Már rezdül a víztükör

Simon Roland


Már rezdül a víztükör

Egy fénysátor,
lomb és domb,
felhőt majszol,
a ragyogó nap.

Semmi taván,
pillér oldalán,
énekes hattyú,
lebegve meditál.

Gyönyörű virág,
korhadt fahídon,
átrohan az útonálló,
őrült folyam felett.

Fehér kavics,
kézből száll,
már rezdül,
a víztükör.