<script type="text/javascript"> var infolinks_pid = 3389607; var infolinks_wsid = 0; </script> <script type="text/javascript" src="//resources.infolinks.com/js/infolinks_main.js"></script>

A menekülő

 

Simon Roland

A menekülő I. rész

Az automobil mechanikus zörejébe egy másik keveredett, amely az ablak spalettáján landoló kavics csattanására emlékeztette a sofőrt. A kiszámíthatatlan földes út lassú tempóra kényszerítette a furgont. A kormány mögül egy szempár figyelte a tájat, amely hol bezáródott, hol kitárulkozott, attól függően, hogy ki és milyen szándékkal szemlélte. Az éretlen zöld levelek rejtekébe rejtőző guvadt szemű mesebeli nyaralók mögött a gyermekkor entitása kandikált ki a téridő ablakán.

Amikor a kocsi felkapaszkodott a dombra, onnan lenézve, máshogyan látta az alant elterülő előbb megvizsgált tájat. Vajon a világ változik vagy mi magunk?

A gyerekcsapat megvárta, amíg a kopott Ford eltűnik a porfelhőben. Csúzlival sorozták meg a kunyhót – elég volt, menjünk – mondtam. - Én csak azért csatlakoztak a klubhoz, hogy elfogadjanak a suliban, de nem akartam részt venni a szégyenteljes akcióban. De már rég megbántam a döntésemet. Egy új diák került a célkeresztjükbe, aki szegény volt és mindig divatjamúlt ruhát viselt. A szülei túlórát vállaltak, hogy biztosítsák a tanulási költségeit. Hiába tettem bejelentést az igazgatónál, a rettegett bandavezér a tanárok kedvence volt. Egy "apró csíny" miatt nem akarták tönkretenni az előtte álló fényes karrierjét.

Az utolsó tanítási napon a tomboló nyár kezdetén a kiszemelt szerencsétlen áldozatukat az erdő felé hajtották. Azon a napon láttuk őt utoljára.

Az egyik hang nem a múltból érkezett. A visszapillantó tükörből egy madárszárny vergődött, a hátsó ajtó nyitva volt. A fékbe taposott, majd az autóból kipattanva a revolverét előreszegezve, a kollégájával együtt hátrament. A vér kifutott az agyából, amikor szembesült a helyzettel. A fogoly megszökött a fejbe kólintott rendőr pisztolyával. Az őr eszméletlenül feküdt az ágyhoz bilincselve. A harmadik vizet itatott a leütött férfivel. Türelmetlenül hívta a büntetés-végrehajtási intézet irodáját. Az ujjai annyira remegtek, hogy az első alkalommal rossz számot hívott fel. Amikor meghallotta az igazgató titkárnőjének éneklő rutin szövegét, elektromos energiaként futott át az agyában a spontán ötlet. - Lerobbantunk az Isten háta mögött, a szerelőhöz vontattuk a kocsit, három nap múlva ott leszünk a rabbal – A beosztottja szemében rejtőzködő kérdésre válaszolt – A kegyes hazugság néha célszerű, muszáj volt füllenteni. Jó tudom mindenki háborogni fog, de ha kiderült volna az igazság, akkor a legpusztítóbb vihar szabadult volna a nyakunkba -

Az egyikük a legközelebbi kisvárosba hajtott egy kölcsönvett járművel szállást foglalni, ketten a szökevény nyomába szegődtek a szolgálati kocsival. – Nem járhat olyan messze. Az erdő szélén két szőke lány szaladt kéz a kézben az autóút mellett, a napfény és a búzamező. Az erdőben egy elhagyatott ház vonta magukra a figyelmüket. Óvatosan körülnézve megálltak. - Ideális búvóhely egy veszélyes bűnöző számára - A külső elhanyagoltságot mutató jelek azt üzenték a két látogatónak, hogy a háznak nincs lakója. A kollégája távolabb sétált és remegő kézzel rágyújtott. Már régóta abbahagyta ezt a rossz szokását, de a feszült helyzet rákényszerítette, hogy valahogyan feloldja a gyomrozó idegességét.

A társát magára hagyva, rálépett a verandára, megnyikordult a deszka lába alatt. A cigarettafüst összekeveredett a virágok illatával. A vastag bejárati tölgyfaajtó közepére helyezte a kezét, mint egy gyakorlott körzeti orvos a beteg mellkasára helyezve sztetoszkópját. Érezte az otthon lelkét, eszeveszett szívdobogását.

Az apró kezek erőteljes kopogására neszezés, papucs csoszogás majd végül kulcscsörgés válaszolt. Egy kisírt szemű nő jelent meg az ajtóban. - Nincs itthon? - kérdezte a verandán álló zavartan viselkedő szemüveges gyerkőc. - Sajnos továbbra sincs semmi hír a fiúnkról - Felelte a nő, aki a korábbi önmagának csak az árnyéka volt.

Az első találkozás

 

Simon Roland

Az első találkozás

Könnyű és vidám utánozhatatlan mozdulatokkal szelte a habokat. A lehetőségek polipkarjai átölelték. A kék különböző árnyalatai üzenetet hordoztak magukban. Az Óceán, a minden földi élet szülőanyja, a szelíd és jószívű mesebeli óriás megtévesztő képében tetszelgett. A szemtelen végtelen kacsintását lerázta magáról, mint a vízcseppeket a testéről. Ha akart volna, tovább úszhatott volna. Senki sem lett volna képes visszatartani. A firmament és az Óceán mezsgyéje folyamatosan szólítgatta. A másodcseppek másodpercei között visszanézett. A partról még látszódott a bázis modern tornya, az otthon hűs melege. A közeli aprócska sziget előtt békésen táncolt a tengerjáró, amely lágy simogató nevetésbe csomagolta magát. Alámerült, a mélység titkos formáit szemlélte, majd felbukkant a felszínre, mint egy gyors sellő. Újra érezte a lény jelenlétét. Már többször képes volt vele kommunikálni.Süvítő golyózápor lyuggatta szét a csend bársony testét. Hátborzongató sikoly lovagolta meg a hullámokat. Egész testében reszketett. A csendlény nyár-könnyed szerelmes hangulata átformálódott a holtak hideg-rideg örök pillanatává. Az égbolt vérzett. A fővitorla szabálytalan lyukain átcsorgott a vérvörös napfény. A látvány megdöbbentette.A képzelet buborékát a nap tűhegyes valósága pukkasztotta ki.A jacht továbbra is ott körözött a sziget körül, mint egy hódító férfi. A nevetés gurgulázva fonódott a sziget köré, mint egy gyémánt nyaklánc a női nyak köré. A szemek bármikor elgurulhatnak és elveszhetnek az idő lepergő homokhegyeiben.A nő felbukkant a felszínen és fürgén kiszállt a partra.A megfoghatatlan kék torony a jövőbe bámult. Miközben a másik nagyobb medencében a delfint kereste, sportos testén érezte a férfi éhes tekintetét és a reggeli napfény forró lándzsáit. - Mi lehet az oka, hogy olyan furcsán viselkedik Tez? Olyan izgága és figyelmetlen mostanában. Egy hónapja még a csimpánz intellektuális teljesítményét is túlszárnyalta. Minden feladatot maximálisan eredménnyel teljesítette a lehető legrövidebb időn belül – A kedvese kikerülte a kérdést, más foglalkoztatta - Mi lenne, ha kihajóznánk a szigetre? – hadarta a férfi – Rendben, mindjárt jövök. - suttogta a nő maga elé. Úgy ment végig a füvön, mint egy nőstény gepárd. Az Atlantisz volt a kedvenc titkos helyük, ha romantikára vágytak csak kihajóztak a közeli álombeli szigetükre. Az ajtóból visszanézve a szeme sarkából észrevette a delfint, a medence végénél rejtőzködött mozdulatlanul. Ha visszajöttünk a mézes óráinkról alaposan megvizsgálom – A nő formás alakja eltűnt az ajtóban. A férfi tekintete ugyan megállt a küszöbön, de a képzelete tovább folytatta a vágyakkal teli rajzát a szerelem vásznán.A lény szemével látott. Ilyen már többször előfordult vele. A házak ugyanolyan élők voltak, mint lakói. A falak együtt lélegeztek a bolygó népével. A bolygó sejtelmes évszakba lépett. Sejtelmes fény uralkodott a város felett. Ez indokolta a névválasztást.Amikor kilépett a bejárati ajtón az uzsonnás kosárral a kezében megtorpant. A pezsgőspoharak összekoccantak. Megtapsolták az állat egyszemélyes szuper előadását. Tez óriási produkciót mutatott be. A vízfelszíntől lehető legtávolabb ugrott, majd a vízbe csapódott. A jótékony terápiában részesülő beteg gyerekek előtt sem mutatott be ilyen produkciót. Az egyik medencéből átugrott a házigazdának fenntartottba, majd vissza. Az ideges megmagyarázhatatlan viselkedése miatt úgy döntöttek, hogy altatóinjekcióval álomba szenderítik a kedvenc háziállatukat. Késő délutánba nyúlóan vizsgálták az emlőst a 21 század összes berendezésével felszerelt laboratóriumban, de nem találtak semmi rendellenességet. Az állat kitűnő egészségnek örvendett.Késő este a kocsmában vitatták meg a különös esetet a helybeliekkel, mindenkinek megvolt a maga teóriája. A nyitott ablakon keresztül beáramló az Ős Óceán sós levegője és a friss esőcseppek összekeveredtek a tágas bárban. - Mi történt a delfinnel és miért nyugodott meg, amikor mellette maradtunk? Talán az egyetlen célja azt volt az akciójával, hogy ott tartson minket a főhadiszálláson? Miért? A falu különc figurája a földönkívüliekről tartott előadást, miközben a literes korsóban kiapadt a finom nedű -A lángelme filozófusnak ihletre van szüksége. - Az asztalra csapott. - Újabb sört rendelt - Az állatok néha visszatérnek a vadonba, még ha nem is szó szerint. A kutyám is hűséges volt hozzánk, amíg az egyik nap elszökött. Azóta sem láttam. - A kocsmáros legyintett. Már túl sokszor csalódott, hogy meglássa az előtte álló lehetőségeket. A félresiklott üzleti karrierje elől a bárban talált menedéket. A rejtélyes kérdések és válaszok alapjaiban rázták volna meg a zárt világát, ezért visszament a pult mögé és a poharakat kezdte el törölgetni. A pincérnő morcos arccal próbálta kielégíteni a vendégek igényeit, miközben a lelke egy másik helyen járt. A elfojtott és megsebzett vágyak őrült kakofóniája elviselhetetlenné vált és a bár összezsugorodott a világ egy apró pontjává. A vitát a rendkívüli hírek szakították félbe.


A fehér zajt a bemondónő édesen izgatott hangja és ijedt arckifejezése váltotta fel. Minden szempár a képernyőre szegeződött. "Az Atlantisz néven ismert apró szigeten bujkáló különösen veszélyes szökött fegyencet a rendőrök tűzharcban lelőtték."

A vizsga napján

Simon Roland

A vizsga napján

A hangtalan szürke jármű három utast szállítva szemezett a végtelennel. A férfi sofőr, aki az elöljáró volt, egy csinos női kísérő társaságát választotta ez alkalomból, a monoton utat csak egy női szépség tudta enyhíteni, a férfiszívet felvidítani. Mind a ketten egy kisfiút kísértek haza. Ez így furcsán hallatszott volna első gondolatra egy kívülálló számára. Elmagyarázom a helyzetet a kedves olvasóknak. Nick nem fiatalkorú bűnöző, se lábadozó beteg nem volt. És a legkevésbé nem sorolhattam volna őt a híres politikusok elkényeztetett fiai közé. A széles út a gigantikus hegy között a végtelenbe futott, ahol a hajnal első fény-polipcsápjai kúsztak fel a zöldellő hegyoldalra. A vezető kikapcsolta a reflektorokat és kivonta magát a látványból, amelyet eddig némán tanulmányozott, majd leparkolt a töltőállomásra, hogy energiával lássa el a járművét és friss levegőt szívjon, megmozgassa elzsibbadt végtagjait. A fiút kénytelenek voltak hazakísérni, mivel így szólt az Iskola digitális nagykönyvében, a 23. oldalon a 9. törvény. Előfordult, hogy néhányan a kudarc után visszaszöktek és elrejtőztek az épület tornatermében vagy a raktárban. Valójában senki nem tudott belenyugodni a kudarcba és lemondani a minőségi életről és visszazökkenni a régi unalmas életbe.

Nick lehúzta az ablakot és sértődött arcát mutatta a kiszálló felnőtteknek. – El kell fogadnod a teszt eredményét. Az Iskolának csak a legjobbakra van szüksége. – mondta a férfi, minden egyes szavát kihangsúlyozva, miközben lassan elindult a bejárat felé. A morális és tudományos alapokra fektetett összetett feladatokból álló vizsgán mindenki lehetőséget kapott a bizonyításra. Kizárólag a különleges képességekkel megáldott emberek kaptak lehetőséget, hogy a legkiválóbb, legjobb körülmények között élhessenek. A képesség nélkülieket az intézmény falain kívül tartották. Néhányan tárgyakat mozgattak az akaratukkal, mások hihetetlen szellemi vagy fizikai erővel rendelkeztek.

A bárban leplezetlenül megbámulták a vizsgabizottság két emberét. Az egyenruhájukra tekintve mindegyiküknek a jobb élet villant át az elméjén és elgondolkodva követték a belépők mozgását, figyelmesen hallgatóztak. Szemmé és füllé változott a terem.

A helybeliek igazán szegény sorsúak voltak, a mezőgazdasági munkások embert próbáló életét élték, egyik napról a másikra.

A vizsgán megbukott fiú szülei is a helyi közösség tagjai közé tartoztak. A gyermeket is befogták a munkába. Hajnalban kellett felkelni, megetetni, megitatni az állatokat, délután kitakarítani az istállót, segédkezni a szüretnél. A fiú az éjjeli lámpa fényénél tanult. Gyakran így szenderült álomba, ilyenkor az édesanyja oltotta el a világítást és nyomott gyengéd puszit az arcára.

A középkorú üzlettulajdonos pénzt ajánlott fel az Oktatási Intézményt vasmarokkal vezető férfinak, hogy előnyökhöz jusson a testületnél, hamis dokumentum készítésére próbálta rávenni, de a hivatalos ember rá sem nézett – barátom még találkozunk – egy halk, de hallható fenyegetést küldött a főnöknek, amikor a hivatalos munkatárs kifelé ballagott. A legtöbben tisztességesen nevelték fel a gyermeküket és egyszerű hagyományos módon, kemény munkával, de boldogan élték a mindenapjaikat. A nehéz körülmények hatására és a tapintható igazságtalanságok láttán néhányan megkeseredtek és feladták ősi elveiket. Az illegalitás nagy kockázattal és még hatalmasabb jövedelemmel járt. A fiatal boltossegéd a zöldség és gyümölcs kipakolása közben, fenyegető szempillantással méregette a távozó férfit. A tüske túl sok embernek fúródott mélyen a lelkébe. Ha a tüske már nem volt ott, de a fájdalom megmaradt.

A nő visszaszaladt az autóhoz, hogy vacsorával és olvasnivalóval lássa el a gyereket - . Nemsokára a saját szobádban leszel – a fiú kelletlenül elvette a képregényt, miközben elhúzta száját.

Alig hagyták el a pihenőhelyet, a fiú ideges mozgása miatt meg kellett állniuk. Félre kellet húzódni a kis dolog miatt. A sofőr arca vörössé vált a dühtől – A mosdóban elmehetett volna - A nő hiába próbálta megnyugtatni – és ha megszökik? – folyamatos gyanakvásra gyengédesn a nő lelkek érzékenységével válaszolt – Jó fiú -

Nick egy gyanakvó izgága szempár kereszttűzében haladt a kukoricaföld belseje felé. Mind a ketten kipattantak a járműből, amikor a fiú váratlanul eltűnt a sűrűben.

- Állj - A férfi megragadta a nő kezét és megállásra késztette, alig tudott beszélni. Mind a ketten kifulladtak – délről a sebes folyó, keletről a hegyek állják útját - és ha valami baj történt vele?- a főnök erős kézzel húzta vissza engedetlen beosztottját – egy szitakötőt szeretnék kérni – szólt be a kommunikációs eszközén ellentmondást nem tűrő hanghordozással - A kémlelő szemek elől nincs menekvés -

Egyedül volt az egész világon a saját szívdobogásával. Lélekszakadva futott, de mindenhol csak saját magába botlott. A kukorica boltívként hajolt át a feje felett. Nem akarta folytatni a régi életét. Az Iskola nagy szimbolikus ajtaja bezáródott mögötte. A lépcsőfokokat soha többé nem számolhatja meg. A szobrok közé már soha többé nem bújhat el a többi barátai elől. A pedagógusoknak soha többé nem felesehet vissza, soha többé nem oszthatja meg a szendvicsét a világ legszebb lányával.

Mikor visszaértek a kocsihoz, már egy jelentős társaság fogadta őket - Egy utolsó ajánlatot teszek – a jól ismert boltvezető furakodott át a tömegen és a fegyverét a főnök fejéhez szegezte – Minden lehetőséget megmozgatok, hogy a fiam a jövőben ki tudjon törni a nyomorúságból – valami közeledett feléjük a nyári széllel

Lövések dörrenő hangja és a kék csendet elragadó madárszárnyak késztették Nicket, hogy megnézze, hogy mi történt velük. Vérfagyasztó látvány fogadta, amitől összeszorult a torka. A kedves nő akivel idáig utazott nyöszörögve feküdt a lábai előtt, rátette a kezét a szívére, amely véres volt. Nick arcáról őszinte fájdalmas könnycseppek hulltak.

A férfi a kommunikációs eszközbe ordibált, sürgette a többieket., miközben a boltvezető holtestét átlépte. Az orvosi műszerekkel felszerelkezett mini helikopter közeledett az égen. Az elöljáró kiborult, teljesen elvesztette az uralmát, magában szitkozódott, mint egy veszélyes őrült. A helikopter leszállt. Mikor visszafordult a megdöbbenéstől elejtette a telefonját. A nő akit a szíve alatt talált el egy lövedék fél órával ezelőtt, most ott sétált a kisfiúval, kéz a kézben - A fiú egy gyógyító - mondta a teljesen felépült nő. Az élet ott lüktetett benne. Az arca pirospozsgás volt. – Ez volt a vizsga napja és neked jól sikerült - kiáltotta elcsukló hangon a férfi és fürge tempóval megfordult a kocsival. Átölte mindkettőjüket. A vakító nap sem tudta elrejteni a főnök megindult könnyeit. Elindultak vissza a városba - Az első dolgom az lesz, hogy átírjam az Iskola digitális nagykönyvét – olyan határozottan és olyan erővel csapott a kormányra, hogy az egész géprendszer beleremegett, a mellette ülő női alkalmazott helyeslően mosolygott.

A nyári napfény elkísérte őket. A város felé, Nick barátságosan integetve kiabált a földön dolgozóknak, aki felismerték és jókívánságaikat küldték a fiúnak – Sok sikert -

Nick fizikai értelemben már a tanteremben üldögélt, de lelkileg még az átélt események hatása alatt állt. Egy a meggyógyított nő hálás mosolyát, máskor a falusiak búcsúszavait hallotta. A tanár már türelmetlenül dobbantott a lábával, mivel már harmadszor tette fel ugyanazt kérdést. Mindeközben egy gyönyörű kislány egy szerelmes levelet írt és a borítékot ügyesen a fiú hátzsákjába csúsztatta észrevétlenül. A szigorú pedagógus szerencsére az elkalandozott fiú nevelésével volt elfoglalva.

Modern Ms Dalloway

Simon Roland

Modern Ms Dalloway

Ms Dalloway virágot vett a helyi népszerű szupermarketben, amely a metropolisz szélén helyezkedett el, egy hegyoldalban. Hazafelé még beugrott néhány helyre, hogy az online meghívó mellé a fizikai megfelelőjét, a kézzelfoghatót is átadja. A személytelent próbálta személyessé változtatni.

Ms Dalloway a szokásos céges összejövetelre készült. Férje, Nelson a SmallCore nevű nanorészecskékkel foglalkozó mamut vállalat vezérigazgatói pozícióját foglalta el. A város egyetlen felhőkarcolójának a legfelső emeletén, a 825. szinten laktak, az elérhetetlen felhőkastélyban, a szédítő magányban. Az egyik nap az ország legbefolyásosabb üzletembere kecsegtető ajánlattal kereste fel, amit más azonnal, második gondolat nélkül fogadott volna el. Azonban a szerelmét más fából faragták, a részvények többségét uraló büszke cégtulajdonos durván visszautasította a fúziót. A higgadt hangnemű vita felfokozott veszekedéssé fajult. A végén mind a ketten üvöltöztek egymással. A verekedést a határozott kollégái akadályozták meg. Az erőszakos, mindenen és mindenkin átgázoló milliárdos nem szokott hozzá az elutasításhoz. Néhány erős fenyegető mondat hagyta el a száját mielőtt elhagyta volna az irodát.

Az incidens után a kedvese csak fegyverrel, egy mini pisztollyal mert az utcára lépni, amelyet a kabátja alá rejtett. A felfogadott profi két testőr jelentősen növelte a meggyengült biztonságérzetét.

Ms Dalloway a gyümölcsökkel, zöldséggel, hússal és virágokkal megrakott kosarával beszállt a felvonóba. - A felhőkastély - A nő hangjára engedelmesen sziszegve csukódott be a fémajtó, majd suhanva haladt célja felé. A félhomályos szűk helyen a tükörből egy másik nő nézett vissza rá. A lehetne és a létező között egy vékony hajszál húzódott. Amíg az ultramodern lift haladt felfelé, suhanva, mint egy hőlégballon. a nő lélek-lépcsőn haladt lefelé. A tér beszűkölt és saját magával kellett megküzdenie.

A lakás ajtajához érve elhúzta a kártyát.

Az arcfelismerő rendszer próbálta leolvasni a gondolatait, de a rendszer csak a személyisége külső falaiba ütközött. A test és a lélek két különböző helyen járt. Már odabent is volt, ahol Eva a bájos számítógépes program üdvözölte - Szép napot, a vendégek délután érkeznek - és már sorolta is fel a teendőit, mint egy szigorú tanár a kréta illatú ódon hagyományos iskolában.

Az otthonuk egy része, a nappali és a hálószoba úgy volt berendezve, hogy elfeledtesse az emberrel, hogy a felhők között van. A letűnt századok családi házaiban érezhette magát a vendég.

Miközben sütött, főzött, takarított elgondolkodott a világ alakulásán és a saját helyzetén.

Az otthona jég-melegében elcsodálkozott, azon hogy a bevásároló központ parkolójából nézve, a csomagtartóba pakolás közben, csodálatosnak, lenyűgözőnek találta a délelőtti napfényben sziporkázó torony csúcsát. Habár az apartman a legmodernebb technológiával és a legegyedibb, legvarázslatosabb, kézzel faragott bútorokkal dicsekedhetett, ő mégis üresnek találta otthonát.

Először a szerelme lépte át a küszöböt, közömbös arcon és hangtónussal köszöntötte, majd elvonult a külön számára fenntartott szobájába, amely az ő szentélye volt. Mindeni másnak tilos volt a belépés.

Sorban érkeztek a meghívottak, a tágas nappali megtelt emberekkel, ott hullámzott a különböző formájú és mélységű nevetés és csevegés. A házimunka közben néha elcsípett egy-egy beszélgetésfoszlányt. Egy újabb tálca gyümölcskoktélt helyezett el a rózsák közé. Végignézett az érzelemmentes arcokon.

Miközben a túlsúlyos idős polgármester a legfinomabb sütemények összegyűjtésével foglalatoskodott, a legújabb divatot követő fiatal felesége egy másik prominens nővel beszélgetett.

A változást nem vette és nem is vehette észre, az egymást váltó napok olyan egyformák voltak, semmi nem törte meg a mindennapok rutinját. Olajozottan gördült minden tovább, mint egy tökéletesen megalkotott masina. A kedvese az ország prominens üzletemberével beszélgetett a fúzióról. A testbeszédükből arra következhetett, hogy végre megegyezésre jutottak. Pezsgőspohár koccintással ünnepelték a létrejött sikeres üzletkötést. A kupákban az ital olajos sárgás-zöld színben csillogott. A tapsorkán körülfogta a jelenlévőket. A mogul nem elégedett meg a torta egy részével, neki az egész kellett. Ms Dalloway férjét egy bérgyilkos ölte meg. Nelson golyókkal átlyuggatott teste a csatornarendszerben feküdt békésen és némán. Az a férfi aki a partin vidáman parolázott a város krémjeivel, egy engedelmes robot humanoid hasonmás volt, akit azért hoztak létre, hogy helyettesítse Nelsont és mindenben kérdésben hajtson fejet a mogul előtt.

Ms Dalloway nem talált semmi különbséget a feltelepített mézédes, de gépies Eva, a számítógépes program és a Cég dolgozói között. Mindegyiküknek gép lelke volt. Ms Dalloway elhatározásra jutott. - Holnap megszököm és soha senki nem fog megtalálni -

A Démon-hegy titka

Simon Roland

A Démon-hegy titka

A kígyózó felfelé vezető útról lehetetlen volt meglátni a csúcsot. A paták követelő dörömbölését a szikla ajtaján enigmatikus válasz utasította el, a rejtély nem oldódott fel. Minden egyes kanyar az élet egy újabb lehetőségéhez hasonlított. Lombkoronák vagy gigantikus sziklák takarták el a magasabb szinten lévő jelenlétet.

A herceg leszállt a lóról és megközelítette a démont, aki a szakadék felett lebegett. A felkavart porfelhő elült, a vágtázás izgalmát keltette vágyakozó zavaros lelkesedés zaját felváltotta a misztikus csend és azt körülölelő elmélkedés. amely felbőszítette az érkezőt. A napsugarak az alatta elterülő erdő zöldjébe zuhantak, nem lehetett megragadni a fénynyalábokat. Már kezdett elege lenne a halogatásból - Azt ígérted, hogy hatalmat adsz nekem, de már egy hete játszol velem és az uralkodó jogánál fogva megparancsolom - Előhúzta a súlyos kardját, aminek az éle megcsillant a napfényben - A hatalom kacsintása - futott át a bölcs lény elméjén. Ez a fenyegető mozdulat minden alattvalót térdre kényszerített volna, a démon azonban sokkal hatalmasabb erőt képviselt, amit egy átlagos ember eltudott volna képzelni. A herceg hirtelen megmerevedett, egyáltalán nem tudott megmozdulni, bárhogy próbálkozott. A szíve a torkában dobogott. A lény a mélységbe ereszkedett. Mire a fiú visszanyerte teljes uralmát a teste irányítása felett, már az árnyak és a fények körbevették őt és számára ismeretlen nyelven suttogtak a fülébe. A hátas türelmetlenül taposta a földet a közelében, nem tudta mire vélni a herceg fura viselkedését. Egy különös formájú jármű suhant el a trón lehetséges várományosa fölött.

Az értelmetlen háborúk és forradalmak alaposan meggyengítették az országot. A dicsőséges aranyban dúskáló napokat és a győztes csatákat már csak a krónikások megsárgult lapjain találhatták a szebb napokat látott adófizetők.

A király úgy döntött, hogy kapcsolatot épít a távoli birodalom erős királyával. Ennek jeleként a felség lányát meghívta otthonába és egy ritka értékes nyakláncot adott az előkelőségnek. A híd első pillérét sikerült lefektetni, de nem számolt a végzet aljas támadásával.

Az ifjú herceg nem volt jelen a rajtaütés során, de mégis látta, ahogy az erdei úton a hírhedt rablóbanda lepte meg a csapatot. Egy farönköt gördítettek a keskeny ösvényre. A hintóra vigyázó lovasokat nyílvessző-zápor fogadta. Úgy tűnt az útonállók lemészárolják őket. A hercegnő sikoltozva menekült az erdő mélye felé, út közben elvesztette az értékes ajándékát. Az élete veszélyben volt, nem törődött az értékeivel. Nagy emberveszteség árán a testőrök végül legyőzték a haramiákat és a rémült nőt is megtalálták, de az ajándéknak sajnálatos módon nyoma veszett.

A vízió csak néhány másodpercre jelent meg előtte, de ez a kalandozás éppen elég volt ahhoz, hogy az öreg tanár a fakardot a torkának szegezze – Már megint nem figyelsz – Az idős férfi szemében a csalódottság csillogott. A legyőzöttség lesújtó pillanatában észrevette a közelben álldogáló mostoha testvérének gúnyos mosolyát. Habár még kora reggel volt, az udvar kezdett fuldokolni a nyár forró polipcsápjaitól. A fűbe dobta a fakardját, átadta a csatateret, de a küzdelmet a trónért nem volt szándékában feladnia. Izzadságcseppek borították a homlokát. - Most te jössz, remélem, hogy te jobban fogsz teljesíteni– szólította meg az oszlopnak támaszkodó fiút, aki gyorsan belefolyt a védekezésbe – Én vagyok a vér szerinti örökös – kiáltotta dühösen, miközben a korát meghazudtoló mester fürge mozdulataira reagált és a kiszámíthatatlan támadásait hárította.

A jelek egy szegény kőfalú legszélső házába vezették. A látás egy magasabb fokát kapta a démontól, de valami mást is adott mellé, amit csak később tudatosult az elméjében. Egyedül lépett be a szerény házba. A bejárat olyan kicsi és szűk volt, hogy úgy kellett bebújnia. Odabent éppen ebédeltek. Amikor az asztal körül szorgoskodó nő nyakában meglátta az ékszert a trónra és a vele járó kiváltságra gondolt, de egy másik érzés is kezdett szirmot bontani a szívében, amely ott tolakodott előre a múlt elfojtani kívánt részletéből. Az önfeledt gyermekkor képsorozata jelent meg lelki szemei előtt, egy hasonló kunyhóban cseperedett fel. Ezt a meghittséget azóta sem tapasztalhatta meg. A bevehetetlen várkastély biztonságot nyújtott a természet vad tombolása ellen, a marcona fegyveres őrség megvédte a bűnözőktől és távol tartotta a kíváncsi szemektől is, és mégis az ódon falak közül hiányzott valami. Ez a szerény lakhely a szülei otthonára emlékeztette – Nem raboltam el a nyakláncot, ott találtam, amikor gombásztam, nem tudtam, hogy kinek a tulajdona – védekezett a vádló erős szavak ellen, miközben a gyerekek lehajtott fejjel a levest kanalazták. Az asszony vigasztalhatatlanul sírt a sámlira rogyva. A herceg gyengéden kivette az elgyengült asszony kezéből és a zsebébe süllyesztette. A ház tulajdonosa meghívta őt ebédre, amit ő el is fogadott. Amikor a nő könnyei között mesélte el az egész életét, akkor már úgy érezte, hogy hazaérkezett. Amikor elfogyasztott a süteményt és felhörpintette házi bort, felállt megköszönte a vendéglátást és néhány ezüst nyelven éneklő táncoló érmét hagyott az asztalon. – Ne aggódjanak, itt sem jártam, nem történt semmi. A királyi család gazdag, egy újabb ajándékot fog kapni a hercegnő – Elvett egy könyvet a polcról, találomra belelapozott, őszinte gyermeki betűk szaladgáltak bennük, becsukta és visszatette. Az anya elkezdte leszedni a tányérokat, a pirospozsgás képű gyerekek visszatértek a tanulmányaikhoz, a férfi, a ház ura a hálás vendégét követte a szemével, ahogy lassan elhagyja otthonát. A herceg még az utca túlsó végén is hallotta a beszélgetéseiket és érezte, hogy a megzavart boldogság újra a kőfalak közé költözik. A folyóparton, mezítlábas mosónők végezték mindennapos tevékenységüket, néhányan daloltak. A nagyobb kövekre rakták a megpakolt kosarakat.

A macskaköves úton kopogó léptek hangja közé egy csobbanás vegyült. A férfi úgy érezte, hogy helyes döntést hozott. A folyó vízében egy ősi szimbólum jelent meg egy pillanatra, majd a hatalmas víztömeg folytatta útját a démon-hegy felé.

Az utazás definíciója

Simon Roland




Az utazás definíciója




Egy vándor,

lábnyomán,

gyors jármű,

egy út száz arca.




Az idő és a tér.

egy csalóka,

álom szőtte,

pókháló.