Movies in one sentence

Movies in one sentence:

Die hard: The terrorist group takes the skyscraper, fortunately John McClane goes to this place.

Lethal Weapon: The suicide attempted crazy cop gets a new partner, the detective pair get into the dangerous task.

Waking Ned Devine: Ned Devine hit the lottery jackpot and died, after the draw the villagers was seeking the winning ticket.

Trainspotting: The protagonists take drog.

Crash: There are a lot of different desires, emotions and viewpoints get conflict.

Titanic: Poor guy and rich girl fell in love in the ship, which encountered the iceberg and sank, the most of the travellers died.

Forrest Gump: Mentally-challenged guy was always running through the history while meeting well-known people.

Wrecked: A man wakes up in a wrecked car, but not the amnesia his biggest problem; he has to survive the ferocious forest.

Az elsöprő bizonyíték II.

Simon Roland

Az elsöprő bizonyíték II.

Arany fény érintette meg a ház nagy ablakait. Elhúzta a függönyt, miközben az ágyon üldögélő megbilincselt nyugtalanul fészkelődő, helyét kereső férfire nézett, majd újra kibámult az ablakon – Maradj nyugton - A hirtelen lefékező autóból két egyenruhás ugrott ki, feltartóztatták, majd hazaküldték az ősz hajú komornyikot – Cynthia, meg kell tudnod az igazságot, ez a két átkozott rendőr csapdába csalt, muszáj mennünk, az a tervük, hogy megölnek téged és a gyilkosságot rám kenik, ezzel örökre bezárhatnak - A kapu feltárult.
A belülről eltorlaszolt főajtó kihívás elé állította őket. A nyomozónő érdeklődve figyelte az eseményeket – Sylviának hívnak, a meséd nem jött be, elég hihetetlen a történet, az időnyerés rajtad nem segít, megszereztem a bizonyítékot és ez a lényeg – gyorsan a franciaágyra tekintett, a megdöbbenéstől mozdulni sem tudott. A bilincs ott árválkodott a párnán. A férfi már a háta mögött volt, erős kéz ragadta meg a vállát és a fejét, még szerencse, hogy éveken át tanult önvédelmet, eszébe jutott az oktatója kemény szavai, mellyel ösztönözte őt a célja elérése felé, ösztönszerűen cselekedett, könyökkel hasba vágta ellenfelét, majd átdobta a férfit, azonban a férje olyan erősen fogta a karját, hogy mind a ketten a fekvőhelyen landoltak.

Igazi ágyjelenet zajlott le, igaz nem abban az értelemben, amiben az átlagos nászéjszakát képzelnék az olvasók, a nő hősiesen küzdött, de végül a férfi nyers ereje kerekedett felül. Megpofozta a nőt, hátracsavarta, megkötötte a kezét, egy kendővel letakarta a szemét, bekötötte a száját is, vállára kapta szeretett feleségét. A nyomozónő innentől már csak a hallására és a tapintására számíthatott. A társai közelgő hangját hallotta, de nem tudott segítségért kiáltani. Éles kattanást, nyikorgás, majd lábdobogás követte, valami szűk helyen mehettek lefelé, mert folyton bevágta a karját és a hátát. Egy mélyedésbe zuhant bele, ajtó csapódott a feje fölött. Motorzúgás és a folyamatos rázkódásból rájött, hogy egy kocsi csomagtartójában zötykölődik. – Még szerencse, hogy jeladót helyeztem el a bűnöző ruháján –A monoton utazásnak váratlanul vége szakadt, a búgás a ritmikus hullámzással vegyült. A nő a kimerültségtől álomba merült. Amikor felébredt már egy egészen más környezet tárult a szeme elé. Nem tudta, hogy mennyi idő telt el az elrablása óta, pár óra vagy néhány nap, az idő érzékelése teljesen cserbenhagyta. Hunyorogva nézett körbe, vad hullámok ostorozták az óriási sziklákat. A férfi a szirt szélén sétált. Egyáltalán nem törődött a veszéllyel. A nap tündökölve emelkedett ki az örvényből. Sylvia felállt. A hálóingét alaposan megviselte a dulakodás és az utazás, jobb keble szabadon ringatózott, ahogy sétált a napfényben

- Kettesben vagyunk, elmesélem az egész történetet – szólalt meg a szikla és az élet peremén egyensúlyozó üzletember.

Az elsöprő bizonyíték I.

Simon Roland

Az elsöprő bizonyíték I.

Sövény futotta körbe a mesebeli palotát, melyet az alkony koronázott. Hihetetlen még elképzelni is, hogy az egyedi készítésű a tulajdonos különös álmaira, vágyaira épített családi házban, a város legszebb lakóhelyén veszekedés forduljon elő, az éktelen kiabálás még az utcáról is hallatszott, a járdán sétáló idős néni fejcsóválva haladt tovább - Miért nem alkalmas a mai nap? – a férfi magáról megfeledkezve ordított, miközben átölte áttetsző hálóruhát viselő kedvesét, aki elfordította a fejét, hosszú szőke hajával arcul csapta a próbálkozót, kibújt az erős karok közül és az ágyra huppant, összehúzta magát, mint egy gyerek. A férfi végigfutatta a szemét a mesterművön, a formás lábon. A naplemente a szemközti ház ablakába ült, szelíd fényével próbálta kibékíteni a feleket – Menj el, látni se bírlak - a nő a takaró alá bújt, mint egy sértődött gyerek. Zokogott. Könnyeivel áztatta a párnát. Hallotta a villanykapcsoló kattanását, és az ajtó dörrenését, amely puskalövéshez hasonlított, a lábak a lépcsőn élték ki dühüket. A garázsból kiforduló kocsi morgásánál a feleség előjött rejtekéből. Nyoma sem volt az érzelmeknek, az csak színjáték volt, nyomozóként már többször megtanulta, hogyan kell használni a képességeit. Bandatagként többször is teljesen belesimult hírhedt alvilági csoportok közé, a lebukás nélkül, de ez a mostani feladata más volt, a tervet követve egy elegáns bárban ismerkedett meg a zsarolással és gyilkossággal vádolt üzletemberrel, az ügyre rátapadó rendőrök eddig még nem találtak bizonyítékot, így neki kellett megtalálnia, a találkák sűrűsödtek, végül az esküvő elé állt a szerelmespár. A rendőrnő ügyesesen kikerülte az intim pillanatokat, a férje legnagyobb bánatára, de mindig gondoskodott, hogy rendesen felpiszkálja, ingerelje a férfi vágyait, kihasználta a lehetőségeit, az adottságait. Felpattant és az ablakhoz rohant, látta a holdfényben elsuhanó modern vadállatot, rozsdás falevelek kísérték az autót. A szemével addig követte, amíg a jármű el nem tűnt a kanyarban. Az este felvette ólomcsizmáját. Az utcán kutyasétáltatók és kocogók tűntek fel.

Meggyőződött, hogy senki nem tartózkodik a házban, még a földszinten is körülnézett.

A boltba küldött komornyik még nem ért vissza.

Visszament a hálószobába, felkapcsolta az éjjeli lámpát. Meghitt fénybe burkolózott a szoba. Leguggolt, az ágy lába mellett meglazította a parkettát, kivette belőle a kulcsot, a széket a szekrény mellé helyezte. Felállt rá, kinyitotta a felső részét, az összehajtogatott ruhákat az ágyra dobta, szabaddá vált a hely a belső ajtó előtt, felágaskodott, ahogy csak bírt, a kulcsot a zárba illesztette és elfordította – Nemsokára telefonálok és kattan a bilincs a csuklódon édesem - magához vette a tartalmát, egy aktát és egy automata pisztolyt. Ekkor a kinyílott az ajtó és a férje állt ott, karba tett kézzel vonta felelősségre a rajtakapottat – Szia drágám. Mit művelsz? – kérdezte olyan nyugodtan, ahogyan csak lehetett. A nyomozó annyira megijedt, hogy leesett a székről, a franciaágyra zuhant. A leérkezés pillanatában azonban eszébe jutott a gyakorlati oktatás során tanultak, visszanyerte hidegvérét. A háta mögül elővette szolgálati fegyverét. A revolvert a gyanúsítottra szegezte - Kezeket fel, ne mozdulj – A pisztollyal intett, a sarokba szorított leült a fekvőhelyre, fémkarperec csattant a csuklójára. A rendőr már hívta a közelben tartózkodó társait – Ez egy jól kitervelt csapda drágám, te sem fogsz jól járni. A két egyenruhás gazember mindenre képes, belekevertek egy játékba – a nő csendre intette.
Arany sugár pásztázta a házfalat és a sövényt.

Az Éjszakai kirándulás II

Simon Roland

Éjszakai kirándulás II

Kitartóan kopogtak az ajtón, a kövér férfi úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a belépni kívánó makacs egyértelmű jelzését, a szemei kigúvadtak, némán és mozdulatlanul, leírhatatlan dühvel nézett az előtte álló férfire, majd hirtelen lecsapott a vaskos könyvvel az asztalra – A cég anyagi problémákkal küszködik, valószínűleg a nagyhal elnyeli az egész vállalatot, már folynak tárgyalások az ország legbefolyásosabb emberével és másokkal is, a részvényesek aggódnak. A válaszom nem, szó sem lehet a fizetésemelésről és az előléptetésről, ezért a pofátlan merészségéért visszahelyezem az irodából a csarnokba - Craignek a filmekből visszaköszönő bírótermi kép jutott az eszébe, az őrökkel körbevett szerencsétlen megbilincselt elítélt, a mindenki felett elhelyezkedő pulpituson pöffeszkedő parókás, köpönyeges, kalapos bíró, kezében a kalapáccsal, az érzelemmentes esküdtszék. Felmondok – csattant fel. A válasz számára egyértelmű volt, nem akart visszalépni. A zaj ismétlődött, csak jóval erősebben – Nyissa ki - Craig szeméből elillant az álom. Megmozdult, fájt a seb, amit a haramia okozott a késével – Súlyos vagy csak felszíni a heg? - Nem volt ideje megvizsgálnia a heget, később majd bemutatja egy orvosnak. Hunyorogva nézett körül. Az autóban ült. Egy idős rendőr zörgette az elemlámpájával az üveget. Letekerte az ablakot – Jó napot kívánok, két nagyon veszélyes bűnözőt keresünk, megkérem, szálljon ki és adja át az iratait, a kollégámnak legyen szíves nyissa ki a csomagtartót – Szabályos arcon parancsra ránduló ráncok futkároztak, kemény tekintet szigorúan vizsgálódott, ősz hajszálak bújtak elő a sapka alól - James Melroy őrmester - elolvasta az elegáns egyenruhán a feliratot. Ahogy a nyári villám hasít bele a fába, úgy villant elő az emlék – megöltem egy embert és elrejtettem hátul – Kiszállt, a kulcscsomóval és a lehetőségeivel, ötleteivel játszott. Késő ősz volt mégis izzadt. Az utat teljesen eltorlaszolták a felfestett autók, amelyek előtt szolgálatot teljesítő férfiak ácsorogtak, beszélgetéssel oldották az unalmas perceket. A kutyák fegyelmezetten üldögéltek a gazdájuk lábánál, úgy ahogy a szakképzett oktatótól megtanulták a gyakorlóterepen. Craig szívdobogva kísérte hátra a kezdő bűnüldözőt. A kulccsal babrált. Az őrmester a kocsi belsejét kutatta át. Megállt a csomagtartó előtt, reszkető kézzel próbálta belecsúsztatni, ötödszöri próbálkozásra sikerült– a gyerekarcú egyenruhás érdeklődve figyelte – Beteg, rosszul van? – Felnyitotta, de úgy, hogy a testével eltakarja a látványt, a hulla keze kilógott a táska alól, a homlokáról izzadságcseppek gördültek le. Váratlanul rácsukta a tetőt és eldőlt – Nem fogok börtönbe kerülni –

A zöldfülű letérdelt az aszfaltra és pofozgatta az „ájultat”. Az őrmester kiabálva mutogatott a kukoricamező felé. Egy ezüst furgon száguldott a földes úton. A tapasztalatlan egyenruhás felkapta a beteget és a kocsi hátsó részébe rakta. A felettese adóvevőn kapta a parancsokat, ezt továbbította később az alacsonyabb rangúnak – Maga visszaszáll a kocsiba és a legközelebbi Motelbe viszi a beteget, szerez neki egy doktort, én üldözőbe veszem a menekülőket, a többiek a főutak kereszteződéséhez mennek, és ott várják a további utasításokat – Az öreg rendőr bepattant a kocsiba, megfordult, porfelhőt kavarva tűnt el a lombok között. Az újonc bekapcsolta a rádiót, belenézett a visszapillantóba, becsatolta az övet, majd indított. Óvatosan vezetett – Holnap reggel még hűvösebb időre számíthatnak a kedves hallgatók, kabát mellé még sapka is kell, ha kilépnek az utcára - Az üzemanyag kijelzője már a piros sávban sétált. Craig kinyitotta a szemét, a színjáték kedvéért még továbbra is mozdulatlan maradt – Az eltűnt út című film kerül bemutatásra a mozikban. A horror rajongóknak különösen ajánlom ezt az idegborzoló filmet, amely egy motelben játszódik -

Az éjszakai kirándulás

Simon Roland

Az éjszakai kirándulás

Az urbánus környezethez szokott luxus modell próbált alkalmazkodni a kiszámíthatatlan szerpentinhez. A szeszélyes út azonban sok meglepetést tartogatott. A szakadék közelségét jelző fémkorlát visszaverte a reflektor napraforgó kévéjét. A sofőr unottan hallgatta a rádió híreit, miközben a kígyó módjára tekergőző utat követte a tekintetével. „A módszereik a következők. A rablók baleset áldozatainak adják ki magukat.” A kriminális szakértő türelmesen válaszolt a betelefonálóknak - A kijelző közepes mennyiségű üzemanyagot jelzett – Muszáj lesz megállni tankolni -
A firmament szelleme a hegyi ösvényen bandukolt, mint egy fáradhatatlan zarándok.
Az álombéli ezüst vízesésben megfürödtek a magas fák rozsdásodó koronái. A kanyarban egy autó zárta el a továbbjutás lehetőségét. Lehalkította a rádiót és lefékezett „Keleten záporeső várható” Az összetört kocsi előtt egy ember feküdt. Az autó olyan volt, mint egy összenyomódott konzervdoboz, óriási mérető szikla zúdult a tetejére. Üvegszilánk és vér borította az aszfaltot. Craig kiszállt, a csomagtartóból kiszedte az emelőrudat és az elsősegélycsomagot és a felszereléssel elindult, ekkor vette észre a kocsiban kuporgó alakot, amely vérző fejjel dőlt a kormányra és a műszerfalra – Furcsa - A vezetőülésen gubbasztó figura bábunak tűnt (mintha műanyagból készült volna) főleg mikor közelebb ért vált nagyon gyanússá a dolog. Mikor a betonon heverő alakhoz ért, az elkapta a lábát és hirtelen mozdulattal megrántotta. A hold megvillant. Craig hasát felszántotta a fegyver. A fájdalom dühöt ébresztett benne, fejbe rúgta az éppen feltápászkodni igyekvő férfit, majd villámgyorsan lesújtott a kezében lévő vasrúddal. Az ellenség kezéből kirepült a kés. A fegyver a mélységes szurdokba zuhant. Az útonálló hátra esett, de nem adta fel a küzdelmet, felkapott egy üvegdarabot és őrülten csillogó szemmel rohant a kiszemelt áldozata felé. Craig meglendítette a fegyverét és lesújtott a rabló fejére. Az ellenfele szótlanul elterült, mint egy liszteszsák. Megérintette a pulzusát – Halott, megöltem – a szakadék szélére lépett, és óvatosan a szédült mélységbe bámult – A támadó fegyvere elveszett – robajló monoton motorzúgás és a fénysugár figyelmeztetően közelgett.

A maradvány mögül, a bokor közelében neszezést hallott. Nem volt ideje átkutatni a környéket. A holttestet megragadta, a vállára kapta, majd a csomagtartóba gyömöszölte a nagydarab férfit. Beugrott a kormány mögé és indított. Nekihajtott a roncsnak, félrelökte az útból. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy minél messzebbre jusson a tett helyszínétől. A kanyar nagyon élesnek bizonyult. Idegességében a kormányt rángatta. Kisodródott. A kocsi oldala súrlódott a korláttal. Sikított a kerék és nyöszörgött a kasztni. Nehezen, de végül is visszanyerte a jármű felett az irányítást, egy órás száguldás után újabb problémával került szembe. Az akadályt nem veszélyes haramiák jelentették, hanem a felsorakozott, megállásra kényszerített járművek előtt álló gépfegyveres, kutyás rendőrök, akik bűnözőket, fegyvereket keresve kutakodtak. A hátsó sorokban várakozók közül néhányan kiszálltak sétálni, követték a fejleményeket, megmozgatták a hosszú utazás során elzsibbadt végtagjaikat, felfrissítették a vérkeringésüket. Pár gyerek elkóborolt a közeli mezőn. Az anyjuk aggódó hangon parancsolt rájuk. A terepjáró mögé besorolt, kipattant, felnyitotta a hátsót, a holttest vigyorogva bámult vissza, a táskákat úgy helyezte, hogy eltakarja a rettenetes csomagot.

A vadász

Simon Roland

A vadász

Lombpajzs,
emeli magasba,
a napkorongot,
jöttét írják dalba.

Szent hely,
cserje, agancs,
éber a fegyver,
lőj, ez parancs.

Csodás példány,
az úttal halad,
fürkész puskacső,
néma marad.

Őszi képek

Simon Roland

Őszi képek

Palota, bástya,

ezüstöt árul,

az erdő árnya,

a tó zárul.

Erdei út végén,

őzike botorkál,

falevél csigalépcsőjén,

hold korrodál.

A feladat IV

Simon Roland

A feladat IV

Az éji herceg meghódította a felhőbe burkolózó hegycsúcsot, a lovát megsarkantyúzva leszáguldott a meredek titkokkal övezett ösvényen, áthatolt az erdő zöld sűrűjén. Az esőben ázó megtépázott fák átengedték a jövevényt. Henry kétségbeesetten és tehetetlenül hánykolódott a vaságyon. Valamit tennie kell, hogy megoldja a kínos helyzetét. A gúnyos kacaj, amely leginkább egy varjú károgására emlékeztette tovább borzolta az idegrendszerét. Önkéntelenül is ökölbe szorult a keze. Az éji lovas átugratott a fogvatartottak számára készült magas kerítésen. A kemény kőből épített akadály teteje egy szintben volt az épület harmadik emeletén meghúzódó ablakokkal, így elrettentőnek bizonyult a szökevények és a szökést fontolgatók számára. A villám a börtön udvarán árválkodó öreg görcsös fában landolt.
A becsapódott kék szikrákat lövellő istennyila elektromos töltéssel látta el a környéket.
Minden növény és kő izzott a feszültségtől. Az erős felrobbanó fénysugár adta meg a Henry elméjében motoszkáló kérdésére a választ. A fekhelye alatt egy magányos csavar keltette fel az érdeklődését. Felvette a tárgyat, elgondolkodva forgatta az ujjai között, majd újra a padlóra dobta, a lábával a cella ajtajának a közelébe kotorta a tárgyat - Telefonálnom kell az ügyvédemnek. Jogtalanul tartanak bent – üvöltött eszeveszetten. Nem kellett sokáig várnia a hatást. A folyosó vasajtaja kivágódott. A várt vakító fény helyett az elemlámpa ideges csóvája futkározott ritmusos léptek kíséretében, végül megállapodott a sápadt fénysugár, a durva vonásokkal rendelkező strázsa arca nem sok jót ígért – Elhallgatsz vagy elhallgatatlak? – a kulcs zörrent, a cellában megjelent a melák porkoláb. Az ajtót nyitva hagyta, két mázsa súlynyi test takarta el az amúgy is egérfarknyi menekülési lehetőséget. Megragadta a fogva tartott ingét és a gumibotjával megfenyegette – Holnap majd eldől a sorsod, de most fogd be a szád, pihenj egy kicsit, mielőtt baj lesz – megfordult, hogy magára hagyja a férfit, amikor az direkt a fülébe kiabálta az előbb elhangzottakat. Az óriás hirtelen megragadta Henryt és a vasrácsokhoz passzírozta, alig kapott levegőt, megtapasztalta a titán erejét, csak a lábát tudta mozdítani, a cipője első részével sikerült a csavart a résnyi helyre irányítania. A foglár a férfi karját hátracsavarta, ahogy csak bírta, megpördítette néhányszor, majd az ágyra lökte – Ha legközelebb is balhézol, megtudod, hogy mire vagyok képes – bevágta az ajtót. A kulcs zajongott a zárban. A mennydörgés elnyomta a távozó lépteit. Henry izgatottan ugrott a cella bejáratához. Az ajtó nyitva volt. A rögzítő elvégezte a feladatát. A zár szabadon és pimaszul öltögethette a rozsdás nyelvét. Kilökte a rácsot. Hihetetlenül jó érzés volt a váratlanul érkezett szabadság, még ha nem is teljesen került ki a fogságából. A lényeget elérte, odakint volt a folyóson – Elkapom és megfojtom a csavargót, a feladatot elvégzem - A sötétséget teljesen kiszorította a földöntúli kék fény, amely betöltötte az összes helyiséget, odasétált a vagabund cellájához. Nem látott senkit odabent – Talán alszik - Az ágyon összegyűrve hevert a pokróc. Benyúlt a rácsok között, lerántotta az ágyneműt. A fekvőhely üres volt. Ekkor megszólalt a háta mögött egy vészjósló hang – Nem tudsz megölni – Megpördült, de senki nem volt a közelében.