Vadludak

Simon Roland

Vadludak

A boltozat felbolydult karám,
elszökött a kócos nyár,
vágtat végtelen lován,
keresi a tüzes napot, a kacér arát,

Szólítsd meg a néma eget,
rikoltsd a meztelen erdő,
s a lusta domb fölé győzelmed,
útitársad legyen a játszi felhő.

Magányos a szerelmesek járta liget,
eltűnt a fény és nincs kihez bújnia,
üres padon részeg árny emlék éled,
könyököl a hold, csendes az éji taverna.

Alant duzzog a mord manó,
oh, bárcsak lennék könnyű, szabad,
pisla fényével üzen a kunyhó,
magasan száll a vadlúd csapat.

Tavaszi piknik

Simon Roland

Tavaszi piknik

nincs itt Herkules
se a derék Atlasz
most vaj mi lesz
oh, minden ránk zuhanhat

a fák elejtik az eget
lágy játszi selyem
a kék, kettőnkre omolhat
bolondoz egy buja gondolat

féltékeny vagyok
hevítsen a karod
a zöld, testedre tapad
a fű csiklandozza nyakad

oh ne, az alkony
becézi az arcod
a piros, a vágy
más nem nézhet így rád

nyakadon szalad
egy kósza pillanat
sárga, a hold képe
csak közelebb ne lépjen

a szerelem sóhajt, éled
láng, a virágos réten
őrült szenvedéllyel
csókolom csábos ajkadat

Albatrosz

Simon Roland

Albatrosz

mint egy ősi mitikus nomád
kitárt szárnya maga a szabadság
változik a táj, de ő csak repül tovább
millió arcú a világ, mégsem leli otthonát

vén óriások, mord szirtek
küzdenek a víz démonával
a tenger hirtelen békét hirdet
s bősz hadával horizont felé vágtat

vulkanikus sziget a nap
ömlik a vérvörös fénye
az őrült habokba zuhan
Atlantisz kulcsát elkérje

távolság ölelő karjából
kifut a dicsőséges vitorlás
legyőzött száz vihar varázslót
albatrosz, tőr fel egy matróz torkából

az óriás madár kíséri a hajót
megmenti a merész legénységet
az éj és a veszély setét szájából
szemével a mindenségbe réved