Simon Roland
Kedvenc hely
Dombon egy vén tölgyfa áll,
olyan, mint egy fenséges vár,
benéz a remetekunyhó ablakán,
bent a falak közt nyugalmat talál.
A szél olyan mint egy gyerek,
szökdécsel és önfeledten nevet,
az éj leteríti bársony köpenyét,
csend a házban megleli helyét.
Dombon egy vén tölgyfa áll,
sebesen áramló pataknál,
lombok alatt ölelkezett egy pár
lángolt a szerelem és a nyár.
No comments:
Post a Comment