Simon Roland
a macskakő jelez
sejtet a messzeség
minden játszik velem
mesél a részeg járda
gyűjti a sötét tócsákat
tovább mélyül a tárna
a legőszintébb vágy
felnyitott zenedoboz
s bent a szerelmespár
táncol, egymásba karol
bóbiskol az elnyűtt szék
csend-foglalta asztalon
valaki hozzám lép
záróra van, tudom
csiklandós szőke hajkorona
mögül csillogó cinkos szemek
menekülök ölelő karodba
kedvesem, kettesben veled
súlyos csomagok
de amit rád bíztam
az édes s forró volt
két part rejtélye a híd
nyárfa és az égbolt
a szoba és a falon a kép
kettőnk közt a csók-titok
No comments:
Post a Comment