A Pisztolycső IV

Simon Roland

A pisztolycső IV


A teherautó úgy haladt felfelé a meredek szűk utcán, mint a felbőszült elefánt az emelkedőn. Félelmetesen dübörögve, csikorogva, morogva, tiszteletet és elismerést követelve vette uralma alá a dombot. A házak ravasz szemébe bámult a jármű. A motor felbőgött, amint a sofőr lába még jobban ránehezedett a gázpedálra. Hirtelen jött fényforrás vágta át a sötétség pókhálóját. Az úton villogó smaragd macskaszem megpróbálta megbűvölni a vezetőt, hiábavaló erőfeszítés volt. A magas rangú rendőr egyáltalán nem volt babonás, tisztán, józan logikus módszerrel rakta össze a megtörtént és a lehetséges eseményeket, csak a tudományban és saját magában, az erejében, elszántságában, kitartásában hitt. Az ében kóbor állat ijedten ugrott az utcai lámpa által megvilágított konténerben feltornyozott szeméthalmok közé. A tovahaladó gigantikus jármű után küldte kétségbeesett tekintetét. A főrendőr a visszapillantóból látta, hogy a cicának egy félig üres tejfelesdoboz lett az új kalapja. Elmosolyodott a mulatságos látványtól. A lecsorduló tejterméket vidáman nyalogatta a macska. A főnyomozó közönyös kifejezéssel vezette az óriási járművet. Az út menti almafák lombja súrolta a ponyvát. Néhány piros gyümölcs lepotyogott és elindult kalandos útjára, lefelé a lejtőn. Az épületek homlokzatán szereplő számokat figyelte – 22, 24, 26 - hirtelen rálépett a fékre. A gumik csikorogtak a betonon. A raktérbe pakolt palackok csilingelve koccintottak a megkötésre váró hasznot hajtó üzletre – Fő a magabiztosság - A szörnyeteg megállt egy koszos jelentéktelennek, kicsinek tűnő kapu előtt. A garázsajtó kinyílott, mint a mesebeli barlang. Tele tolvajokkal és kincsekkel, modern változatba helyezve. A helyiség nagyobb volt, mint ahogy az utcán sétáló kívülálló gondolhatta volna. Az erős fény elvakította. Beállt a garázsba. A teremben tartózkodó overálba öltözött olajfoltos munkások elkezdték kipakolni a csempészárút. Egy megkezdett palackkal és egy előre megtöltött pezsgőspohárral a kezében kiszállt a vezetőfülkéből. A szorgosan pakolászó emberekkel mit sem törődve egyből a szemközti iroda felé vette az irányt. Kinyitotta az ajtót. Az asztalon számlák, térképek, tervek garmadája. Rajta kívül ketten tartózkodtak a meghitt helyiségben. Az egyik vézna volt, öltönyös és nyakkendős, piperkőc figura, az alvilági banda feje a bankókat számolgatta, rendezgette, csókolgatta, mint a szerető a kedvesét, majd az ölébe helyezett táskába pakolta a mosodából származó heti bevételt. A másik napszemüveges, bőrdzsekis fickó a pisztolyát tisztogatta a falnak dőlve – Elhoztam a rendőrség raktárából a lefoglalt csempészárut - köszönés helyett ezzel a mondattal és a díszes palackkal fogadta a két alakot - Az öltönyös felpattant és izgatott arckifejezéssel elhagyta az irodát, ellenőrizte az árut, átcímkézett szeszes italokat, lopott ékszereket hordtak ki a dolgozók a fal mellé.
A csapat vezetője elégedett volt, vigyorgott. Jéghideg mosolyát mutogatta. A buborékos italt kortyolgató detektívre pillantott, kedvet kapott a pezsgőre, nem is sejtve, hogy a palackban másfajta nedű rejtőzik, mint a kehelyben. Átnyújtotta az ellenértéket, a táska pénzt az ősz hajú rendőrnek. A főnyomozó pisztolyt formázva az ujjaival búcsút intett, visszaszállt a teherautóba, a kesztyűtartóból kivette a ma hajnalban a pavilonban vásárolt városi firkász című újságot. Még nem volt ideje olvasni a sajtóterméket. A főcímen sokáig időzött, többször is elolvasta a hírt. Ismeretlen tettes meggyilkolta a feltörekvő rendőrt. A szerelőműhelyként és garázsként is üzemelő teremben a munkások befejezték a kipakolást, visszatértek a korábban elkezdett feladatukhoz, új rendszámtáblákat rögzítettek, új alkatrészeket helyeztek az automobilokba.

A lakásában tartott házkutatás megerősítette azt a gyanút, hogy a rendőr az alvilággal tartott kapcsolatot. A rendőr halála és a felderített botrány ügye felkavarta a bűnüldöző szerveket. A mesterdetektív az utas ülésre rakta a táskát és az összehajtogatott újságot, elfordított a kulcsot és elindította a monstrumot. A füléig nem jutott el, hogy miről pusmog az iroda előtt ácsorgó két alvilági figura – Ő nagyon veszélyes, túl sok hatalom összpontosul a kezében, aki az útjában állt az mind halott, a nagyreményű szívtipró sportoló, a botrányairól ismert énekes, a minden lében újságíró, a hatalomra vágyó zöldfülű rendőrtanonc, szerintem azt a listát mi folytatnánk, mi következnénk, Meg kell ölnöd, mielőtt – a mondatot nem tudta befejezni mivel heves szédülés és szorító érzés kerítette hatalmába. A díjbirkózó testőre karjában távozott az élők sorából, miközben a teherautó elhagyta a fényárban úszó garázst.