Simon Roland
Éji madárdal
Hold igézte falevél,
feneketlen kútba hull,
burjánzik az éj,
álmon és folyón túl.
Az erdő tapasztalja létét,
késő zöld torony kiált,
fényűző palota mélyén,
énekel s táncol a driád.
Tuesday, December 15, 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment