Simon Roland
Az utazás
A kaputelefon jelzésére végre válasz érkezett. Az odakint várakozó gyönyörű fiatal nő és a gazdag képzelettel megáldott kisfiú beléphetett a kovácsoltvas kapun. Kíváncsi kamerák követték a lépteiket. A tekintetüket először végig futatták a kanyargós ösvényen. A rózsaillat elvitte őket a főbejáratig.
A hatalmas ablakokból cserepes növények bámultak ki. A pirospozsgás hajnal az impozáns kastély körül futkározott, mint egy csintalan gyerek. A szédítően magas tornyokban őrködő éber szobrok alaposan szemügyre vették a látogatókat. Az ajtó nyitva volt, beléptek. A nő egy ideig eljátszott egy szép gondolattal. A mesebeli épület tulajdonaként festette le magát, aki könnyed léptekkel veszi birtokba a szobákat, miközben utasításokat osztogat a személyzetnek. Ilyen körülmények között sokkal biztonságosabb és nyugodtabb életet élhetnének. Ha lett volna elég pénzük, már elköltöztek volna vidékre - Robert szereti a természetet – Legszívesebben maguk mögött hagynák a nyüzsgő nagyvárost, letelepednének egy csendes kisvárosba, az érintetlen természet ölében. A sötét folyosó nagyobb volt, mint az egész lakásuk. Az álmodozásnak hamar vége szakadt, mikor a festményekkel, szobrokkal díszített tágas folyósón a tükörbe pillantott. Két szegényes öltözetű sápadt alakot látott, akik közül az első a mindennapi betevőért küzd nap mint nap. Minden munkalehetőséget megragadott, hogy a gyerekének biztosítsa a tanulási lehetőséget, a kisfiú jövőért küzdött, hogy kiléphessen a fojtogató szegénységből – A kisfiam okos – Robert ragyogó kék szeme megerősítette az előbbi állítást és további reményt táplált a szívében.
A nagyteremben találkoztak a kastély idős űrnőjével, aki éppen a szobanövényeket locsolta - élvezed a nyári szünidőt? - kérdezte az idős högy. A hallban kevés bútort láttak. Az egyetlen ruhásszekrény mellet egy pianó állt. A fiúcska néha ingyenes zongoraleckéket kapott a gazdag nőtől. Ms Tenet ragyogó tehetséggel született, de nem szerzett hírnevet magának. A gyerkőc nem válaszolt, csak mosolygott. Az úrnő teát készített neki, saját termesztésű gyógynövényei felhasználásával. Robertnek olvasni támadt kedve, leemelt egy hatalmas könyvet a polcról és leült a kanapéra. Megitta a finom nedüt. Az édesanyja hozzákészülődött a takarításhoz. Susan felvette a munkájához legmegfelelőbb ruhát. Résnyire nyitva hagyta az ajtót. A fürdőszobában kezdte a felmosást.
Az idős nő a zongorához botorkált. A dallam a napfénnyel karöltve kezdte megtölteni a tágas hallt.
Mikor az ujjak megpihentek a billentyűzeten, a zongorista a gyerekre nézett – A leggyönyörűbb tengerpart, sziklák, hajók – A megszólított addig lapozott, amíg meg nem találta a földrajzi világatlaszban ezt a helyet. A székhez támasztott bot hangos puffanással eldőlt - Erre nem lesz szükség - A fiú aggódva figyelte a hölgyet, de ő megnyutatta, minden rendben volt.
Ms Tenet oly szenvedélyesen játszott, a maga különleges módján.
Az idős hölgy már nem a szobában tartózkodott. A zene és a fény annyira összefonódott, hogy lehetetlenné vált megkülönbözetni egyiket a másiktól.
A keletkező dalok messze vitték őt. A kisgyerek látta a nénit egy hajó fedélzetén. A csúnya vihar ellenére, a nő élvezte a hánykolódó hajóban az utazást. A hullámok elképzelhetetlen magasságba taszították a hajót. Kottából játszó sirályok játszottak kék sziklák között.
A zene hirtelen helyet cserélt a csenddel. Láthatatlan ujjak folytatták a félbehagyott álmot. Robert kinyitotta a szemét – Édesem, Ms Tenet hol van? - az édesanyja arca jelent meg az ajtóban – Elutazott egy hétre - Az atlasz egy újabb helyen nyílt ki, apró ujjak kerestek valamit – Erdő, madárdal, csörgedező patak -
Az utazás
A kaputelefon jelzésére végre válasz érkezett. Az odakint várakozó gyönyörű fiatal nő és a gazdag képzelettel megáldott kisfiú beléphetett a kovácsoltvas kapun. Kíváncsi kamerák követték a lépteiket. A tekintetüket először végig futatták a kanyargós ösvényen. A rózsaillat elvitte őket a főbejáratig.
A hatalmas ablakokból cserepes növények bámultak ki. A pirospozsgás hajnal az impozáns kastély körül futkározott, mint egy csintalan gyerek. A szédítően magas tornyokban őrködő éber szobrok alaposan szemügyre vették a látogatókat. Az ajtó nyitva volt, beléptek. A nő egy ideig eljátszott egy szép gondolattal. A mesebeli épület tulajdonaként festette le magát, aki könnyed léptekkel veszi birtokba a szobákat, miközben utasításokat osztogat a személyzetnek. Ilyen körülmények között sokkal biztonságosabb és nyugodtabb életet élhetnének. Ha lett volna elég pénzük, már elköltöztek volna vidékre - Robert szereti a természetet – Legszívesebben maguk mögött hagynák a nyüzsgő nagyvárost, letelepednének egy csendes kisvárosba, az érintetlen természet ölében. A sötét folyosó nagyobb volt, mint az egész lakásuk. Az álmodozásnak hamar vége szakadt, mikor a festményekkel, szobrokkal díszített tágas folyósón a tükörbe pillantott. Két szegényes öltözetű sápadt alakot látott, akik közül az első a mindennapi betevőért küzd nap mint nap. Minden munkalehetőséget megragadott, hogy a gyerekének biztosítsa a tanulási lehetőséget, a kisfiú jövőért küzdött, hogy kiléphessen a fojtogató szegénységből – A kisfiam okos – Robert ragyogó kék szeme megerősítette az előbbi állítást és további reményt táplált a szívében.
A nagyteremben találkoztak a kastély idős űrnőjével, aki éppen a szobanövényeket locsolta - élvezed a nyári szünidőt? - kérdezte az idős högy. A hallban kevés bútort láttak. Az egyetlen ruhásszekrény mellet egy pianó állt. A fiúcska néha ingyenes zongoraleckéket kapott a gazdag nőtől. Ms Tenet ragyogó tehetséggel született, de nem szerzett hírnevet magának. A gyerkőc nem válaszolt, csak mosolygott. Az úrnő teát készített neki, saját termesztésű gyógynövényei felhasználásával. Robertnek olvasni támadt kedve, leemelt egy hatalmas könyvet a polcról és leült a kanapéra. Megitta a finom nedüt. Az édesanyja hozzákészülődött a takarításhoz. Susan felvette a munkájához legmegfelelőbb ruhát. Résnyire nyitva hagyta az ajtót. A fürdőszobában kezdte a felmosást.
Az idős nő a zongorához botorkált. A dallam a napfénnyel karöltve kezdte megtölteni a tágas hallt.
Mikor az ujjak megpihentek a billentyűzeten, a zongorista a gyerekre nézett – A leggyönyörűbb tengerpart, sziklák, hajók – A megszólított addig lapozott, amíg meg nem találta a földrajzi világatlaszban ezt a helyet. A székhez támasztott bot hangos puffanással eldőlt - Erre nem lesz szükség - A fiú aggódva figyelte a hölgyet, de ő megnyutatta, minden rendben volt.
Ms Tenet oly szenvedélyesen játszott, a maga különleges módján.
Az idős hölgy már nem a szobában tartózkodott. A zene és a fény annyira összefonódott, hogy lehetetlenné vált megkülönbözetni egyiket a másiktól.
A keletkező dalok messze vitték őt. A kisgyerek látta a nénit egy hajó fedélzetén. A csúnya vihar ellenére, a nő élvezte a hánykolódó hajóban az utazást. A hullámok elképzelhetetlen magasságba taszították a hajót. Kottából játszó sirályok játszottak kék sziklák között.
A zene hirtelen helyet cserélt a csenddel. Láthatatlan ujjak folytatták a félbehagyott álmot. Robert kinyitotta a szemét – Édesem, Ms Tenet hol van? - az édesanyja arca jelent meg az ajtóban – Elutazott egy hétre - Az atlasz egy újabb helyen nyílt ki, apró ujjak kerestek valamit – Erdő, madárdal, csörgedező patak -
No comments:
Post a Comment