A vad fény

Simon Roland

A vad fény
A tudósok a laboratóriumban eltöltött hosszú kutatómunka eredményeként végre képessé váltak létrehozni új állatokat. Az elődeik legfeljebb csak álmodhattak ilyen eszközökről, technikai megoldásokról, brilliáns ötletekről. A kormány szigorúan szabályozta tevékenységüket. A tamecnek nevezett állat tulajdonosai között a legbefolyásosabb emberek kerültek ki. A kifejlett állat kétszer nagyobb volt, mint egy átlagos tigris. Brutális kinézet és jámbor természet jellemezte őket. A létszámuk 158-ra emelkedett. A tudósok a szelíd elegancia névvel illették lényeiket.
A nyár legforróbb pontján kezdődött a változás, amely minden lakó életére hatással lett.
A legtöbb tulajdonos csupán egy nagyzási hóbort miatt tartotta a lényeket, divatversenyre nevezték be őket. Ezzel szemben Prenioc a dúsgazdag farmer a teremtmény fizikai erejét vette igénybe a házépítésnél, szállításnál és a termény betakarításánál. A férfi és a neje, Sofia a napokban sokat aggódott a ’kis’ kedvenc egészségi állapota miatt. A drámai hangulatváltozás aggodalomra adott okot, visszahúzódóvá vált.  Legtöbbször a kerítés mellé kuporodott, a mancsait maga alá gyűrte és a távoli erdőből érkező különös fényt bámulta vágyakozva. A farmer odalépett hozzá és barátságosan rátette a kezét, de az közömbös maradt, nem reagált az érintésre. Máskor pedig őszintén szerette, ha a gazdi beletúrt a sörényébe. Ezt ki is mutatta hangos morgással. A munkagép, amelynek hangját most nem nyomta el a földöntúli üvöltés, most teljes hangerővel tudott dolgozni. Az egyik alkalmazott félbehagyta a munkát és a boltíves eget meghódító jelenséget hosszasan figyelte  – Ez a vad fény, a kívülállók gerjesztik. Ezzel a módszerrel fogják magukhoz csalogatni az óriásokat - A kívülállók, akiket a beosztott említett, már régen elköltöztek a városból, hátat fordítottak a túlzott kényelemnek, az automatizált világnak, és otthonukká varázsolták az erdőt. Úgy éltek, ahogy nekik tetszett. Ők is fejlesztették a technológia vívmányokat, de kényesen vigyáztak az egyensúlyra, a fenntartható jövőre. A legtöbb hulladékot újrahasznosították, a maradékot teljesen elkülönítették. Este Pranioc szótlanul feküdt be az ágyba a felsége mellé. Hamar elnyomta az álom.
Közeledő léptek zajára és aggódó hangkavalkádra ébredtek fel az éjszaka közepén. Több munkás rontott be a szobába Felkapcsolták a villanyokat. – A Tamec megvadult, szétszaggatta a kerítést, megvadult többi is, egy csordába állnak össze – A farmer és a felesége a hálóruhára vette fel az utcai öltözéket és sietve csatlakozott a rémült társasághoz.
A pirkadat első sugara rávetült az elszántan vonuló csordára. A legerősebb vezette őket, a farmer kedvence. A picinyek az anyjuk hasa alá húzódtak, pont úgy mint az elefántborjak.  A lények álló járművek és ijedt tekintetek mellett haladtak el. Több százezer szempár követte a félelmetes vonulást a megállásra kényszerített villamosok ablakaiból, a környező épületek erkélyéről, parkok bokrai mögül, kávéházak teraszairól.  Egy bátor fotós az életét kockáztatva közvetlen közelről készített szenzációs felvételt az eseményről. A rendőrök nem akadályozták a horda mozgását, de készen álltak a váratlan helyzetekre is. A Tamec úgy hagyta maga mögött a várost, mint egy fegyelmezett hadsereg. A X-lab kutatói valósággal dühöngtek. Felfegyverzett biztonsági embereket küldtek az erdőbe, hogy visszaszerezzék a lényeiket.
A fegyveresek soha nem tértek vissza. A tamec populáció megtanulta a vadságot. A városiak megborzongtak, mikor hallották az üvöltéseiket, ami jelentősen kölönbözött a korábbiaktól.