Simon Roland
Balatonfüred
Szurok-setét nádas,
éjbe karcolt árnyak,
vadkacsa lázad,
ébreszti a dermedt tájat.
Égbolttal kacér sirály szárnyán,
érkezik az arany pirkadat,
vizek iszap-mély száját,
feloldja a hattyú szépségű nyári pillanat.
Könnyes szemű vén platán,
emlékkönyvet lapoz,
szerelem, séta, magány,
mesélnek messze néző padok.
Szelek szitakötő-kék palástját,
felölti a pompás kirándulóhajó,
hívogat a Tihanyi apátság,
szőke Július szalad a parton.
Saturday, January 24, 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
Igen, ez az a vers, amiért teljesen oda vagyok!
Rendkívüli, ahogy visszatükrözi azokat az érzéseket, amelyek a parton való sétálgatások közepette magukkal ragadtak engem is!
Üdv:
diana
Post a Comment