Szomjazom

Simon Roland

Szomjazom

mikor a végtelen pusztán
tikkasztó nyári délután
morcos mázsás ökrök húzzák
a könnytelen felleg hintaját

résnyire nyitott ajtón
hol a bámész szem
észrevétlen behatol
s különös kincsre lel

távozz üres fecsegés
rémisztő szellem napok
látom vidáman jössz felém
hullámzik kecses alakod

a sóvárgó estéket
egy csokorba szedem
szép ajkadat nézem
csókolóznék veled