Az erkélyen át

Simon Roland

Az erkélyen át

Ezüstöt ígér,
az utazó hold,
markát nyújtja,
az eget birtokló tó.

Fantom-fehér ablak,
ácsingózó festővászon,
feltűnik a nőalak,
hogy szoborrá váljon.

Vér-sűrű alkony,
titkokat szövő futónövény,
pazar balkon,
lassan felmászik az éj.

Fülledt nyár

Simon Roland

Fülledt nyár

Forró szavamat,
képzelt csókomat,
ízlelgeti az ajkad,
mely merészen csalogat.

Kövess, kiáltja,
a hullámzó tested,
ébren megálmodom,
a holdfényes estet.