Simon Roland
Az igazi tavasz
Elment a tél,
ujjong a tavasz,
fecske nyelven beszél,
verőfényes terasz.
Találka fészket épít,
kék lomb és a zöld pad,
csinos lányt szédít
a festegető nap.
Erdei titán,
felhőket sorolja,
a legapróbb virág,
az eget csókolja.
Sunday, January 09, 2011
Saturday, January 08, 2011
A Pisztolycső V
Simon Roland
A Pisztolycső V
A mezők végtelen szabadságát és a virágok illatát igéző gyepen két ősi rivális nézett farkasszemet egymással. A gondozott fű smaragd zöldje és az égbolt gyémánt kéksége fogta körül a résztvevőket és a csapatok színeibe öltözött rajongókat.
A stadion pénztárában minden jegyet eladtak. A rögbijátékosok egymásnak ugrottak.
A nézőtéren felhördült a tömeg, mikor a hazai csapat sztárja a labdát megragadva akrobatikus ügyességgel szlalomozva haladt a titánok között. A gladiátorokat kikerülve igyekezett pontot szerezni és a csapatát tovább juttatni az országos mezőnyben. A palánk mellett a csapatuk kabalafigurája, a tarka ruhás kakas szökdécselve biztatta az elbizakodott fickót. Fényképezőgépek, női arcok villantak. Sálak, transzparensek, vásárlásra biztató reklámfeliratok ugrándoztak mindenhol bármerre nézett az ember. Minden mozgásban volt.
Hullámzott a lelátó. Aki lemaradt valamelyik látványos mozdulatról az a visszajátszást megnézhette az óriási képátlójú kivetítőn.
A főnyomozó vásárolt egy szendvicset és egy üdítőt, majd az ujjongó fanatikusokon áttörve visszaült a helyére. Zászlók és transzparensek emelkedtek a magasba.
A szárnyaló lelkesedés mély csüggedésbe csapott át, mikor a sztárjátékos a gólvonal előtt elvesztette a tojás alakú labdát. A vendégek legerősebb gorillája egész egyszerűen elgázolta a csatárt és elrúgta a lasztit. A földön fekvő játékosért elindultak az aggódó edző kíséretében a minden rosszra felkészült, modern műszerekkel telepakolt orvosi táskával felszerelkezett mentősök. Levitték a pályáról a sérültet. A mesterdetektív a reményvesztett arcokba nézett. Eszébe jutott a múlt hónapi incidens. A sötét és hideg sikátorban állt. Az utcát szólítgatta valaki.
Koppanás, Kavics, föld, tócsa, utcakő. Közeledő léptek elől egy kapualjba húzódva leskelődött. Az ujja a ravaszra csavaródott. A holtsápadt kandeláber fénye megrajzolta a rendőrtanonc arcát. Az idősebb férfi azonnal lőtt. A hangtompítós pisztoly elvégezte feladatát. A tejfelesszájú elterült a földön.
Szívéből vér szivárgott. Ekkor váratlanul sprintelve jött elő egy árnyék, aki nem tudta, hogy bűncselekmény történt. Talán hirtelen jött rosszullétre vagy alkoholos túlfogyasztásra gyanakodott. A kabátzsebből elemelte a pénztárcát. Felkapta a leejtett dokumentumot és villámgyorsan kifutott az utcából. A néma revolver hiába vette célba, a városi sikátorok tolvaja egérutat nyert. A rabló mestervizsgát tett a szakmájából. A külváros is néma maradt, akár a revolver – Az edző jobban tenné, ha ezt az enyveskezűt alkalmazná ehelyett a felkapott ficsúr helyett. Ő biztosan a gólvonal mögé juttatta volna a labdát – hangosan mondta ki őszinte véleményét.
A kövér férfi érdeklődést mutatott – A Beszédes folyó felett átívelő vasúti hídon tanyázik a tolvaj. A sínek alatt rejtegeti a zsákmányát -
Hájas Joe, a megbízható informátor kinyújtotta a tenyerét. A nyomozó gyűrött papírpénzt nyomott a kezébe – A mohó zabagép mindent tudott az alvilág szereplőiről, stiklikről, árucseréről, leszámolásról, lázadásról, nagy bevételt hozó üzletekről. Ki és melyik mosodában
tisztogatja szennyes pénzét, melyik zsaru megvehető, ő ezt pontosan tudta – Adj le néhány kilót, különben nem tudsz még a konyhába sem kimenni, hogy összeállítsd a kedvenc óriás hamburgeredet – a főrendőr játékosan hasba vágta a beépített emberét. A túlsúlyos fickó elnevette magát, majd hirtelen felugrott. Az újonnan beállított játékos gólt szerzett. A nyomozó lassan megette a finom szendvicsét és megitta a borssal és mentával megbolondított limonádét, közömbösen követte a pályán történteket, amely a hazaiak fölényes győzelmével végződött.
Különösen hűvös este volt. A mozgás megkönnyítése céljából kibújt a kabátjából. Felmászott a töltésre. A domboldalon vonuló takaros házak elrejtőztek a ködben. A sínpárt követve sétált az átjáró felé. A dübörgés egyre közelebbről hallatszott. Fürgén leugrott és várta, hogy a tonnás jármű közelebb érjen.
Fiatal kamaszként sokat járt ezen a környéken. A barátaival kószált, vagánykodtak. Rengeteg csibészséget követtek el, becsúzlizták a bakterház ablakát, a derék öregúr sokáig kergette őket. Felmásztak a meredek ördög sziklára. Éjfélkor belopakodtak a temetőbe.
A tehervonat lelassult a kanyarban, A magas rangú rendőrnek eszébe jutott az a kép, amikor a csősz elől menekülve elbújtak az egyik vagonban. A felvigyázó bottal felfegyverkezve indult a suhancok megbüntetésére. Pisszenni, tüsszenteni sem mertek. A liszteszsákok mögé húzódtak. A vonat persze elindult. A jelen pillanatra kellett koncentrálni. A mozdony üvöltve haladt el, mint egy dicsőségre vágyó tábornok. Nyomában a félelmetes serege. A töltésen felfutva a vagonajtókra hegesztett kallantyúra nézett - Valaki még tartózkodik a közelben –
Ezt érezte, mikor alacsonyabb pozícióban a felettesei utcai bevetésre küldték. A veszély érzete éberré tette. Emiatt élte túl a kockázatos akciókat, verekedéseket, tűzpárbajt. Összegörnyedt és hátra fordult. Pisztolycsőből felcsapó láng üdvözölte.
A vállát megcsípte valami. Felordított. Vér serkent ki a sebből. A golyó a húsába vájódott.
Az elsuhanó járműre nézett. Elszánta magát, ugrott. A magasba emelkedett, a kezével kinyúlt a biztonságot, menedéket kínáló cél felé. Az ujjai a jéghideg vasfogantyúra tekeredtek.
Üvöltött a fájdalomtól, a karja megrándult, a lábát nagyon beütötte, de ez most nem számított
A veszélyes mutatvány sikerült. Elrángatta az ajtót és bejutott a raktérbe.
Zöldséges ládák zötykölődtek a belsejében. Bevonszolta magát. Ledobta a pulóverét.
Véres csíkot húzott. Egy feltornyozott ládának dőlt neki. A sebet vizsgálgatta. A paradicsom szétrobban. Piros masszája az arcába csapódott. Elfeküdt a vagon aljában és kúszni kezdett.
Az ajtóban feltűnt egy kéz, a támadó bemászott. Elhajította pisztolyát, a kabátja mélyére nyúlt és elővette a bicskáját és egy aktát. Feldobta, elkapta, a levegőbe vágott, feldobta és újra megragadta a hámozó eszközt. Játszadozott. A nyomozó felismerte az ellenfelét. A csempészbanda vezetőjének testőre állt előtte – Tudod ki árult el te nyomorult? – a torkát megragadva felkapta a rendőrt – A főnök halála után a bandatagok szavazásra bocsátották az ügyet, engem választottak vezérnek. Hájas Joe csak a pénzedhez volt hűséges, nem hozzád – a nyomozó a Herkules erejű ellenfelének csuklóját próbálta leszedni, levegőért kapkodott.
Az erős fickó folytatta. A túlsúlyos barátod átállt hozzám, megtudtuk, hogy ki lopta el a papírokat, megöltem a szerencsétlent, a nyomorult holttettéből a halak lakmároznak –
A nyomozó egyre vadabbul kapálózott, levert egy ládát, paradicsom és vér festette pirosra a vagon padlózatát. Egy vasdarab vált láthatóvá, valamelyik munkás felejthette itt. Felkapta és amennyire az erejéből telt fejbe kólintotta a támadóját.
Tántorogva döntötte le az árukat. A főrendőr összeszedte magát, ellentámadásba ment át.
Ököllel megsorozta ellenfelét. Az alvilág új fejedelme bedühödött, fejéből orrából dőlt a vér.
Hasba ütötte többször a nyomozót, majd fejen rúgta. A nyomozó elterült. A dromedár újra elővarázsolta a kését. A földön fekvő nyakára irányította a konyhai szerszámot. A nyomozó megállított a kezet. A penge veszélyesen közel került a nyaki ütőérhez. A nyomozó a veszélyes állapot miatt megkétszerezte erejét, eltolta a kezet és a közeli vasrudat felkapva lecsapott a nagydarab fejére. A vezér kiejtette a kést. A bicska kicsúszott a vagonból. Ellenfele mögé kerülve a fegyverét a melák torkának szorította, meg akarta fojtani ellenfelét, de nem sikerült, A dromedár felemelte, majd átdobta. A nyomozó három bukfencet is csinált mielőtt a fal megállított volna. A vonat emelkedőnek feszült neki. A kés csúszni kezdett a nyomozó irányába. A dromedár rá akart lépni a fegyverre, de az a nyomozó kezébe került.
A nyomozó a bicskát a pengéjénél ragadta meg, majd elhajította. A bicska pörögve szelte a levegőt, mint a helikopter rotorja. A kés a dromedár szívébe hatolt be. Az alvilágnak új vezérre lesz szüksége. A főnyomozó felállt és kinézett a vagonból. A vonat éppen rátért az átjáróra. A hullát megragadva, nehezebb volt, mint egy liszteszsák, de azért többszörös próbálkozás után a vállára emelte a fickót és kihajította. A fickó elnyúló zuhanás után belecsobbant a folyóba.
A víz köröket rajzolt a süllyedő halott feje fölé. Itt nyeltem el a város legrövidebb ideig uralkodó főnökét. Így regélt a Beszédes folyó. A főnyomozó felvette a dokumentumokat és átnézte – Orvoshoz kell mennem, az orvosom magánrendelőjébe kell mennem – A fáradtság, szédülés és a karjába, lábába nyilalló fájdalom ellenére, annak dacára már a pihenés utáni akcióját tervezte
- Hájas Joe bárhová menekülsz, én a nyomodban leszek, megtalállak és kinyírlak – a tőr megcsillant. Közlekedési táblák, kiszélesedő autóutak, rakománnyal felpakolt teherautók, kamionok, tülkölő sportos személyautók, komor gyárkémények, ódon épületkomplexumok jelezték a város közelségét. Hosszú éji álomból ébredő és az eloszló ködből kibontakozó modern városi épületeket festett a hajnalsugár.
A Pisztolycső V
A mezők végtelen szabadságát és a virágok illatát igéző gyepen két ősi rivális nézett farkasszemet egymással. A gondozott fű smaragd zöldje és az égbolt gyémánt kéksége fogta körül a résztvevőket és a csapatok színeibe öltözött rajongókat.
A stadion pénztárában minden jegyet eladtak. A rögbijátékosok egymásnak ugrottak.
A nézőtéren felhördült a tömeg, mikor a hazai csapat sztárja a labdát megragadva akrobatikus ügyességgel szlalomozva haladt a titánok között. A gladiátorokat kikerülve igyekezett pontot szerezni és a csapatát tovább juttatni az országos mezőnyben. A palánk mellett a csapatuk kabalafigurája, a tarka ruhás kakas szökdécselve biztatta az elbizakodott fickót. Fényképezőgépek, női arcok villantak. Sálak, transzparensek, vásárlásra biztató reklámfeliratok ugrándoztak mindenhol bármerre nézett az ember. Minden mozgásban volt.
Hullámzott a lelátó. Aki lemaradt valamelyik látványos mozdulatról az a visszajátszást megnézhette az óriási képátlójú kivetítőn.
A főnyomozó vásárolt egy szendvicset és egy üdítőt, majd az ujjongó fanatikusokon áttörve visszaült a helyére. Zászlók és transzparensek emelkedtek a magasba.
A szárnyaló lelkesedés mély csüggedésbe csapott át, mikor a sztárjátékos a gólvonal előtt elvesztette a tojás alakú labdát. A vendégek legerősebb gorillája egész egyszerűen elgázolta a csatárt és elrúgta a lasztit. A földön fekvő játékosért elindultak az aggódó edző kíséretében a minden rosszra felkészült, modern műszerekkel telepakolt orvosi táskával felszerelkezett mentősök. Levitték a pályáról a sérültet. A mesterdetektív a reményvesztett arcokba nézett. Eszébe jutott a múlt hónapi incidens. A sötét és hideg sikátorban állt. Az utcát szólítgatta valaki.
Koppanás, Kavics, föld, tócsa, utcakő. Közeledő léptek elől egy kapualjba húzódva leskelődött. Az ujja a ravaszra csavaródott. A holtsápadt kandeláber fénye megrajzolta a rendőrtanonc arcát. Az idősebb férfi azonnal lőtt. A hangtompítós pisztoly elvégezte feladatát. A tejfelesszájú elterült a földön.
Szívéből vér szivárgott. Ekkor váratlanul sprintelve jött elő egy árnyék, aki nem tudta, hogy bűncselekmény történt. Talán hirtelen jött rosszullétre vagy alkoholos túlfogyasztásra gyanakodott. A kabátzsebből elemelte a pénztárcát. Felkapta a leejtett dokumentumot és villámgyorsan kifutott az utcából. A néma revolver hiába vette célba, a városi sikátorok tolvaja egérutat nyert. A rabló mestervizsgát tett a szakmájából. A külváros is néma maradt, akár a revolver – Az edző jobban tenné, ha ezt az enyveskezűt alkalmazná ehelyett a felkapott ficsúr helyett. Ő biztosan a gólvonal mögé juttatta volna a labdát – hangosan mondta ki őszinte véleményét.
A kövér férfi érdeklődést mutatott – A Beszédes folyó felett átívelő vasúti hídon tanyázik a tolvaj. A sínek alatt rejtegeti a zsákmányát -
Hájas Joe, a megbízható informátor kinyújtotta a tenyerét. A nyomozó gyűrött papírpénzt nyomott a kezébe – A mohó zabagép mindent tudott az alvilág szereplőiről, stiklikről, árucseréről, leszámolásról, lázadásról, nagy bevételt hozó üzletekről. Ki és melyik mosodában
tisztogatja szennyes pénzét, melyik zsaru megvehető, ő ezt pontosan tudta – Adj le néhány kilót, különben nem tudsz még a konyhába sem kimenni, hogy összeállítsd a kedvenc óriás hamburgeredet – a főrendőr játékosan hasba vágta a beépített emberét. A túlsúlyos fickó elnevette magát, majd hirtelen felugrott. Az újonnan beállított játékos gólt szerzett. A nyomozó lassan megette a finom szendvicsét és megitta a borssal és mentával megbolondított limonádét, közömbösen követte a pályán történteket, amely a hazaiak fölényes győzelmével végződött.
Különösen hűvös este volt. A mozgás megkönnyítése céljából kibújt a kabátjából. Felmászott a töltésre. A domboldalon vonuló takaros házak elrejtőztek a ködben. A sínpárt követve sétált az átjáró felé. A dübörgés egyre közelebbről hallatszott. Fürgén leugrott és várta, hogy a tonnás jármű közelebb érjen.
Fiatal kamaszként sokat járt ezen a környéken. A barátaival kószált, vagánykodtak. Rengeteg csibészséget követtek el, becsúzlizták a bakterház ablakát, a derék öregúr sokáig kergette őket. Felmásztak a meredek ördög sziklára. Éjfélkor belopakodtak a temetőbe.
A tehervonat lelassult a kanyarban, A magas rangú rendőrnek eszébe jutott az a kép, amikor a csősz elől menekülve elbújtak az egyik vagonban. A felvigyázó bottal felfegyverkezve indult a suhancok megbüntetésére. Pisszenni, tüsszenteni sem mertek. A liszteszsákok mögé húzódtak. A vonat persze elindult. A jelen pillanatra kellett koncentrálni. A mozdony üvöltve haladt el, mint egy dicsőségre vágyó tábornok. Nyomában a félelmetes serege. A töltésen felfutva a vagonajtókra hegesztett kallantyúra nézett - Valaki még tartózkodik a közelben –
Ezt érezte, mikor alacsonyabb pozícióban a felettesei utcai bevetésre küldték. A veszély érzete éberré tette. Emiatt élte túl a kockázatos akciókat, verekedéseket, tűzpárbajt. Összegörnyedt és hátra fordult. Pisztolycsőből felcsapó láng üdvözölte.
A vállát megcsípte valami. Felordított. Vér serkent ki a sebből. A golyó a húsába vájódott.
Az elsuhanó járműre nézett. Elszánta magát, ugrott. A magasba emelkedett, a kezével kinyúlt a biztonságot, menedéket kínáló cél felé. Az ujjai a jéghideg vasfogantyúra tekeredtek.
Üvöltött a fájdalomtól, a karja megrándult, a lábát nagyon beütötte, de ez most nem számított
A veszélyes mutatvány sikerült. Elrángatta az ajtót és bejutott a raktérbe.
Zöldséges ládák zötykölődtek a belsejében. Bevonszolta magát. Ledobta a pulóverét.
Véres csíkot húzott. Egy feltornyozott ládának dőlt neki. A sebet vizsgálgatta. A paradicsom szétrobban. Piros masszája az arcába csapódott. Elfeküdt a vagon aljában és kúszni kezdett.
Az ajtóban feltűnt egy kéz, a támadó bemászott. Elhajította pisztolyát, a kabátja mélyére nyúlt és elővette a bicskáját és egy aktát. Feldobta, elkapta, a levegőbe vágott, feldobta és újra megragadta a hámozó eszközt. Játszadozott. A nyomozó felismerte az ellenfelét. A csempészbanda vezetőjének testőre állt előtte – Tudod ki árult el te nyomorult? – a torkát megragadva felkapta a rendőrt – A főnök halála után a bandatagok szavazásra bocsátották az ügyet, engem választottak vezérnek. Hájas Joe csak a pénzedhez volt hűséges, nem hozzád – a nyomozó a Herkules erejű ellenfelének csuklóját próbálta leszedni, levegőért kapkodott.
Az erős fickó folytatta. A túlsúlyos barátod átállt hozzám, megtudtuk, hogy ki lopta el a papírokat, megöltem a szerencsétlent, a nyomorult holttettéből a halak lakmároznak –
A nyomozó egyre vadabbul kapálózott, levert egy ládát, paradicsom és vér festette pirosra a vagon padlózatát. Egy vasdarab vált láthatóvá, valamelyik munkás felejthette itt. Felkapta és amennyire az erejéből telt fejbe kólintotta a támadóját.
Tántorogva döntötte le az árukat. A főrendőr összeszedte magát, ellentámadásba ment át.
Ököllel megsorozta ellenfelét. Az alvilág új fejedelme bedühödött, fejéből orrából dőlt a vér.
Hasba ütötte többször a nyomozót, majd fejen rúgta. A nyomozó elterült. A dromedár újra elővarázsolta a kését. A földön fekvő nyakára irányította a konyhai szerszámot. A nyomozó megállított a kezet. A penge veszélyesen közel került a nyaki ütőérhez. A nyomozó a veszélyes állapot miatt megkétszerezte erejét, eltolta a kezet és a közeli vasrudat felkapva lecsapott a nagydarab fejére. A vezér kiejtette a kést. A bicska kicsúszott a vagonból. Ellenfele mögé kerülve a fegyverét a melák torkának szorította, meg akarta fojtani ellenfelét, de nem sikerült, A dromedár felemelte, majd átdobta. A nyomozó három bukfencet is csinált mielőtt a fal megállított volna. A vonat emelkedőnek feszült neki. A kés csúszni kezdett a nyomozó irányába. A dromedár rá akart lépni a fegyverre, de az a nyomozó kezébe került.
A nyomozó a bicskát a pengéjénél ragadta meg, majd elhajította. A bicska pörögve szelte a levegőt, mint a helikopter rotorja. A kés a dromedár szívébe hatolt be. Az alvilágnak új vezérre lesz szüksége. A főnyomozó felállt és kinézett a vagonból. A vonat éppen rátért az átjáróra. A hullát megragadva, nehezebb volt, mint egy liszteszsák, de azért többszörös próbálkozás után a vállára emelte a fickót és kihajította. A fickó elnyúló zuhanás után belecsobbant a folyóba.
A víz köröket rajzolt a süllyedő halott feje fölé. Itt nyeltem el a város legrövidebb ideig uralkodó főnökét. Így regélt a Beszédes folyó. A főnyomozó felvette a dokumentumokat és átnézte – Orvoshoz kell mennem, az orvosom magánrendelőjébe kell mennem – A fáradtság, szédülés és a karjába, lábába nyilalló fájdalom ellenére, annak dacára már a pihenés utáni akcióját tervezte
- Hájas Joe bárhová menekülsz, én a nyomodban leszek, megtalállak és kinyírlak – a tőr megcsillant. Közlekedési táblák, kiszélesedő autóutak, rakománnyal felpakolt teherautók, kamionok, tülkölő sportos személyautók, komor gyárkémények, ódon épületkomplexumok jelezték a város közelségét. Hosszú éji álomból ébredő és az eloszló ködből kibontakozó modern városi épületeket festett a hajnalsugár.
Tuesday, January 04, 2011
A Pisztolycső IV
Simon Roland
A pisztolycső IV
A teherautó úgy haladt felfelé a meredek szűk utcán, mint a felbőszült elefánt az emelkedőn. Félelmetesen dübörögve, csikorogva, morogva, tiszteletet és elismerést követelve vette uralma alá a dombot. A házak ravasz szemébe bámult a jármű. A motor felbőgött, amint a sofőr lába még jobban ránehezedett a gázpedálra. Hirtelen jött fényforrás vágta át a sötétség pókhálóját. Az úton villogó smaragd macskaszem megpróbálta megbűvölni a vezetőt, hiábavaló erőfeszítés volt. A magas rangú rendőr egyáltalán nem volt babonás, tisztán, józan logikus módszerrel rakta össze a megtörtént és a lehetséges eseményeket, csak a tudományban és saját magában, az erejében, elszántságában, kitartásában hitt. Az ében kóbor állat ijedten ugrott az utcai lámpa által megvilágított konténerben feltornyozott szeméthalmok közé. A tovahaladó gigantikus jármű után küldte kétségbeesett tekintetét. A főrendőr a visszapillantóból látta, hogy a cicának egy félig üres tejfelesdoboz lett az új kalapja. Elmosolyodott a mulatságos látványtól. A lecsorduló tejterméket vidáman nyalogatta a macska. A főnyomozó közönyös kifejezéssel vezette az óriási járművet. Az út menti almafák lombja súrolta a ponyvát. Néhány piros gyümölcs lepotyogott és elindult kalandos útjára, lefelé a lejtőn. Az épületek homlokzatán szereplő számokat figyelte – 22, 24, 26 - hirtelen rálépett a fékre. A gumik csikorogtak a betonon. A raktérbe pakolt palackok csilingelve koccintottak a megkötésre váró hasznot hajtó üzletre – Fő a magabiztosság - A szörnyeteg megállt egy koszos jelentéktelennek, kicsinek tűnő kapu előtt. A garázsajtó kinyílott, mint a mesebeli barlang. Tele tolvajokkal és kincsekkel, modern változatba helyezve. A helyiség nagyobb volt, mint ahogy az utcán sétáló kívülálló gondolhatta volna. Az erős fény elvakította. Beállt a garázsba. A teremben tartózkodó overálba öltözött olajfoltos munkások elkezdték kipakolni a csempészárút. Egy megkezdett palackkal és egy előre megtöltött pezsgőspohárral a kezében kiszállt a vezetőfülkéből. A szorgosan pakolászó emberekkel mit sem törődve egyből a szemközti iroda felé vette az irányt. Kinyitotta az ajtót. Az asztalon számlák, térképek, tervek garmadája. Rajta kívül ketten tartózkodtak a meghitt helyiségben. Az egyik vézna volt, öltönyös és nyakkendős, piperkőc figura, az alvilági banda feje a bankókat számolgatta, rendezgette, csókolgatta, mint a szerető a kedvesét, majd az ölébe helyezett táskába pakolta a mosodából származó heti bevételt. A másik napszemüveges, bőrdzsekis fickó a pisztolyát tisztogatta a falnak dőlve – Elhoztam a rendőrség raktárából a lefoglalt csempészárut - köszönés helyett ezzel a mondattal és a díszes palackkal fogadta a két alakot - Az öltönyös felpattant és izgatott arckifejezéssel elhagyta az irodát, ellenőrizte az árut, átcímkézett szeszes italokat, lopott ékszereket hordtak ki a dolgozók a fal mellé.
A csapat vezetője elégedett volt, vigyorgott. Jéghideg mosolyát mutogatta. A buborékos italt kortyolgató detektívre pillantott, kedvet kapott a pezsgőre, nem is sejtve, hogy a palackban másfajta nedű rejtőzik, mint a kehelyben. Átnyújtotta az ellenértéket, a táska pénzt az ősz hajú rendőrnek. A főnyomozó pisztolyt formázva az ujjaival búcsút intett, visszaszállt a teherautóba, a kesztyűtartóból kivette a ma hajnalban a pavilonban vásárolt városi firkász című újságot. Még nem volt ideje olvasni a sajtóterméket. A főcímen sokáig időzött, többször is elolvasta a hírt. Ismeretlen tettes meggyilkolta a feltörekvő rendőrt. A szerelőműhelyként és garázsként is üzemelő teremben a munkások befejezték a kipakolást, visszatértek a korábban elkezdett feladatukhoz, új rendszámtáblákat rögzítettek, új alkatrészeket helyeztek az automobilokba.
A lakásában tartott házkutatás megerősítette azt a gyanút, hogy a rendőr az alvilággal tartott kapcsolatot. A rendőr halála és a felderített botrány ügye felkavarta a bűnüldöző szerveket. A mesterdetektív az utas ülésre rakta a táskát és az összehajtogatott újságot, elfordított a kulcsot és elindította a monstrumot. A füléig nem jutott el, hogy miről pusmog az iroda előtt ácsorgó két alvilági figura – Ő nagyon veszélyes, túl sok hatalom összpontosul a kezében, aki az útjában állt az mind halott, a nagyreményű szívtipró sportoló, a botrányairól ismert énekes, a minden lében újságíró, a hatalomra vágyó zöldfülű rendőrtanonc, szerintem azt a listát mi folytatnánk, mi következnénk, Meg kell ölnöd, mielőtt – a mondatot nem tudta befejezni mivel heves szédülés és szorító érzés kerítette hatalmába. A díjbirkózó testőre karjában távozott az élők sorából, miközben a teherautó elhagyta a fényárban úszó garázst.
A pisztolycső IV
A teherautó úgy haladt felfelé a meredek szűk utcán, mint a felbőszült elefánt az emelkedőn. Félelmetesen dübörögve, csikorogva, morogva, tiszteletet és elismerést követelve vette uralma alá a dombot. A házak ravasz szemébe bámult a jármű. A motor felbőgött, amint a sofőr lába még jobban ránehezedett a gázpedálra. Hirtelen jött fényforrás vágta át a sötétség pókhálóját. Az úton villogó smaragd macskaszem megpróbálta megbűvölni a vezetőt, hiábavaló erőfeszítés volt. A magas rangú rendőr egyáltalán nem volt babonás, tisztán, józan logikus módszerrel rakta össze a megtörtént és a lehetséges eseményeket, csak a tudományban és saját magában, az erejében, elszántságában, kitartásában hitt. Az ében kóbor állat ijedten ugrott az utcai lámpa által megvilágított konténerben feltornyozott szeméthalmok közé. A tovahaladó gigantikus jármű után küldte kétségbeesett tekintetét. A főrendőr a visszapillantóból látta, hogy a cicának egy félig üres tejfelesdoboz lett az új kalapja. Elmosolyodott a mulatságos látványtól. A lecsorduló tejterméket vidáman nyalogatta a macska. A főnyomozó közönyös kifejezéssel vezette az óriási járművet. Az út menti almafák lombja súrolta a ponyvát. Néhány piros gyümölcs lepotyogott és elindult kalandos útjára, lefelé a lejtőn. Az épületek homlokzatán szereplő számokat figyelte – 22, 24, 26 - hirtelen rálépett a fékre. A gumik csikorogtak a betonon. A raktérbe pakolt palackok csilingelve koccintottak a megkötésre váró hasznot hajtó üzletre – Fő a magabiztosság - A szörnyeteg megállt egy koszos jelentéktelennek, kicsinek tűnő kapu előtt. A garázsajtó kinyílott, mint a mesebeli barlang. Tele tolvajokkal és kincsekkel, modern változatba helyezve. A helyiség nagyobb volt, mint ahogy az utcán sétáló kívülálló gondolhatta volna. Az erős fény elvakította. Beállt a garázsba. A teremben tartózkodó overálba öltözött olajfoltos munkások elkezdték kipakolni a csempészárút. Egy megkezdett palackkal és egy előre megtöltött pezsgőspohárral a kezében kiszállt a vezetőfülkéből. A szorgosan pakolászó emberekkel mit sem törődve egyből a szemközti iroda felé vette az irányt. Kinyitotta az ajtót. Az asztalon számlák, térképek, tervek garmadája. Rajta kívül ketten tartózkodtak a meghitt helyiségben. Az egyik vézna volt, öltönyös és nyakkendős, piperkőc figura, az alvilági banda feje a bankókat számolgatta, rendezgette, csókolgatta, mint a szerető a kedvesét, majd az ölébe helyezett táskába pakolta a mosodából származó heti bevételt. A másik napszemüveges, bőrdzsekis fickó a pisztolyát tisztogatta a falnak dőlve – Elhoztam a rendőrség raktárából a lefoglalt csempészárut - köszönés helyett ezzel a mondattal és a díszes palackkal fogadta a két alakot - Az öltönyös felpattant és izgatott arckifejezéssel elhagyta az irodát, ellenőrizte az árut, átcímkézett szeszes italokat, lopott ékszereket hordtak ki a dolgozók a fal mellé.
A csapat vezetője elégedett volt, vigyorgott. Jéghideg mosolyát mutogatta. A buborékos italt kortyolgató detektívre pillantott, kedvet kapott a pezsgőre, nem is sejtve, hogy a palackban másfajta nedű rejtőzik, mint a kehelyben. Átnyújtotta az ellenértéket, a táska pénzt az ősz hajú rendőrnek. A főnyomozó pisztolyt formázva az ujjaival búcsút intett, visszaszállt a teherautóba, a kesztyűtartóból kivette a ma hajnalban a pavilonban vásárolt városi firkász című újságot. Még nem volt ideje olvasni a sajtóterméket. A főcímen sokáig időzött, többször is elolvasta a hírt. Ismeretlen tettes meggyilkolta a feltörekvő rendőrt. A szerelőműhelyként és garázsként is üzemelő teremben a munkások befejezték a kipakolást, visszatértek a korábban elkezdett feladatukhoz, új rendszámtáblákat rögzítettek, új alkatrészeket helyeztek az automobilokba.
A lakásában tartott házkutatás megerősítette azt a gyanút, hogy a rendőr az alvilággal tartott kapcsolatot. A rendőr halála és a felderített botrány ügye felkavarta a bűnüldöző szerveket. A mesterdetektív az utas ülésre rakta a táskát és az összehajtogatott újságot, elfordított a kulcsot és elindította a monstrumot. A füléig nem jutott el, hogy miről pusmog az iroda előtt ácsorgó két alvilági figura – Ő nagyon veszélyes, túl sok hatalom összpontosul a kezében, aki az útjában állt az mind halott, a nagyreményű szívtipró sportoló, a botrányairól ismert énekes, a minden lében újságíró, a hatalomra vágyó zöldfülű rendőrtanonc, szerintem azt a listát mi folytatnánk, mi következnénk, Meg kell ölnöd, mielőtt – a mondatot nem tudta befejezni mivel heves szédülés és szorító érzés kerítette hatalmába. A díjbirkózó testőre karjában távozott az élők sorából, miközben a teherautó elhagyta a fényárban úszó garázst.
Subscribe to:
Posts (Atom)
