Simon Roland
a lesikló látvány
hol skatulya házak
néma táncukat járják
így úszik a sajka
s mi parázs szemű
szerelmesek rajta
izgatottan evezünk
inal a hullám redő
egy csobogó rajba
a bámész hold elől
ölelő sásba halkan
vadkacsa merül, keres
a tó hínáros mélyén
az iszapban megleli
az égbolt tiszta kékét
varázs-ajkú kedves
most elhallgat a táj
szeretlek, jó veled
lángoló fáklya a vágy
mint a tűnődő felleg
olyan a pillanat
megfogom kezed
csókolom ajkadat
Simon Roland
a macskakő jelez
sejtet a messzeség
minden játszik velem
mesél a részeg járda
gyűjti a sötét tócsákat
tovább mélyül a tárna
a legőszintébb vágy
felnyitott zenedoboz
s bent a szerelmespár
táncol, egymásba karol
bóbiskol az elnyűtt szék
csend-foglalta asztalon
valaki hozzám lép
záróra van, tudom
csiklandós szőke hajkorona
mögül csillogó cinkos szemek
menekülök ölelő karodba
kedvesem, kettesben veled
súlyos csomagok
de amit rád bíztam
az édes s forró volt
két part rejtélye a híd
nyárfa és az égbolt
a szoba és a falon a kép
kettőnk közt a csók-titok
Simon Roland
A magányos futó
súlyát cipeli hátán
lábát lógatja odafönt
a szürke felhő árkád
hiábavaló a küzdelem
kiált csípősen a horizont
a győzelmet el nem nyered
hát hajolj meg előtte
ide nem épült lépcső
ne siess annyira előre
kacagó fények helyett
szaladnak az árnyak
egy ideig viszik a terhet
