Simon Roland
Hőség
Felhőtlen égen évődő napkorong,
lombok alatt gondtalan üldögélsz,
buja fény csókolja a combod,
átölel, kényeztet a rét.
Kacéran kacsint a barack,
végignéz a feltáruló dombon,
ízletes gyümölcsbe harapsz,
lefolyik a leve a nyakadon.
Lángoló ajkadon,
végtelen szomjúság,
merész utakon,
a forróság jár.
skip to main |
skip to sidebar
No comments:
Post a Comment