Bábu

Simon Roland

Bábu

Görbe groteszk néma száj,
az elszakított, vékony zsinór,
nincs szüntelen kényszer tánc,
se dörgő parancs, mozogj.

Mire vársz, menj már,
fedezd fel a világot,
fülébe kiált a szabadság,
ösvényt tapos majd lábod.

lebucskázik a lépcsőn,
pincemély, sötétség,
a falakból ezer tőr,
mérgezi puha léptét.

A csend magába zár,
árny kísérti a tested,
ne félj, vigyáz rád,
az egyetlen Mester.