A Vizsga

Simon Roland

Vizsga

Egy jávorszarvas a patakból ivott, miközben az összes érzékszerve a környezete minden részletére és változására tapadt. Az állandó jelenlét segítette őt abban, hogy ezt a napot is sikeresen túlélje. A Tiszta vízfolyam vonzotta a szomjazókat és a zsákmányra vágyókat. A ragadózó állatok gyakran megbújtak a bokrokban, áldozatokra várva, ezért a fürge állat készen állt a gyors menekülésre és rejtőzésre. Az égen feltűnő helikopter megzavarta az idillikus nyugalmat. A jávorszarvas aggódva nézett felfelé. Fenyegetőnek találta a közeledő monoton hangot és a gépóriást, ezért egy ugrással a közeli fák között lelt menedékre.

Amikor a hatalmas helikopter leszállt a sziklán, száz izzó szempár meredt az égi madárra. A helikopter olyan nagy volt, hogy egy teherautó is elfért volna a rakterében. A rotor leállt, az ajtó kinyílt és egy félelmetes állat ugrott ki. A szitakötő sietve felszállt. A bestia rohant előre.
Az erdő sűrűjében egy agancs tört utat magának.
A bestiát magára hagyták a vadonban.

A tigris szabadon futott, céltalanul úttalan utakon. Élvezte a hátát simogató halvány napsugarat és a hirtelen jött szabadságot. Sehol nem állta útját rács vagy fal és ez szívdobogtató érzéssel töltötte el. Árkokat ugrott át, az erdő sűrűjén tört keresztül, meredek sziklafalakon próbált felmászni. Mindent kipróbált, ami a környezetében rendelkezésére állt. Még soha nem tapasztalt életében ilyen fokú szabadságot. Az önállóság azonban lassan kezdett növekvő problémává válni.
A második nap telt el anélkül, hogy megetették volna. Korábban mindennap megjelent a gondozója, ételt és gondoskodást kapott tőle. Kitisztította a ketrecet, friss vizet öntött a tálba. Az új környezet sohasem tapasztalt kihívás elé állította.

A gyomra korgott az éhségtől, szédült és az étel hiánya volt az, ami felébresztette a génjeibe kódolt ösztöneit. Éjszaka álmatlan álmaiban látta az őseit vadászat közben, szemtanújává vált a rivális ragadozókkal folytatott véres csatáiknak, amelyek sokszor halálosnak bizonyultak. A szenvedés és a küzdelem a vérében lüktetett.

Óvatosan próbálgatta erejét és képességét. Először csak kisebb állatokra vadászott. A várakozásaival szemben még a legkisebb és a leggyengébb állatokat is nehezére esett elkapnia. Megtapasztalta, hogy minden állat másképpen védekezik. A leggyengébb állatok a legjobb rejtőzködők. Később amikor magabiztosabbá és tapasztaltabbá vált, akkor nagyobb testűeket is sikerült elejtenie.

A tél bejelentés nélkül érkezett. Fehér hótakaró borította a tájat. A szél folyamatosan igazgatta a tél köpenyét. A hideg kegyetlenebb gyilkos volt, mint a legvadabb erdőlakó. Hosszas keresgélés után egy barlangban lelt otthonra. A kavernában éjszaka biztonságban érezhette magát. Ide hordta az elejtett állatokat.

Amikor beköszöntött a tavasz, elolvadt a hó és a jég. A tigris felszaladt a sziklára, onnan nézett le a birodalmára. Büszkén emelte fel a fejét. A napfelkelte megrajzolta a méltóságteljes állatot. A nap az égi uralkodó irigy lett a fenséges lényre. Az egyik ragyogó napsütés megbénította a tigrist, nem tudott mozdulni. Öntudatlanságba zuhant.

A helikopterben a szundikáló tigrisen kívül hárman tartózkodtak, a pilóta és a két utas.
- A szibériai tigris a kihalás szélére került, ez volt az ok, amiért az összes példányt a tudósok a menedékre szállították. Azon a helyen azonban generációk nőttek fel anélkül, hogy a vadon törvényeivel tisztában legyenek - És mi történik, ha valamelyik állat megbukik a vizsgán? – a nő szemében őszinte érdeklődés bujkált – Rejtett kamerákkal követjük a vizsgázókat a speciális helyen. Aki megbukik, az visszakerül a menedékre. Ahol a tigriseket próbára tesszük, az egy mesterségesen kialakított terület, ami ötvözi a különböző földrajzi tájegységek jellemzőit és magába foglalja azok állatait -
- Hová viszik most ezt az állatot? – Kérdezte a riporternő kíváncsian csillogó szemmel – a férfi a ketrecben alvó, még a kábító lövedék hatása alatt álló tigrisre nézett, a kezével benyúlt a rácsok közé a kezét a tigris mancsára tette - A vadonba - felelte a férfi röviden, a hangja boldogsággal és büszkeséggel csengett.