Simon Roland
A zokogó szépség
libben a szépség
a nap sem tompítja
varázslatos fényét
legyen ékes a szavad
magasztos s fennkölt
közelíts felém halkan
lábadat ne érintse föld
a szószátyár sétál
és minden virágot
méltat, amit meglát
csak fecseg a konok
nem tudja az okát
oly figyelmetlen
vajon miért sírdogál
a szépség a rózsák felett
No comments:
Post a Comment