős ujjaival megragadta, simogatta a lábát – Nem bírsz magaddal te átkozott? Hagyd abba! – üvöltött fel a leselkedő, majd az öklével bezúzta az üvegablakot. A gitár és az ének ritmusába mártott idilli kép ripityára tört. A szilánkok berobbantak a helyiségbe. A színes poharakkal egyensúlyozó bárgyú mosolyú pincérnő felsikoltott, három kanál és két villa csörömpölve táncolt a padlón, néhány vendég fejvesztve menekült elvétve a kijáratot, a mosdót elfoglalva. A marcona biztonságiak megszeppent kisfiúként néztek a tátongó üres ablakra, a kifutón vonagló táncosnő megtorpant, várva a fejleményeket – Mit művelsz Richard? Hát nem engem szeretsz? – Az ismerős hangra megfordult. Vércseppek borították az utcakövet. Vérzett két ujja, de nem ez volt a legnagyobb baj. Barna hajú, andalgó szemű nő, a felesége nézett vele farkasszemet – Szia drágám, megmagyarázok mindent, hidd el csak téged szeretlek - A nap berontott a szobába és elzavarta a nyomasztó álmot.
- Csak egy rémálom volt – A kezét alaposan megvizsgálta, semmilyen sérülést nem látott.
A tegnap este ugyan belevágott a falba, de sem a fájdalomnak sem a sebnek nem maradt nyoma.
Richard ruhástól feküdt az ágyon, nem kellett felöltöznie. Belenézett a tükörbe. Álmos, fáradt tekintetű fickó bámult vissza rá. Lement az utcára, hogy kiszellőztesse a fejét – A friss levegő segíteni fog - a közeli benzinkút boltjában vásárolt egy lekváros buktát és egy üdítőt. A reggelinek szánt ételt és italt belerakta egy zacskóba és elindult, hogy keressen egy szép helyet. A domboldalon egy park terült el. A falevelek zizegtek a lábai alatt.
Ekkor megpillantotta Patit. A legnagyobb tölgyfa lombkoronája alatt üldögélt, egy padon, felhúzott lábakkal, szendvicset majszolt. Amikor közelebbről szemügyre vette a jelenséget, akaratlanul is összehasonlította a feleségét a rámenős munkatársával - A kedvesem nagyobb mellekkel rendelkezik, de az korántsem oly izgató, mint a kollégámé. A nejem egy fejjel alacsonyabb, mint a cég gyönyörű titkárnője. Egyszóval Pati a tökéletes nő. A feleségem viszont nagyon romantikus, szeret olvasni, sétálni - Összegezte magában. Pati közepes magasságú, arányos, sportos testalkatú, istennőket megszégyenítő feneke van, intelligens, társasági lény. A legjobb festők és szobrászok képzeletében sem szerepelnek oly mesebeli lábak, melyekkel ő rendelkezik. Összefoglalva az egyik reménytelenül romantikus, a másik végtelenül szenvedélyes -
A férfi leült a nő mellé. Nem szóltak egymáshoz. Csak hosszú sokat mondó, mélyre ható pillantásokkal vívták szokásos csatájukat – Menjünk el a faluba, a szüreti mulatságba, eltöltünk ott egy hetet és elfelejtjük a tegnap esti incidenst – Pati elfogadta a kinyújtott kezet, beleegyezett, kocsiba szálltak. Az odafelé vezető úton csak a sofőr beszélt, az útitársa csak hümmögött, vagy bólogatott. Az alkonyatot az est, majd az éj követte. Mindegyik napszak a maga sajátos módján fogalmazta meg a látnivalókat, a fákat, a bokrokat, az élelem után kutakodó szarvasokat. A táj felkészítette őket a falu csodálatos megfoghatatlan hangulatára. Hajnalodott. Az út melletti napraforgótáblából kiemelkedett a napkorong, az árokparton ujjongva futottak a pipacsok, fergeteges tűztáncba kezdve. Így üdvözölték a pirkadat első sugarát. A lankákon nádtetős házak jelentek meg – Gyönyörű – szólalt meg Pati csillogó szemmel, Richard a kormányon pihentette kezét, miközben az utat figyelte, ő is a látvány hatása alá került. Teraszos kunyhók kúsztak fel a hegyoldalra, a nyugalom és a háborítatlan csend birodalmába. A kocsmák a legváratlanabb helyekről bukkantak fel. Kastélyok és villák kapuján hirdették a kiadó szobát. A falu elvarázsolta őket. Egy olcsó panzióban foglaltak szállást. A szüreti mulatság a felvonulással kezdődött. A feldíszített szekéren a megválasztott nagy mellű bírónő a hódolói társaságában utazott, a lassan haladó járműről integetett.
Néhány idős asszony a házak ablakában könyökölve követte az eseményeket.
A hintót népviseletbe öltözött lovasok hada kísérte, a falu főterén át a meredek utcákig, a pincészetig. Richard és Patricia kéz a kézben sétáltak a felcicomázott kurjongató menet után. Ezt követte a hordó gurítás. A falusiak a szüreti szokásoknak megfelelően szőlőlével töltött tölgyfahordót gurítottak le a hegyoldalról. Az üzleti útra érkezett munkatársak nagyon élvezték a mutatványt. Mikor besötétedett sétára indultak, az estét borkóstolóval folytatták az egyik híres pincészetben. Richard megismerte Patricia romantikus oldalát. Észrevétlenül, természetes módon alakult köztük valami, ami mindennél erősebbnek bizonyult.

Az üzleti út I. rész

Simon Roland

Az üzleti út I. rész

A kétemeletes motel sötét mosolyát rögzítette a parkolni kívánó autó fénykévéje. A kocsiból kiszálló kifogástalan modorú és megjelenésű nyakkendős úr kisegítette gyönyörű utastársát a kocsiból, udvariasan elvette a csomagot a kezéből és a kinyitott ernyőt a szőkeség fölé emelve, átkarolva, az eső elöl védelmezve kísérte őt a főbejárathoz. A szépség egy csábos mosollyal hálálta meg ezt az önzetlen figyelmességet és kedvességet. A gyülekező hideg tócsákban visszatükröződtek az erkélyek, ablakok, tetőtéri teraszok és az égbolt pillérei, az út menti nyurga fák. A falevelek színének és formájának játéka, valamelyest oldotta a hely feszültségét, a firmament szürkeségét és az épület szigorú sziluettjét. A zuhogó őszi esőben ázó épület egy horrorfilm forgatási helyszínének is beillett volna.
Két éjszakára foglaltak szobát. Mivel közöttük csak munkatársi kapcsolat volt, így természetesen külön lakosztályt választottak – Richard, segítesz nekem a reklám elkészítésében? Szükségem van a szakértelmedre. Még nincs olyan késő – Patricia értett a csábítási trükkök alkalmazásához. Szőke hajtincsek mögül huncut kék szemek leselkedtek.
A prédának kiszemelt megszólított a fáradtságra hivatkozva gyorsan elbúcsúzott és a bőrönddel a kezében megkereste a 24- es szobát. Az emeleti folyosón hunyorgott a lámpa. A recepción kapott kulccsal munkára bírta a zárat. Az ajtó szélesre tárult. A szállás meglehetősen szerény áráért cserébe nem számított pazar, csillogó-villogó üvegre, márványra, koktélbárra, szobrokkal tarkított úszómedencére, ezért meg sem lepődött a látványon, ami fogadta. Egy kicsinyke szerény ágy húzódott a sarokba és egy nagy valószínűség szerint kiselejtezett, lomtalanítás idején kidobott, majd összeszedett öreg gardróbszekrény állt őrt mellette. A villanykörtével itt is gond volt, csak az éjjeli lámpa működött megfelelően. Az asztalon felgyülemlett porréteg és az ágylábhoz közeli üres tejfölös doboz arról tanúskodott, hogy nem gyakran látogat személyzet errefelé, netán elvégezze a feladatát, kitakarítsa a helyiséget. Söprűt, felmosórongyot még hírből sem ismert ez a hely. A sötétítő függöny majdnem teljesen el volt húzva, csak egy kis rés hagytak a sápadt holdnak. Elpakolta az öltönyét, lazább ruhába öltözött. Kényelembe helyezte magát, bekapcsolta volna a TV-t, de az sem működött, így inkább a munkájával foglalatoskodott. A kész anyagot rendszerezte műfajok szerint. Olyan érzése támadt mintha valaki ácsorogna az erkélyen és minden mozdulatát lesné. Lassan óvatosan elindult, hogy széthúzza a függönyt, ekkor kopogás hallatszott. A bejáratban Patricia állt, hálóköntösébe rejtette kívánatos testét, rémült, ártatlan szemmel bámult a férfira, várta a hatást, mellyel megszánja majd megkívánja őt – Súlyos sérült szenvedtem, elcsúsztam a fürdőszobában, vérzik a lábam – Megszabadult a köpenyétől. A szemrevaló jelenségen csak egy rózsaszín bugyi volt, folyamatosan, intenzíven sportolt, a mindennapos esti futás, a különböző küzdősportok, a pörgős táncleckék mind meghozták a kívánt hatást, az izmai megfeszültek, a mellei csábítóan meredeztek. Ingerlő csípőmozdulatokkal végigvonult a szobán – Ilyen egy igazi nő – suhant át Richard agyán. Pati ledobta magát az ágyra. A férfi elővett egy csomagot, előkereste a kötszert – ellátom a sebed – Letérdelt a nő előtt. Patricia egy balett táncos eleganciájával nyújtotta ki a lábát. Reszkető kézzel megfogta a bokát, a vágy őrjítően támadt, végignézett a tökélete lábon – Én nem látok semmilyen sérülést - A csábító ekkor hirtelen a kezével megfogta a férfi fejét és magához húzta, vadul megcsókolta a száját. Richárd ellökte magától és kitessékelte a szobából – Mi bajod van? Nem tetszem neked? Sosem fogom elfelejteni azt, ahogy bántál velem – szemrehányó, vádló tekintete komolyságot sugárzott – Három éve esküdtem hűséget a kedvesemmel – Az ujján felcsillanó gyűrű igazolta állítását - Amióta a cégnél dolgozol próbálkozol a trükkjeiddel, két éve próbálsz elcsábítani engem. Elmondok neked egy titkot, amit még sosem mondtam neked. Nem fog sikerülni - A nő karját megragadva vezette ki a hűs félhomályos folyosóra – Elmegyek a közeli város country clubjába, táncolni, szórakozni akarok - Az ajtó óriási dörrenéssel vágódott be, mintegy fokozandó az előbb elmondottakat.
A férfi nem tudott elaludni, hánykolódott az ágyon, hol a párnát gyűrte, máskor a takarót simogatta, folyton Patriciát látta maga előtt, a formás lábakat, a kecses bokát, a varázslatos combot, a csókolni való, izgató melleket. Ököllel ütött a falba, végül könnyeivel áztatva a lepedőt elaludt. Zörejre ébredt fel. Széthúzta a függönyt, kinézett. Az ablaknak csapódott valami. Patricia papucsokkal dobálta az ablakot. A maga sajátos módján bosszulta meg a visszautasítást. Kiüvöltötte magát, majd beszállt a közelben várakozó sportkocsiba.
Csikorogva, porfelhőt kavarva távozott a jármű.

A levél

Simon Roland

A levél

A csendre és megfelelő illemre nevelt lakosztály átitatódott a délutáni napfényben.
Az álomszerű képen a szőke fiatal nő lassan jegyzetelte gondolatait. A toll néha elakadt a papíron, máskor hirtelen meglódult. A szobában minden tárgy megmártózott a nap hullámzó áramlatában. A díszítésnek, esztétikai élménynek használt díszes kandalló belsejében időzött a fény, a képzeletbeli lángok előtt mitikus vadállat melegedett, a tűztáncnak hódolt a padlón lapuló lény. A nő végül befejezte az írást, lerakta a tollat, megkönnyebbülten felsóhajtott. Gondos alapossággal összehajtogatta a levelet és egy bőrkötésű vaskos regény lapjai közé csúsztatta be. Pislogva nézett körül, a kezét a feje alá gyűrve rádőlt a tölgyfaasztalra és elaludt. A nap új búvóhelyre lelt a kúria közelében fekvő tóban. Az éj a tolvajokra jellemző settenkedéssel érkezett. A szélesre tárt ablakon belépő hold rányomta ezüst pecsétjét a papírus aljára, mintegy hitelesítve az irományt. Erős zörej hallatszott. A kopogás felriasztotta álmából a nőt. Az ajtó folyosó felőli oldalán türelmetlen és egyértelmű jelzéseket küldött valaki. Kinézett az ablakon, a postagalamb még nem jött vissza. Az újabb üzenetet már nem tudta elküldeni. Gyors mozdulattal kihúzta a levelet a szerelmes regény oldalai közül és a hideg kandallóba hajította, megigazította a ruháját és a frizuráját, majd mosolyt erőltetve az arcára kinyitotta az ajtót.

A tél fehér serege körülvette a festői kastélyt. Két jövevény hatolt be a lakatlan nemesi otthon birodalmába. A felhő folyamatosan szitálta a pelyheket. Beléptek a kapun – Befogom bizonyítani, hogy a grófnő titkos kapcsolatot ápolt. Méghozzá egy rivális család tagjával, a szerető naplóbejegyzése erre utal, valószínűleg leveleztek is egymással – A másik alak elgondolkodva haladt előre, a zseblámpával kereste a főbejáratot a zuhogó hóesésben, melyet a szél tett még elviselhetetlenebbé.
- Mit keresünk valójában? – A hatalmas méltóságot jelképező ablakokról visszaverődött a csóva - A diárium szerint többször is találkoztak. Ha megtalálom a levelet, beigazolódik az elméletem és megjelenthetem az ötödik könyvemet. A másik férfi, aki fiatalabbnak tűnt, megtalálta a bejárati ajtót – Már így is nagy sikered van a történelem szakos diákok között, viszont nem árt óvatosnak lenned, sok az irigyed, akik arra várnak, hogy elgáncsoljanak –
A fiatalabb férfi benyomta az ajtót. Az elemlámpa sugara ámulva bámult a kristálycsillárokra és az eleganciát és kísérteties alakokat tükröző tükrökre és a falakon felfüggesztett festmények művészi hatására.
A széles lépcsőfeljáró és a korlát részletes kidolgozása lenyűgözte a két férfit.
A modoros lakáj helyett a pazar látvány fogadta őket. A felső emeletre vezető bordó szőnyeg előtt illendően lerázták a csizmájukról a havat. Elképzelték, ahogy a padlót seprő hosszú szoknyában parolázó kisasszonyok és a kor divatjának megfelelő ruhában peckesen feszítő fiatalemberek közlekedhettek az ódon falak között, megpróbálták utánozni az egykori lakókat.
Nevetésben törtek ki. A kacajuk visszhangzott a kastélyban. Az idősebbik előhalászott a zsebéből egy pipát és egy gyufát, színpadias mozdulattal meggyújtotta. A keletkező fényben olyan volt a szakállas férfi, mint egy film főszereplője a mű drámai fordulatát hangsúlyozandó. A láng bevilágította a helyet. A sötétség hátrébb húzódott. Bársony függöny lebbent. Átkutatták az összes helyiséget, felforgatták a fiókokat, rejtett termek után kopogtattak a falakon. Végül megérkeztek az utolsó szobába. A kandallót aprólékos és gondos elkészítése okán azonnali elismerő pillantásban részesítették. Jártak már múzeumban, kiállításon, de ilyet még nem láttak – Ez volt a grófnő lakosztálya - Felforgattak mindent, de itt sem találták meg amiért valójában eljöttek. Az öregebbik férfi fáradtan lerogyott a székre és a szemöldökét összehúzva a pipáját újra szóra bírta. Gomolygó füst emelkedett a magasba – Ideje indulnunk, tombol a tél - A társa kibámult az ablakon, bár a sűrű hóesésben nem sokat láthatott a környékből.
A szakállas felpattant a székről a pipa tartalmát a kandallóba öntötte – Induljunk – adta ki a vezényszót, melyben nem lehetett nem fellelni a s csalódottságot. A két férfi távozása után a csend és a titok szövetséget kötött egymással. A kandalló rácsa alatt, a több mint 300 éve várakozó levél a parázstól életre kelt.

Kedvesem!

Nem bírom elviselni a nélküled töltött éjszakákat. A hold és a csillagok hidegsége kínozza testemet és lelkemet.
Sosem felejtem el a közös pillanatokat, az esti fürdőzést a tóban, a hosszú sétákat az erdőben.
Eldöntöttem, hogy megszökünk. Találkozzunk a kísértet kikötőnél. Vár ránk egy hajó.
A kapitány megbízható, jó barát. A szerelmünk örök lánggal fog égni, mely sosem alszik ki.
A láng mintha megerősítette volna a leírtakat. Színek és érzések tobzódtak leírhatatlan, kifejezhetetlen intenzitással.

A szenzációra, titokra, sikerre, gazdagságra vágyó történelemtanárok az erdőbe vezető úton még visszanéztek az előbb meglátogatott épületre. A tornyok, a szobrok, az óriási ablakok mind eltűntek a szitáló hóesésben.

Vége