A pisztolycső III

Simon Roland

A pisztolycső III

A kocsmában különös csend volt. Egyszerre harmonikus és feszült. Ördögien megtervezett káosz. A sarokba állított zenegépben lejárt a fülbe mászó sláger. A pompás színű kezelőfelület újabb fényes érméért könyörgött, akár egy éhes koldus az aluljáróban. A kocsmáros nyugodt sápadt arccal ült a magasított támlájú széken. A szervezetébe injekciózott drog hatása még hajnalig eltart.
Az egész olyan volt, mint egy fordulatokban bővelkedő színpadi előadás.
A főnök megvizsgálta a naiv szemek számára láthatatlan aprólékosan megtervezett a fiók faanyagába épített szerkezetet és a külső részébe szerelt kést, amelynek pengéje a bár tulajdonosának szívére mutatott – A rovott múltú kocsmáros az újságíró kirablása és megölése után a lokál széfjébe rejtette el az ékszereket és a bankókat. A rendőrség adatbázisában szereplő rettegett bár s a városi illegális csempészbanda vezetője a lázongó belháború áldozata lett – Az ősz hajú, sportos külsejű főnök emelt hangon tartott előadást, mintha nem a kocsmában, hanem a katedrán szónokolna a lelkes, tudásra szomjas diákok előtt. Az újonc még most is élvezte az előadást, vágyott a sikerre. A mester befejezte a munkáját, kiszolgálta magát a pultnál, a legjobb minőségű borospalackot elemelte le a polcról, a pénzt gondosan beleszámolta a pénztárba. Mire a fiókba szerelt időzített gépezet a bicskát a kocsmáros szívébe döfi már a hajnal rajzolgatja a város formáit, addigra én a konferencián leszek, amelynek a vezetésével bíztak meg, és így garantálom a magam számára a tökéletes alibit – a mester hátra dőlt. Minden elismerésem a tervet illetően – kezdett bele a fiatalabb. A főrendőr vörösbort öntött a poharába, mivel látta, hogy a kis beosztott mondani akar valamit, intett a kezével – Folytasd – Az újonc bátorságot erőltetett magára, még így is kiérződött a félelme – A múlt héten gyorsan eltűntem a helyszínről – a főrendőr felemelte a kupát és belekortyolt az italba – De nem azért oldottam kereket, mert inamba szállt a bátorság- A firkász által összegyűjtött dokumentumok nálam vannak, ha meg akarja szerezni a papírokat, akkor be kell ajánlania a zárt körbe, ha nem teljesíti a követelésemet, akkor tönkreteszem, én a kis emberke szétzúzom a gondosan felépített karrierjét, az űrhajóját leszállítom a földre – A szem mohón kitárult. A zárt kör vezető posztjára nem lett volna esélye, azt nagyon jól tudta, a tapasztalatok hiánya miatt. Egy egyszerű tagság előnyét is élvezné, a mostaninál háromszor nagyobb fizetés, juttatások, üdülések, tanulmányok a világ különböző pontjain, a cég számlájára írt szállodai és utazási költség – Rendben, a kívánságod már teljesült - az osztály vezetője felhörpintette a kehely tartalmát, a keze ökölbe szorult, a szeme pengeként villogott a tejfelesszájú irányába – Viszlát, holnap találkozunk az irodában - A kezdő rendőr felszabadultan hagyta el a lokált – Jó szórakozást – jó erősen becsapta az ajtót. A járdán egyensúlyozott, szökdécselt, akár egy gyerek. Az ablakon keresztül látta a gyenge fényben kuporgó, a poharát emelgető főfelügyelőt. A felhőket teljesen kicsavarták, nem esett az eső. Neonfények és padok kísérték lépteit egészen a meredek lépcsőig. A kopott fokokon lefelé, gondolatban a karrierjének lépcsőjén felfelé haladt.
Lement a félelmetes sikátorba, olyan érzése volt, mintha valaki követné, de úgy gondolta csak a fantáziája játszik vele. Boldog volt. Elképzelte, amint a pazarul berendezett, antik bútorokkal, egyedi festményekkel, kényes szobanövényekkel, mese-zöld pálmákkal benépesített irodájában terpeszkedik a bögyös titkárnője társaságában, akivel néha vad kalandba keveredik a dolgozóasztal tetején. A komor kőkerítésekkel és háztetőkkel mit sem törődve elmosolyodott. Az üresen hagyott emeleti házak felfogták a főutca felőli fényeket, a cinkos hold magára húzta a felhőtakarót, az utca folyamatosan szűkült, amely zsákutcában végződött.
A sikátor olyan volt, mint egy pisztolycső. Sötét és hideg.