A kút

Simon Roland


A kút

Örvénylő kék ég,
ibolyaszínű lomb,
virágzó énkép,
visszhangot mond.

Üres vödör,
pörögve táncol,
álmodból riadsz,
ha a mélység rád szól.

A hold néma,
lépteit hallja,
a mélyülő,
kút alja.

Ha kiürül a vödör,
szomjas lesz a lélek,
nem lehet felhúzni,
a titkos csendet.