Simon Roland
Tavaszi piknik
nincs itt Herkules
se a derék Atlasz
most vaj mi lesz
oh, minden ránk zuhanhat
a fák elejtik az eget
lágy játszi selyem
a kék, kettőnkre omolhat
bolondoz egy buja gondolat
féltékeny vagyok
hevítsen a karod
a zöld, testedre tapad
a fű csiklandozza nyakad
oh ne, az alkony
becézi az arcod
a piros, a vágy
más nem nézhet így rád
nyakadon szalad
egy kósza pillanat
sárga, a hold képe
csak közelebb ne lépjen
a szerelem sóhajt, éled
láng, a virágos réten
őrült szenvedéllyel
csókolom csábos ajkadat
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment