Simon Roland
Szomjazom
mikor a végtelen pusztán
tikkasztó nyári délután
morcos mázsás ökrök húzzák
a könnytelen felleg hintaját
résnyire nyitott ajtón
hol a bámész szem
észrevétlen behatol
s különös kincsre lel
távozz üres fecsegés
rémisztő szellem napok
látom vidáman jössz felém
hullámzik kecses alakod
a sóvárgó estéket
egy csokorba szedem
szép ajkadat nézem
csókolóznék veled
Friday, February 08, 2008
Szomjazom
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment