A pince

Simon Roland

A pince

Perzselő nyári nap volt. Szférikus fák szegélyezték a mértani pontossággal meghúzott vonalú járdát. Az égen halvány változó árnyalatú zöld szín jelent meg, a hajladozó lombok folyamatosan festették át a kupolát. A nap merőlegesen és intenzíven szórta sugarait, az utcán sétáló polgár a város házai, parkjai fölé magasodó a klasszikus építészeti stílust hűen követő toronyóra nélkül is sejthette, hogy valójában mennyi az idő. A téglaépület párkányán galamb egyensúlyozott. A modern új építésű lakóépület előtt gyerekek fociztak, kiáltásuk, vidám önfeledt játékuk betöltötte a teret. A harmatos fűben fények táncoltak. A házmester elhaladt a játékba feledkezett fiúk mellett. A labda az egyik földbe szúrt boton irányt változtatott. A laszti a lakóház két első emeleti ablaka közé vágódott. A ház szigorú képviselője először rájuk akart szólni, de eszébe jutott saját gyermekkora, mikor a mezőn szaladt a többiek társaságában, így letett arról, hogy alapos fejmosásban részesítse őket. A lurkók a falról visszapattanó labda megszerzésért küzdöttek, testi épségükkel mit sem törődve, egymás ruhájába kapaszkodva. A mindenes érdeklődve nézett a kapualjban várakozó idegenre – Vár valakit? Segíthetek valamiben? – a rejtélyes alak morgott valamit és a fejét a földre szegezte. A lábával egy kavicsot piszkált. A gondnok magára hagyta a férfit, nem foglakozott vele, de ahogy a bejárat előtti részhez ért, eszébe jutott egy régi emlék és visszatekintett, de az idegennek nyoma veszett. A gondolataival foglalkozva belépett az ajtón. A félhomályos lépcsőházban huzat volt. Vad szél zúgott keresztül. Elindult felfelé.
Finom illat csiklandozta az orrát. Valamelyik lakó az ebédjét készítette éppen.
Amikor a lakása elé ért, a zsebébe nyúlt, hogy elővegye a kulcscsomót, de nem volt a szokásos helyén – Talán a pinceajtó zárjában hagytam? – tette fel magának a kérdést és megnyomta a lift hívógombját, az elevátor zümmögve érkezett meg. Beszállt a liftbe és elindította a szerkezetet. Süllyedni kezdett a sötétségbe és a mélységbe. A személyszállító zökkenve megállt, így jelezte, hogy elérte a pince szintjét. A házmester nagyon megdöbbent a lent található látványtól.
A pince és az emlékek ajtaja nyitva állt.