A vizsga napján

Simon Roland

A vizsga napján

A hangtalan szürke jármű három utast szállítva szemezett a végtelennel. A férfi sofőr, aki az elöljáró volt, egy csinos női kísérő társaságát választotta ez alkalomból, a monoton utat csak egy női szépség tudta enyhíteni, a férfiszívet felvidítani. Mind a ketten egy kisfiút kísértek haza. Ez így furcsán hallatszott volna első gondolatra egy kívülálló számára. Elmagyarázom a helyzetet a kedves olvasóknak. Nick nem fiatalkorú bűnöző, se lábadozó beteg nem volt. És a legkevésbé nem sorolhattam volna őt a híres politikusok elkényeztetett fiai közé. A széles út a gigantikus hegy között a végtelenbe futott, ahol a hajnal első fény-polipcsápjai kúsztak fel a zöldellő hegyoldalra. A vezető kikapcsolta a reflektorokat és kivonta magát a látványból, amelyet eddig némán tanulmányozott, majd leparkolt a töltőállomásra, hogy energiával lássa el a járművét és friss levegőt szívjon, megmozgassa elzsibbadt végtagjait. A fiút kénytelenek voltak hazakísérni, mivel így szólt az Iskola digitális nagykönyvében, a 23. oldalon a 9. törvény. Előfordult, hogy néhányan a kudarc után visszaszöktek és elrejtőztek az épület tornatermében vagy a raktárban. Valójában senki nem tudott belenyugodni a kudarcba és lemondani a minőségi életről és visszazökkenni a régi unalmas életbe.

Nick lehúzta az ablakot és sértődött arcát mutatta a kiszálló felnőtteknek. – El kell fogadnod a teszt eredményét. Az Iskolának csak a legjobbakra van szüksége. – mondta a férfi, minden egyes szavát kihangsúlyozva, miközben lassan elindult a bejárat felé. A morális és tudományos alapokra fektetett összetett feladatokból álló vizsgán mindenki lehetőséget kapott a bizonyításra. Kizárólag a különleges képességekkel megáldott emberek kaptak lehetőséget, hogy a legkiválóbb, legjobb körülmények között élhessenek. A képesség nélkülieket az intézmény falain kívül tartották. Néhányan tárgyakat mozgattak az akaratukkal, mások hihetetlen szellemi vagy fizikai erővel rendelkeztek.

A bárban leplezetlenül megbámulták a vizsgabizottság két emberét. Az egyenruhájukra tekintve mindegyiküknek a jobb élet villant át az elméjén és elgondolkodva követték a belépők mozgását, figyelmesen hallgatóztak. Szemmé és füllé változott a terem.

A helybeliek igazán szegény sorsúak voltak, a mezőgazdasági munkások embert próbáló életét élték, egyik napról a másikra.

A vizsgán megbukott fiú szülei is a helyi közösség tagjai közé tartoztak. A gyermeket is befogták a munkába. Hajnalban kellett felkelni, megetetni, megitatni az állatokat, délután kitakarítani az istállót, segédkezni a szüretnél. A fiú az éjjeli lámpa fényénél tanult. Gyakran így szenderült álomba, ilyenkor az édesanyja oltotta el a világítást és nyomott gyengéd puszit az arcára.

A középkorú üzlettulajdonos pénzt ajánlott fel az Oktatási Intézményt vasmarokkal vezető férfinak, hogy előnyökhöz jusson a testületnél, hamis dokumentum készítésére próbálta rávenni, de a hivatalos ember rá sem nézett – barátom még találkozunk – egy halk, de hallható fenyegetést küldött a főnöknek, amikor a hivatalos munkatárs kifelé ballagott. A legtöbben tisztességesen nevelték fel a gyermeküket és egyszerű hagyományos módon, kemény munkával, de boldogan élték a mindenapjaikat. A nehéz körülmények hatására és a tapintható igazságtalanságok láttán néhányan megkeseredtek és feladták ősi elveiket. Az illegalitás nagy kockázattal és még hatalmasabb jövedelemmel járt. A fiatal boltossegéd a zöldség és gyümölcs kipakolása közben, fenyegető szempillantással méregette a távozó férfit. A tüske túl sok embernek fúródott mélyen a lelkébe. Ha a tüske már nem volt ott, de a fájdalom megmaradt.

A nő visszaszaladt az autóhoz, hogy vacsorával és olvasnivalóval lássa el a gyereket - . Nemsokára a saját szobádban leszel – a fiú kelletlenül elvette a képregényt, miközben elhúzta száját.

Alig hagyták el a pihenőhelyet, a fiú ideges mozgása miatt meg kellett állniuk. Félre kellet húzódni a kis dolog miatt. A sofőr arca vörössé vált a dühtől – A mosdóban elmehetett volna - A nő hiába próbálta megnyugtatni – és ha megszökik? – folyamatos gyanakvásra gyengédesn a nő lelkek érzékenységével válaszolt – Jó fiú -

Nick egy gyanakvó izgága szempár kereszttűzében haladt a kukoricaföld belseje felé. Mind a ketten kipattantak a járműből, amikor a fiú váratlanul eltűnt a sűrűben.

- Állj - A férfi megragadta a nő kezét és megállásra késztette, alig tudott beszélni. Mind a ketten kifulladtak – délről a sebes folyó, keletről a hegyek állják útját - és ha valami baj történt vele?- a főnök erős kézzel húzta vissza engedetlen beosztottját – egy szitakötőt szeretnék kérni – szólt be a kommunikációs eszközén ellentmondást nem tűrő hanghordozással - A kémlelő szemek elől nincs menekvés -

Egyedül volt az egész világon a saját szívdobogásával. Lélekszakadva futott, de mindenhol csak saját magába botlott. A kukorica boltívként hajolt át a feje felett. Nem akarta folytatni a régi életét. Az Iskola nagy szimbolikus ajtaja bezáródott mögötte. A lépcsőfokokat soha többé nem számolhatja meg. A szobrok közé már soha többé nem bújhat el a többi barátai elől. A pedagógusoknak soha többé nem felesehet vissza, soha többé nem oszthatja meg a szendvicsét a világ legszebb lányával.

Mikor visszaértek a kocsihoz, már egy jelentős társaság fogadta őket - Egy utolsó ajánlatot teszek – a jól ismert boltvezető furakodott át a tömegen és a fegyverét a főnök fejéhez szegezte – Minden lehetőséget megmozgatok, hogy a fiam a jövőben ki tudjon törni a nyomorúságból – valami közeledett feléjük a nyári széllel

Lövések dörrenő hangja és a kék csendet elragadó madárszárnyak késztették Nicket, hogy megnézze, hogy mi történt velük. Vérfagyasztó látvány fogadta, amitől összeszorult a torka. A kedves nő akivel idáig utazott nyöszörögve feküdt a lábai előtt, rátette a kezét a szívére, amely véres volt. Nick arcáról őszinte fájdalmas könnycseppek hulltak.

A férfi a kommunikációs eszközbe ordibált, sürgette a többieket., miközben a boltvezető holtestét átlépte. Az orvosi műszerekkel felszerelkezett mini helikopter közeledett az égen. Az elöljáró kiborult, teljesen elvesztette az uralmát, magában szitkozódott, mint egy veszélyes őrült. A helikopter leszállt. Mikor visszafordult a megdöbbenéstől elejtette a telefonját. A nő akit a szíve alatt talált el egy lövedék fél órával ezelőtt, most ott sétált a kisfiúval, kéz a kézben - A fiú egy gyógyító - mondta a teljesen felépült nő. Az élet ott lüktetett benne. Az arca pirospozsgás volt. – Ez volt a vizsga napja és neked jól sikerült - kiáltotta elcsukló hangon a férfi és fürge tempóval megfordult a kocsival. Átölte mindkettőjüket. A vakító nap sem tudta elrejteni a főnök megindult könnyeit. Elindultak vissza a városba - Az első dolgom az lesz, hogy átírjam az Iskola digitális nagykönyvét – olyan határozottan és olyan erővel csapott a kormányra, hogy az egész géprendszer beleremegett, a mellette ülő női alkalmazott helyeslően mosolygott.

A nyári napfény elkísérte őket. A város felé, Nick barátságosan integetve kiabált a földön dolgozóknak, aki felismerték és jókívánságaikat küldték a fiúnak – Sok sikert -

Nick fizikai értelemben már a tanteremben üldögélt, de lelkileg még az átélt események hatása alatt állt. Egy a meggyógyított nő hálás mosolyát, máskor a falusiak búcsúszavait hallotta. A tanár már türelmetlenül dobbantott a lábával, mivel már harmadszor tette fel ugyanazt kérdést. Mindeközben egy gyönyörű kislány egy szerelmes levelet írt és a borítékot ügyesen a fiú hátzsákjába csúsztatta észrevétlenül. A szigorú pedagógus szerencsére az elkalandozott fiú nevelésével volt elfoglalva.