Szerető

Simon Roland

Szerető

Lépteket számol,
baldachinos éj,
egy, kettő, három,
szoknyának hódol a tér.

Zord Kronosz
összetört órája,
felett csókolsz,
combod ejtett fogságba.

Lakosztályba pirkad,
langyos utca,
forró pillanat,
kacsintgat vissza az ódon kapura.

Leeresztett redőnyök,
mögött mohó vágyak,
félbehagyott fejezetek között,
hotelszobák üvöltenek utánad.

Maraton

Simon Roland

Maraton

Pokoli vaskohó,
titáni ősök tűztánca,
ezer lándzsát forgató,
a harci jelet várja.

Levetett páncél,
a fém-szürke égbolt,
küzdelem és játék,
terjedő vérfolt.

Rohanó napok és hetek,
rőt alkonyat és réz virradat,
kicsiny út hergeli a mord hegyet.
minden nyílt és szabad.

Gyűjtemény

Simon Roland

Gyűjtemény

Redőny-regény,
felszeletelt holdfény,
kihívó és ledér,
kockára vágott utcakép.

Elpakolt holnapok,
ülnek a vitrinben,
készülő randevúk,
csók ízű éjjelek.