Roland and Thoa Learning resources 2

 Roland and Thoa learning resources  2

Thinking

ASSESS verb  -synonym evaluate -
When you assess a person, thing, or situation, you consider them in order to make a judgment about them.
Our correspondent has been assessing the impact of the sanctions.
The test was to assess aptitude rather than academic achievement.
There are many useful strategies for assessing student learning and performance as well as ways to clarify your expectations and performance criteria. How should teachers assess Student Progress?

ASSESSMENT noun
assessment; plural noun: assessments
the action of assessing someone or something."the assessment of educational needs"

BAFFLE verb - synonym confuse, puzzle, amaze -
A great magician can baffle you with an impressive magic trick.

Her diligence never ceases to amaze me.It never ceases to amaze me.
used as a way of saying with emphasis that one is always amazed by something or someone.

​BIASED adjective  synonym partial

tending to show favour towards or against one group of people or one opinion for personal reasons; making unfair judgements

biased information/sources/press reports
a biased jury/witness
Their research was based on a biased sample (= a group of people/things containing more of one kind than normal, therefore not giving fair or accurate results).
biased against somebody/something
The article was heavily biased against the current regime.

UNBIASED adjective - synonym impartial -

If you describe someone or something as unbiased, you mean they are fair and not likely to support one particular person or group involved in something.

CONCENTRATE verb   - synonym focus -

CONSIDER verb  - Synonym deem, reckon -
to think about something carefully, especially in order to make a decision
I would like some time to consider.
consider something
She is considering her options.
Let us consider the facts.
We are considering various possibilities.
He was seriously considering an appeal.
A carefully considered response

CONTEMPLATE verb - synonym mull over, ponder -

CYNICAL adjective -synonym sardonic -

SARDONIC ADJECTIVE
GRIMLY MOCKING, CYNICAL

Starkey attempted a sardonic smile

DEDUCE verb   -synonym infer -
​to form an opinion about something based on the information or evidence that is available synonym infer. deduce something (from something)


INFER verb

If you infer that something is the case you decide that it is true on the basis of information that you already have.

I inferred from what she said that you have not been well. 

By measuring the motion of the galaxies in a cluster, astronomers can infer the cluster's mass.



IMPLY verb
to express indirectly

Her remarks implied a threat.

The news report seems to imply his death was not an accident.

DELIBERATE adjective

DELIBERATELY adverb

DILEMMA

DISCRIMINATE verb
to unfairly treat a person or group of people differently from other people or groups.
The school is not allowed to discriminate.

DUBIOUS adjective

hesitating or doubting

"I was rather dubious about the whole idea"

ESTIMATE verb

If you estimate a quantity or value, you make an approximate judgment or calculation of it.

Try to estimate how many steps it will take to get to a close object. 

I estimate that the total cost for treatment will be $12,500.

He estimated the speed of the winds from the degree of damage. 

Some analysts estimate its current popularity at around ten per cent.

FAITH noun (uncountable noun)
faith (in somebody/something) trust in someone's ability or knowledge; trust that someone or something will do what has been promised I have great faith in you—I know you'll do well. We have lost faith in the government's promises. Her friend's kindness has restored her faith in human nature.
He has blind faith (= unreasonable trust) in the doctor's ability to find a cure.

GATHER VERB - Synonyms congregate, collect, assemble, convene -
to come together, or bring people together, in one place to form a group
A crowd soon gathered
adv./prep. His supporters gathered in the main square.
Can you all gather round? I've got something to tell you.
The whole family gathered together at Ray's home.
be gathered + adv./prep. They were all gathered round the TV.
A large crowd was gathered outside the studio.
gather
to collect several things, often from different places or people:

I went to several libraries to gather information about the plans.

We gathered blueberries from the bushes.

GENIUS adjective
unusually great intelligence, skill or artistic ability
the genius of Shakespeare
a statesman of genius
Her idea was a stroke of genius.

GRASP verb to understand something completely
grasp something They failed to grasp the importance of his words.
grasp how, why, etc… She was unable to grasp how to do it.
grasp that… It took him some time to grasp that he was now a public figure.

IDEOLOGY

INGENIOUS adjective
(of an object, a plan, an idea, etc.) very suitable for a particular purpose and resulting from clever new ideas
an ingenious device/invention/experiment
ingenious ways of saving energy
His plots are always very ingenious.


INSPIRATION noun

MOTIVATION noun

GUESSWORK noun
the process or results of guessing.

HUNCH noun -  synonym intuition -

a feeling that something is true even though you do not have any evidence to prove it

It seemed that the doctor's hunch had been right.
My hunch is that the killer is still in the castle.


JUSTIFY verb
To justify a decision, action, or idea means to show or prove that is reasonable or necessary
No argument can justify a war.

 Ministers agreed that this decision was fully justified by economic conditions.

QUERY noun (countable noun)-synonym question, challenge, doubt -

A query is a question, especially one that you ask an organization, publication or expert.

While she was off work, the Manager of the firm phoned her many times with queries about accounts and customers.

QUERY verb

If you query something, you check it by asking about it because you are not sure if it is correct.
It's got a number you can ring to query your bill. 

No one queried my decision. 

To query means to ask a question.

'Is there something else?' Ryle queried as Helen stopped speaking. 

One of the journalists queried whether sabotage could have been involved.

PRESUME verb

REFLECT verb

REFLECTION noun

RECKON verb
to think or believe

I reckon it is going to rain.  

SCEPTICAL/SKEPTICAL

SPECULATE verb

form a theory or conjecture about a subject without firm evidence.

My colleagues speculate about my private life.

SUPPOSE verb

think or assume that something is true or probable but lack proof or certain knowledge.

I suppose I got there about noon.

 

Roland and Thoa learning resources 1

---

Stative verbs

Stative verbs describe a state rather than an action. They aren’t usually used in the present continuous form.
Stative verbs often relate to:

possession and measurement: belong, have, measure, own, possess, weigh.

thoughts and opinions: agree, believe, doubt, guess, imagine, know, mean, recognise, remember, suspect, think, understand

feelings and emotions: dislike, hate, like, love, prefer, want, wish

senses and perceptions: appear, be, feel, hear, look, see, seem, smell, taste

Stative (or State) Verb List

like	know	belong
love	realise	fit
hate	suppose	contain
want	mean	consist
need	understand	seem
prefer	believe	depend
agree	remember	matter
mind	recognise	see
own	appear	look (=seem)
sound	taste	smell
hear	astonish	deny
disagree	please	impress
satisfy	promise	surprise
doubt	think (=have an opinion)	feel (=have an opinion)
wish	imagine	concern
dislike	be	have
deserve	involve	include
lack	measure (=have length etc)	possess
owe	weigh (=have weight)

 

 

 https://www.viator.com/?pid=P00220965&mcid=42383&medium=link&medium_version=selector

 

 

 <script type="text/javascript"> var infolinks_pid = 3389607; var infolinks_wsid = 0; </script> <script type="text/javascript" src="//resources.infolinks.com/js/infolinks_main.js"></script>

A menekülő

 

Simon Roland

A menekülő I. rész

Az automobil mechanikus zörejébe egy másik keveredett, amely az ablak spalettáján landoló kavics csattanására emlékeztette a sofőrt. A kiszámíthatatlan földes út lassú tempóra kényszerítette a furgont. A kormány mögül egy szempár figyelte a tájat, amely hol bezáródott, hol kitárulkozott, attól függően, hogy ki és milyen szándékkal szemlélte. Az éretlen zöld levelek rejtekébe rejtőző guvadt szemű mesebeli nyaralók mögött a gyermekkor entitása kandikált ki a téridő ablakán.

Amikor a kocsi felkapaszkodott a dombra, onnan lenézve, máshogyan látta az alant elterülő előbb megvizsgált tájat. Vajon a világ változik vagy mi magunk?

A gyerekcsapat megvárta, amíg a kopott Ford eltűnik a porfelhőben. Csúzlival sorozták meg a kunyhót – elég volt, menjünk – mondtam. - Én csak azért csatlakoztak a klubhoz, hogy elfogadjanak a suliban, de nem akartam részt venni a szégyenteljes akcióban. De már rég megbántam a döntésemet. Egy új diák került a célkeresztjükbe, aki szegény volt és mindig divatjamúlt ruhát viselt. A szülei túlórát vállaltak, hogy biztosítsák a tanulási költségeit. Hiába tettem bejelentést az igazgatónál, a rettegett bandavezér a tanárok kedvence volt. Egy "apró csíny" miatt nem akarták tönkretenni az előtte álló fényes karrierjét.

Az utolsó tanítási napon a tomboló nyár kezdetén a kiszemelt szerencsétlen áldozatukat az erdő felé hajtották. Azon a napon láttuk őt utoljára.

Az egyik hang nem a múltból érkezett. A visszapillantó tükörből egy madárszárny vergődött, a hátsó ajtó nyitva volt. A fékbe taposott, majd az autóból kipattanva a revolverét előreszegezve, a kollégájával együtt hátrament. A vér kifutott az agyából, amikor szembesült a helyzettel. A fogoly megszökött a fejbe kólintott rendőr pisztolyával. Az őr eszméletlenül feküdt az ágyhoz bilincselve. A harmadik vizet itatott a leütött férfivel. Türelmetlenül hívta a büntetés-végrehajtási intézet irodáját. Az ujjai annyira remegtek, hogy az első alkalommal rossz számot hívott fel. Amikor meghallotta az igazgató titkárnőjének éneklő rutin szövegét, elektromos energiaként futott át az agyában a spontán ötlet. - Lerobbantunk az Isten háta mögött, a szerelőhöz vontattuk a kocsit, három nap múlva ott leszünk a rabbal – A beosztottja szemében rejtőzködő kérdésre válaszolt – A kegyes hazugság néha célszerű, muszáj volt füllenteni. Jó tudom mindenki háborogni fog, de ha kiderült volna az igazság, akkor a legpusztítóbb vihar szabadult volna a nyakunkba -

Az egyikük a legközelebbi kisvárosba hajtott egy kölcsönvett járművel szállást foglalni, ketten a szökevény nyomába szegődtek a szolgálati kocsival. – Nem járhat olyan messze. Az erdő szélén két szőke lány szaladt kéz a kézben az autóút mellett, a napfény és a búzamező. Az erdőben egy elhagyatott ház vonta magukra a figyelmüket. Óvatosan körülnézve megálltak. - Ideális búvóhely egy veszélyes bűnöző számára - A külső elhanyagoltságot mutató jelek azt üzenték a két látogatónak, hogy a háznak nincs lakója. A kollégája távolabb sétált és remegő kézzel rágyújtott. Már régóta abbahagyta ezt a rossz szokását, de a feszült helyzet rákényszerítette, hogy valahogyan feloldja a gyomrozó idegességét.

A társát magára hagyva, rálépett a verandára, megnyikordult a deszka lába alatt. A cigarettafüst összekeveredett a virágok illatával. A vastag bejárati tölgyfaajtó közepére helyezte a kezét, mint egy gyakorlott körzeti orvos a beteg mellkasára helyezve sztetoszkópját. Érezte az otthon lelkét, eszeveszett szívdobogását.

Az apró kezek erőteljes kopogására neszezés, papucs csoszogás majd végül kulcscsörgés válaszolt. Egy kisírt szemű nő jelent meg az ajtóban. - Nincs itthon? - kérdezte a verandán álló zavartan viselkedő szemüveges gyerkőc. - Sajnos továbbra sincs semmi hír a fiúnkról - Felelte a nő, aki a korábbi önmagának csak az árnyéka volt.

Az első találkozás

 

Simon Roland

Az első találkozás

Könnyű és vidám utánozhatatlan mozdulatokkal szelte a habokat. A lehetőségek polipkarjai átölelték. A kék különböző árnyalatai üzenetet hordoztak magukban. Az Óceán, a minden földi élet szülőanyja, a szelíd és jószívű mesebeli óriás megtévesztő képében tetszelgett. A szemtelen végtelen kacsintását lerázta magáról, mint a vízcseppeket a testéről. Ha akart volna, tovább úszhatott volna. Senki sem lett volna képes visszatartani. A firmament és az Óceán mezsgyéje folyamatosan szólítgatta. A másodcseppek másodpercei között visszanézett. A partról még látszódott a bázis modern tornya, az otthon hűs melege. A közeli aprócska sziget előtt békésen táncolt a tengerjáró, amely lágy simogató nevetésbe csomagolta magát. Alámerült, a mélység titkos formáit szemlélte, majd felbukkant a felszínre, mint egy gyors sellő. Újra érezte a lény jelenlétét. Már többször képes volt vele kommunikálni.Süvítő golyózápor lyuggatta szét a csend bársony testét. Hátborzongató sikoly lovagolta meg a hullámokat. Egész testében reszketett. A csendlény nyár-könnyed szerelmes hangulata átformálódott a holtak hideg-rideg örök pillanatává. Az égbolt vérzett. A fővitorla szabálytalan lyukain átcsorgott a vérvörös napfény. A látvány megdöbbentette.A képzelet buborékát a nap tűhegyes valósága pukkasztotta ki.A jacht továbbra is ott körözött a sziget körül, mint egy hódító férfi. A nevetés gurgulázva fonódott a sziget köré, mint egy gyémánt nyaklánc a női nyak köré. A szemek bármikor elgurulhatnak és elveszhetnek az idő lepergő homokhegyeiben.A nő felbukkant a felszínen és fürgén kiszállt a partra.A megfoghatatlan kék torony a jövőbe bámult. Miközben a másik nagyobb medencében a delfint kereste, sportos testén érezte a férfi éhes tekintetét és a reggeli napfény forró lándzsáit. - Mi lehet az oka, hogy olyan furcsán viselkedik Tez? Olyan izgága és figyelmetlen mostanában. Egy hónapja még a csimpánz intellektuális teljesítményét is túlszárnyalta. Minden feladatot maximálisan eredménnyel teljesítette a lehető legrövidebb időn belül – A kedvese kikerülte a kérdést, más foglalkoztatta - Mi lenne, ha kihajóznánk a szigetre? – hadarta a férfi – Rendben, mindjárt jövök. - suttogta a nő maga elé. Úgy ment végig a füvön, mint egy nőstény gepárd. Az Atlantisz volt a kedvenc titkos helyük, ha romantikára vágytak csak kihajóztak a közeli álombeli szigetükre. Az ajtóból visszanézve a szeme sarkából észrevette a delfint, a medence végénél rejtőzködött mozdulatlanul. Ha visszajöttünk a mézes óráinkról alaposan megvizsgálom – A nő formás alakja eltűnt az ajtóban. A férfi tekintete ugyan megállt a küszöbön, de a képzelete tovább folytatta a vágyakkal teli rajzát a szerelem vásznán.A lény szemével látott. Ilyen már többször előfordult vele. A házak ugyanolyan élők voltak, mint lakói. A falak együtt lélegeztek a bolygó népével. A bolygó sejtelmes évszakba lépett. Sejtelmes fény uralkodott a város felett. Ez indokolta a névválasztást.Amikor kilépett a bejárati ajtón az uzsonnás kosárral a kezében megtorpant. A pezsgőspoharak összekoccantak. Megtapsolták az állat egyszemélyes szuper előadását. Tez óriási produkciót mutatott be. A vízfelszíntől lehető legtávolabb ugrott, majd a vízbe csapódott. A jótékony terápiában részesülő beteg gyerekek előtt sem mutatott be ilyen produkciót. Az egyik medencéből átugrott a házigazdának fenntartottba, majd vissza. Az ideges megmagyarázhatatlan viselkedése miatt úgy döntöttek, hogy altatóinjekcióval álomba szenderítik a kedvenc háziállatukat. Késő délutánba nyúlóan vizsgálták az emlőst a 21 század összes berendezésével felszerelt laboratóriumban, de nem találtak semmi rendellenességet. Az állat kitűnő egészségnek örvendett.Késő este a kocsmában vitatták meg a különös esetet a helybeliekkel, mindenkinek megvolt a maga teóriája. A nyitott ablakon keresztül beáramló az Ős Óceán sós levegője és a friss esőcseppek összekeveredtek a tágas bárban. - Mi történt a delfinnel és miért nyugodott meg, amikor mellette maradtunk? Talán az egyetlen célja azt volt az akciójával, hogy ott tartson minket a főhadiszálláson? Miért? A falu különc figurája a földönkívüliekről tartott előadást, miközben a literes korsóban kiapadt a finom nedű -A lángelme filozófusnak ihletre van szüksége. - Az asztalra csapott. - Újabb sört rendelt - Az állatok néha visszatérnek a vadonba, még ha nem is szó szerint. A kutyám is hűséges volt hozzánk, amíg az egyik nap elszökött. Azóta sem láttam. - A kocsmáros legyintett. Már túl sokszor csalódott, hogy meglássa az előtte álló lehetőségeket. A félresiklott üzleti karrierje elől a bárban talált menedéket. A rejtélyes kérdések és válaszok alapjaiban rázták volna meg a zárt világát, ezért visszament a pult mögé és a poharakat kezdte el törölgetni. A pincérnő morcos arccal próbálta kielégíteni a vendégek igényeit, miközben a lelke egy másik helyen járt. A elfojtott és megsebzett vágyak őrült kakofóniája elviselhetetlenné vált és a bár összezsugorodott a világ egy apró pontjává. A vitát a rendkívüli hírek szakították félbe.


A fehér zajt a bemondónő édesen izgatott hangja és ijedt arckifejezése váltotta fel. Minden szempár a képernyőre szegeződött. "Az Atlantisz néven ismert apró szigeten bujkáló különösen veszélyes szökött fegyencet a rendőrök tűzharcban lelőtték."

A vizsga napján

Simon Roland

A vizsga napján

A hangtalan szürke jármű három utast szállítva szemezett a végtelennel. A férfi sofőr, aki az elöljáró volt, egy csinos női kísérő társaságát választotta ez alkalomból, a monoton utat csak egy női szépség tudta enyhíteni, a férfiszívet felvidítani. Mind a ketten egy kisfiút kísértek haza. Ez így furcsán hallatszott volna első gondolatra egy kívülálló számára. Elmagyarázom a helyzetet a kedves olvasóknak. Nick nem fiatalkorú bűnöző, se lábadozó beteg nem volt. És a legkevésbé nem sorolhattam volna őt a híres politikusok elkényeztetett fiai közé. A széles út a gigantikus hegy között a végtelenbe futott, ahol a hajnal első fény-polipcsápjai kúsztak fel a zöldellő hegyoldalra. A vezető kikapcsolta a reflektorokat és kivonta magát a látványból, amelyet eddig némán tanulmányozott, majd leparkolt a töltőállomásra, hogy energiával lássa el a járművét és friss levegőt szívjon, megmozgassa elzsibbadt végtagjait. A fiút kénytelenek voltak hazakísérni, mivel így szólt az Iskola digitális nagykönyvében, a 23. oldalon a 9. törvény. Előfordult, hogy néhányan a kudarc után visszaszöktek és elrejtőztek az épület tornatermében vagy a raktárban. Valójában senki nem tudott belenyugodni a kudarcba és lemondani a minőségi életről és visszazökkenni a régi unalmas életbe.

Nick lehúzta az ablakot és sértődött arcát mutatta a kiszálló felnőtteknek. – El kell fogadnod a teszt eredményét. Az Iskolának csak a legjobbakra van szüksége. – mondta a férfi, minden egyes szavát kihangsúlyozva, miközben lassan elindult a bejárat felé. A morális és tudományos alapokra fektetett összetett feladatokból álló vizsgán mindenki lehetőséget kapott a bizonyításra. Kizárólag a különleges képességekkel megáldott emberek kaptak lehetőséget, hogy a legkiválóbb, legjobb körülmények között élhessenek. A képesség nélkülieket az intézmény falain kívül tartották. Néhányan tárgyakat mozgattak az akaratukkal, mások hihetetlen szellemi vagy fizikai erővel rendelkeztek.

A bárban leplezetlenül megbámulták a vizsgabizottság két emberét. Az egyenruhájukra tekintve mindegyiküknek a jobb élet villant át az elméjén és elgondolkodva követték a belépők mozgását, figyelmesen hallgatóztak. Szemmé és füllé változott a terem.

A helybeliek igazán szegény sorsúak voltak, a mezőgazdasági munkások embert próbáló életét élték, egyik napról a másikra.

A vizsgán megbukott fiú szülei is a helyi közösség tagjai közé tartoztak. A gyermeket is befogták a munkába. Hajnalban kellett felkelni, megetetni, megitatni az állatokat, délután kitakarítani az istállót, segédkezni a szüretnél. A fiú az éjjeli lámpa fényénél tanult. Gyakran így szenderült álomba, ilyenkor az édesanyja oltotta el a világítást és nyomott gyengéd puszit az arcára.

A középkorú üzlettulajdonos pénzt ajánlott fel az Oktatási Intézményt vasmarokkal vezető férfinak, hogy előnyökhöz jusson a testületnél, hamis dokumentum készítésére próbálta rávenni, de a hivatalos ember rá sem nézett – barátom még találkozunk – egy halk, de hallható fenyegetést küldött a főnöknek, amikor a hivatalos munkatárs kifelé ballagott. A legtöbben tisztességesen nevelték fel a gyermeküket és egyszerű hagyományos módon, kemény munkával, de boldogan élték a mindenapjaikat. A nehéz körülmények hatására és a tapintható igazságtalanságok láttán néhányan megkeseredtek és feladták ősi elveiket. Az illegalitás nagy kockázattal és még hatalmasabb jövedelemmel járt. A fiatal boltossegéd a zöldség és gyümölcs kipakolása közben, fenyegető szempillantással méregette a távozó férfit. A tüske túl sok embernek fúródott mélyen a lelkébe. Ha a tüske már nem volt ott, de a fájdalom megmaradt.

A nő visszaszaladt az autóhoz, hogy vacsorával és olvasnivalóval lássa el a gyereket - . Nemsokára a saját szobádban leszel – a fiú kelletlenül elvette a képregényt, miközben elhúzta száját.

Alig hagyták el a pihenőhelyet, a fiú ideges mozgása miatt meg kellett állniuk. Félre kellet húzódni a kis dolog miatt. A sofőr arca vörössé vált a dühtől – A mosdóban elmehetett volna - A nő hiába próbálta megnyugtatni – és ha megszökik? – folyamatos gyanakvásra gyengédesn a nő lelkek érzékenységével válaszolt – Jó fiú -

Nick egy gyanakvó izgága szempár kereszttűzében haladt a kukoricaföld belseje felé. Mind a ketten kipattantak a járműből, amikor a fiú váratlanul eltűnt a sűrűben.

- Állj - A férfi megragadta a nő kezét és megállásra késztette, alig tudott beszélni. Mind a ketten kifulladtak – délről a sebes folyó, keletről a hegyek állják útját - és ha valami baj történt vele?- a főnök erős kézzel húzta vissza engedetlen beosztottját – egy szitakötőt szeretnék kérni – szólt be a kommunikációs eszközén ellentmondást nem tűrő hanghordozással - A kémlelő szemek elől nincs menekvés -

Egyedül volt az egész világon a saját szívdobogásával. Lélekszakadva futott, de mindenhol csak saját magába botlott. A kukorica boltívként hajolt át a feje felett. Nem akarta folytatni a régi életét. Az Iskola nagy szimbolikus ajtaja bezáródott mögötte. A lépcsőfokokat soha többé nem számolhatja meg. A szobrok közé már soha többé nem bújhat el a többi barátai elől. A pedagógusoknak soha többé nem felesehet vissza, soha többé nem oszthatja meg a szendvicsét a világ legszebb lányával.

Mikor visszaértek a kocsihoz, már egy jelentős társaság fogadta őket - Egy utolsó ajánlatot teszek – a jól ismert boltvezető furakodott át a tömegen és a fegyverét a főnök fejéhez szegezte – Minden lehetőséget megmozgatok, hogy a fiam a jövőben ki tudjon törni a nyomorúságból – valami közeledett feléjük a nyári széllel

Lövések dörrenő hangja és a kék csendet elragadó madárszárnyak késztették Nicket, hogy megnézze, hogy mi történt velük. Vérfagyasztó látvány fogadta, amitől összeszorult a torka. A kedves nő akivel idáig utazott nyöszörögve feküdt a lábai előtt, rátette a kezét a szívére, amely véres volt. Nick arcáról őszinte fájdalmas könnycseppek hulltak.

A férfi a kommunikációs eszközbe ordibált, sürgette a többieket., miközben a boltvezető holtestét átlépte. Az orvosi műszerekkel felszerelkezett mini helikopter közeledett az égen. Az elöljáró kiborult, teljesen elvesztette az uralmát, magában szitkozódott, mint egy veszélyes őrült. A helikopter leszállt. Mikor visszafordult a megdöbbenéstől elejtette a telefonját. A nő akit a szíve alatt talált el egy lövedék fél órával ezelőtt, most ott sétált a kisfiúval, kéz a kézben - A fiú egy gyógyító - mondta a teljesen felépült nő. Az élet ott lüktetett benne. Az arca pirospozsgás volt. – Ez volt a vizsga napja és neked jól sikerült - kiáltotta elcsukló hangon a férfi és fürge tempóval megfordult a kocsival. Átölte mindkettőjüket. A vakító nap sem tudta elrejteni a főnök megindult könnyeit. Elindultak vissza a városba - Az első dolgom az lesz, hogy átírjam az Iskola digitális nagykönyvét – olyan határozottan és olyan erővel csapott a kormányra, hogy az egész géprendszer beleremegett, a mellette ülő női alkalmazott helyeslően mosolygott.

A nyári napfény elkísérte őket. A város felé, Nick barátságosan integetve kiabált a földön dolgozóknak, aki felismerték és jókívánságaikat küldték a fiúnak – Sok sikert -

Nick fizikai értelemben már a tanteremben üldögélt, de lelkileg még az átélt események hatása alatt állt. Egy a meggyógyított nő hálás mosolyát, máskor a falusiak búcsúszavait hallotta. A tanár már türelmetlenül dobbantott a lábával, mivel már harmadszor tette fel ugyanazt kérdést. Mindeközben egy gyönyörű kislány egy szerelmes levelet írt és a borítékot ügyesen a fiú hátzsákjába csúsztatta észrevétlenül. A szigorú pedagógus szerencsére az elkalandozott fiú nevelésével volt elfoglalva.

Modern Ms Dalloway

Simon Roland

Modern Ms Dalloway

Ms Dalloway virágot vett a helyi népszerű szupermarketben, amely a metropolisz szélén helyezkedett el, egy hegyoldalban. Hazafelé még beugrott néhány helyre, hogy az online meghívó mellé a fizikai megfelelőjét, a kézzelfoghatót is átadja. A személytelent próbálta személyessé változtatni.

Ms Dalloway a szokásos céges összejövetelre készült. Férje, Nelson a SmallCore nevű nanorészecskékkel foglalkozó mamut vállalat vezérigazgatói pozícióját foglalta el. A város egyetlen felhőkarcolójának a legfelső emeletén, a 825. szinten laktak, az elérhetetlen felhőkastélyban, a szédítő magányban. Az egyik nap az ország legbefolyásosabb üzletembere kecsegtető ajánlattal kereste fel, amit más azonnal, második gondolat nélkül fogadott volna el. Azonban a szerelmét más fából faragták, a részvények többségét uraló büszke cégtulajdonos durván visszautasította a fúziót. A higgadt hangnemű vita felfokozott veszekedéssé fajult. A végén mind a ketten üvöltöztek egymással. A verekedést a határozott kollégái akadályozták meg. Az erőszakos, mindenen és mindenkin átgázoló milliárdos nem szokott hozzá az elutasításhoz. Néhány erős fenyegető mondat hagyta el a száját mielőtt elhagyta volna az irodát.

Az incidens után a kedvese csak fegyverrel, egy mini pisztollyal mert az utcára lépni, amelyet a kabátja alá rejtett. A felfogadott profi két testőr jelentősen növelte a meggyengült biztonságérzetét.

Ms Dalloway a gyümölcsökkel, zöldséggel, hússal és virágokkal megrakott kosarával beszállt a felvonóba. - A felhőkastély - A nő hangjára engedelmesen sziszegve csukódott be a fémajtó, majd suhanva haladt célja felé. A félhomályos szűk helyen a tükörből egy másik nő nézett vissza rá. A lehetne és a létező között egy vékony hajszál húzódott. Amíg az ultramodern lift haladt felfelé, suhanva, mint egy hőlégballon. a nő lélek-lépcsőn haladt lefelé. A tér beszűkölt és saját magával kellett megküzdenie.

A lakás ajtajához érve elhúzta a kártyát.

Az arcfelismerő rendszer próbálta leolvasni a gondolatait, de a rendszer csak a személyisége külső falaiba ütközött. A test és a lélek két különböző helyen járt. Már odabent is volt, ahol Eva a bájos számítógépes program üdvözölte - Szép napot, a vendégek délután érkeznek - és már sorolta is fel a teendőit, mint egy szigorú tanár a kréta illatú ódon hagyományos iskolában.

Az otthonuk egy része, a nappali és a hálószoba úgy volt berendezve, hogy elfeledtesse az emberrel, hogy a felhők között van. A letűnt századok családi házaiban érezhette magát a vendég.

Miközben sütött, főzött, takarított elgondolkodott a világ alakulásán és a saját helyzetén.

Az otthona jég-melegében elcsodálkozott, azon hogy a bevásároló központ parkolójából nézve, a csomagtartóba pakolás közben, csodálatosnak, lenyűgözőnek találta a délelőtti napfényben sziporkázó torony csúcsát. Habár az apartman a legmodernebb technológiával és a legegyedibb, legvarázslatosabb, kézzel faragott bútorokkal dicsekedhetett, ő mégis üresnek találta otthonát.

Először a szerelme lépte át a küszöböt, közömbös arcon és hangtónussal köszöntötte, majd elvonult a külön számára fenntartott szobájába, amely az ő szentélye volt. Mindeni másnak tilos volt a belépés.

Sorban érkeztek a meghívottak, a tágas nappali megtelt emberekkel, ott hullámzott a különböző formájú és mélységű nevetés és csevegés. A házimunka közben néha elcsípett egy-egy beszélgetésfoszlányt. Egy újabb tálca gyümölcskoktélt helyezett el a rózsák közé. Végignézett az érzelemmentes arcokon.

Miközben a túlsúlyos idős polgármester a legfinomabb sütemények összegyűjtésével foglalatoskodott, a legújabb divatot követő fiatal felesége egy másik prominens nővel beszélgetett.

A változást nem vette és nem is vehette észre, az egymást váltó napok olyan egyformák voltak, semmi nem törte meg a mindennapok rutinját. Olajozottan gördült minden tovább, mint egy tökéletesen megalkotott masina. A kedvese az ország prominens üzletemberével beszélgetett a fúzióról. A testbeszédükből arra következhetett, hogy végre megegyezésre jutottak. Pezsgőspohár koccintással ünnepelték a létrejött sikeres üzletkötést. A kupákban az ital olajos sárgás-zöld színben csillogott. A tapsorkán körülfogta a jelenlévőket. A mogul nem elégedett meg a torta egy részével, neki az egész kellett. Ms Dalloway férjét egy bérgyilkos ölte meg. Nelson golyókkal átlyuggatott teste a csatornarendszerben feküdt békésen és némán. Az a férfi aki a partin vidáman parolázott a város krémjeivel, egy engedelmes robot humanoid hasonmás volt, akit azért hoztak létre, hogy helyettesítse Nelsont és mindenben kérdésben hajtson fejet a mogul előtt.

Ms Dalloway nem talált semmi különbséget a feltelepített mézédes, de gépies Eva, a számítógépes program és a Cég dolgozói között. Mindegyiküknek gép lelke volt. Ms Dalloway elhatározásra jutott. - Holnap megszököm és soha senki nem fog megtalálni -

A Démon-hegy titka

Simon Roland

A Démon-hegy titka

A kígyózó felfelé vezető útról lehetetlen volt meglátni a csúcsot. A paták követelő dörömbölését a szikla ajtaján enigmatikus válasz utasította el, a rejtély nem oldódott fel. Minden egyes kanyar az élet egy újabb lehetőségéhez hasonlított. Lombkoronák vagy gigantikus sziklák takarták el a magasabb szinten lévő jelenlétet.

A herceg leszállt a lóról és megközelítette a démont, aki a szakadék felett lebegett. A felkavart porfelhő elült, a vágtázás izgalmát keltette vágyakozó zavaros lelkesedés zaját felváltotta a misztikus csend és azt körülölelő elmélkedés. amely felbőszítette az érkezőt. A napsugarak az alatta elterülő erdő zöldjébe zuhantak, nem lehetett megragadni a fénynyalábokat. Már kezdett elege lenne a halogatásból - Azt ígérted, hogy hatalmat adsz nekem, de már egy hete játszol velem és az uralkodó jogánál fogva megparancsolom - Előhúzta a súlyos kardját, aminek az éle megcsillant a napfényben - A hatalom kacsintása - futott át a bölcs lény elméjén. Ez a fenyegető mozdulat minden alattvalót térdre kényszerített volna, a démon azonban sokkal hatalmasabb erőt képviselt, amit egy átlagos ember eltudott volna képzelni. A herceg hirtelen megmerevedett, egyáltalán nem tudott megmozdulni, bárhogy próbálkozott. A szíve a torkában dobogott. A lény a mélységbe ereszkedett. Mire a fiú visszanyerte teljes uralmát a teste irányítása felett, már az árnyak és a fények körbevették őt és számára ismeretlen nyelven suttogtak a fülébe. A hátas türelmetlenül taposta a földet a közelében, nem tudta mire vélni a herceg fura viselkedését. Egy különös formájú jármű suhant el a trón lehetséges várományosa fölött.

Az értelmetlen háborúk és forradalmak alaposan meggyengítették az országot. A dicsőséges aranyban dúskáló napokat és a győztes csatákat már csak a krónikások megsárgult lapjain találhatták a szebb napokat látott adófizetők.

A király úgy döntött, hogy kapcsolatot épít a távoli birodalom erős királyával. Ennek jeleként a felség lányát meghívta otthonába és egy ritka értékes nyakláncot adott az előkelőségnek. A híd első pillérét sikerült lefektetni, de nem számolt a végzet aljas támadásával.

Az ifjú herceg nem volt jelen a rajtaütés során, de mégis látta, ahogy az erdei úton a hírhedt rablóbanda lepte meg a csapatot. Egy farönköt gördítettek a keskeny ösvényre. A hintóra vigyázó lovasokat nyílvessző-zápor fogadta. Úgy tűnt az útonállók lemészárolják őket. A hercegnő sikoltozva menekült az erdő mélye felé, út közben elvesztette az értékes ajándékát. Az élete veszélyben volt, nem törődött az értékeivel. Nagy emberveszteség árán a testőrök végül legyőzték a haramiákat és a rémült nőt is megtalálták, de az ajándéknak sajnálatos módon nyoma veszett.

A vízió csak néhány másodpercre jelent meg előtte, de ez a kalandozás éppen elég volt ahhoz, hogy az öreg tanár a fakardot a torkának szegezze – Már megint nem figyelsz – Az idős férfi szemében a csalódottság csillogott. A legyőzöttség lesújtó pillanatában észrevette a közelben álldogáló mostoha testvérének gúnyos mosolyát. Habár még kora reggel volt, az udvar kezdett fuldokolni a nyár forró polipcsápjaitól. A fűbe dobta a fakardját, átadta a csatateret, de a küzdelmet a trónért nem volt szándékában feladnia. Izzadságcseppek borították a homlokát. - Most te jössz, remélem, hogy te jobban fogsz teljesíteni– szólította meg az oszlopnak támaszkodó fiút, aki gyorsan belefolyt a védekezésbe – Én vagyok a vér szerinti örökös – kiáltotta dühösen, miközben a korát meghazudtoló mester fürge mozdulataira reagált és a kiszámíthatatlan támadásait hárította.

A jelek egy szegény kőfalú legszélső házába vezették. A látás egy magasabb fokát kapta a démontól, de valami mást is adott mellé, amit csak később tudatosult az elméjében. Egyedül lépett be a szerény házba. A bejárat olyan kicsi és szűk volt, hogy úgy kellett bebújnia. Odabent éppen ebédeltek. Amikor az asztal körül szorgoskodó nő nyakában meglátta az ékszert a trónra és a vele járó kiváltságra gondolt, de egy másik érzés is kezdett szirmot bontani a szívében, amely ott tolakodott előre a múlt elfojtani kívánt részletéből. Az önfeledt gyermekkor képsorozata jelent meg lelki szemei előtt, egy hasonló kunyhóban cseperedett fel. Ezt a meghittséget azóta sem tapasztalhatta meg. A bevehetetlen várkastély biztonságot nyújtott a természet vad tombolása ellen, a marcona fegyveres őrség megvédte a bűnözőktől és távol tartotta a kíváncsi szemektől is, és mégis az ódon falak közül hiányzott valami. Ez a szerény lakhely a szülei otthonára emlékeztette – Nem raboltam el a nyakláncot, ott találtam, amikor gombásztam, nem tudtam, hogy kinek a tulajdona – védekezett a vádló erős szavak ellen, miközben a gyerekek lehajtott fejjel a levest kanalazták. Az asszony vigasztalhatatlanul sírt a sámlira rogyva. A herceg gyengéden kivette az elgyengült asszony kezéből és a zsebébe süllyesztette. A ház tulajdonosa meghívta őt ebédre, amit ő el is fogadott. Amikor a nő könnyei között mesélte el az egész életét, akkor már úgy érezte, hogy hazaérkezett. Amikor elfogyasztott a süteményt és felhörpintette házi bort, felállt megköszönte a vendéglátást és néhány ezüst nyelven éneklő táncoló érmét hagyott az asztalon. – Ne aggódjanak, itt sem jártam, nem történt semmi. A királyi család gazdag, egy újabb ajándékot fog kapni a hercegnő – Elvett egy könyvet a polcról, találomra belelapozott, őszinte gyermeki betűk szaladgáltak bennük, becsukta és visszatette. Az anya elkezdte leszedni a tányérokat, a pirospozsgás képű gyerekek visszatértek a tanulmányaikhoz, a férfi, a ház ura a hálás vendégét követte a szemével, ahogy lassan elhagyja otthonát. A herceg még az utca túlsó végén is hallotta a beszélgetéseiket és érezte, hogy a megzavart boldogság újra a kőfalak közé költözik. A folyóparton, mezítlábas mosónők végezték mindennapos tevékenységüket, néhányan daloltak. A nagyobb kövekre rakták a megpakolt kosarakat.

A macskaköves úton kopogó léptek hangja közé egy csobbanás vegyült. A férfi úgy érezte, hogy helyes döntést hozott. A folyó vízében egy ősi szimbólum jelent meg egy pillanatra, majd a hatalmas víztömeg folytatta útját a démon-hegy felé.

Az utazás definíciója

Simon Roland




Az utazás definíciója




Egy vándor,

lábnyomán,

gyors jármű,

egy út száz arca.




Az idő és a tér.

egy csalóka,

álom szőtte,

pókháló.

A tárgy emléke

Simon Roland

A tárgy emléke

A régész társaság egy eltévedt és zavart gyerekbe botlott az erdő egyik kitaposott útján. Az idős professzor a karjába vette a fiút és a városi kórházba szállította. Az egészségügyi intézetben infúzióra kötötték a nővérek, mivel nagyon kiszáradt. Két hét folyamatos megfigyelés után végül a gyereket elengedték. A fiú még a nevét sem tudta megmondani, nem emlékezett semmire. A professzor a megbízások elvégzése és a saját lexikonjának megírása mellett, a fiú kilétének a felderítésével foglalkozott. Habár minden követ megmozgatott, az éveken át tartó keresés nem vezetett eredményre, így tehát úgy döntött, hogy hivatalosan is örökbe fogadja őt. A világ különböző tájaira is elvitte a fiát, beavatta a régészet legapróbb titkaiba is, amit a többiek nem néztek jó szemmel. Az idős zárkózott férfi nem arról volt híres, hogy másokkal megossza a teóriáit. Az irigység felütötte a fejét a munkatársak között. Az állandó utazás miatt a fiú nem járhatott rendes iskolába, ezért a legjobb magántanárok segítették a fiú szellemi gyarapodását.

Amikor a kisfiú felnőtt férfivé vált, a nevelőapja eltávozott a világból. Az összeszokott régészcsapat nem szerette, kívülállónak tartották. Az új vezető behívta a sátrába és elbeszélgetett vele - az idős szaktekintély emléke miatt, egy rövid ideig segédmunkásként alkalmazlak, remélem találsz magadnak valami munkát. Be kell látnod, hogy, ez nem neked való feladat -

A rideg szavak mindenhová elkísérték őt, a legmélyebb gondolataiban, sőt még a rémálmaiban is kísértettek, de az elméjében felidézett varázslatos emlékkép bármelyik rosszindulatú megjegyzést képes volt elűzni. 16 éves volt akkor, felnőttnek, sikeres férfinek képzelte magát, a klasszikus regények és a kalandfilmek tipikus hősének képzelte magát, a nevelőapja bársonyszékben üldögélt, a golyóstollat úgy szorította a fogához, mintha egy pipát szívott volna el. Egy ősrégi képekkel illusztrált térképpel a kezében szakértelműen hümmögött. Az öreg az ajtóban állva figyelte őt, nem akarta megzavarni a fia szerepjátékát. A fiú felnézett és egyedül ő látta meg a vastag szemüveg mögött elrejtőző kedvességre vágyó, szeretetet adni tudó mosolygós szemeket. A professzor soha nem barátkozott senkivel és soha nem alapított családot. A barátságok és szerelmek elöl a könyvtárak félhomályos magányába menekült, a megsárgult csend és a tudomány világába.

Annak ellenére, hogy már beesteledett, a nyári hőség nem csillapodott. Izzadságcseppek borították a homlokát. Befejezte az ásást. A saját emlékei nem jutottak tovább, annál a pontnál, amikor kisfiúként az erdőben bóklászott céltalanul. Arról, hogy itt talált valami érdekeset mélyen hallgatott. Amilyen ellenségesen és lenézően kezelték, úgy érezte hogy megtartja ezt az objektumot.

A lelki szemei előtt látta a kocsma asztalán aranysárgán gyöngyöző söröskorsót. Úgy döntött, hogy a faluba most egy másik rövidebb úton megy. A sátrak előtt felállított asztaloknál a régészek vacsoráztak. Néha felcsattant egy indulatos szó, amikor látták elmenni őt - Nem közénk való. Nem ért semmihez - Ahogy haladt beljebb az erdő ismeretlen része felé, úgy felejtette el a tagok ellenszenves pillantásait, keserű megjegyzéseit. Minden tárgynak vannak emlékei, csak nem mindenkinek van tehetsége érzékelni azt.

Egy középkori kastélyban folyosóján sétált mezítláb, a fáklyák fénye meggörbítette a falakat. Kinézett az ablakon. A mai napon nem kellet tartania az őröktől. Tegnap este tartották az uraság fergeteges lakodalmát. A katonák és a fegyvereik békét kötöttek az álom és a mámor birodalmával. Kiment az udvarra. A hold is lerészegedett, ott szunyókált a toronyban, a korláton át lelógott a borvörös feje. A szolgává tett harcos megtorpant a kapualjban, a sötétség tömör fala megállította. - Vissza kell mennem, magammal kell vinnem amit elraboltak a családomtól -

Az autóban hárman utaztak. - A barlangon keresztül rövidebb idő alatt érünk a kilátóhelyhez - jelentette ki a férfi határozottan. A nő kételkedve fogadta a spontán jött ötletet és a merész tervet, míg a hátsó ülésen utazó fiúcska izgatottan nézte ahogy a járművük lassan eltűnik a széles bejáratú kavernában.

- Jól vagy? Valami bánt? - egy női kéz érintette meg a vállát. Kinyitotta a szemét, a kezében még ott szorongatta a tárgyat. A pincérnő aggódó szemében látta saját magát - Nincs semmi baj, csak elkalandoztam - mondta, kifizette az italát. Amikor a felszolgálónő kezébe nyomta az aprópénzt, érezte a nő finom ujjait. - Nem akarok magányos tudós lenni - villant át az agyán.

A kijáratnál visszafordult és beszédbe elegyedett az asztalokat törölgető csinos pincérnővel.

Az iskola felé

Simon Roland

Az iskola felé

A távoli halvány csillagok boltíve alatt, a rideg hegyek szorításában, a völgy legalsó részén a kőkunyhók kinyitották reményteljes parázsló szemüket. A harmatos fűszálak belsejéből a tegnap tanyát vert bogarak szálltak fel. Iskoláskorú gyermekek készülődtek az útra. Mindenki felöltözött és elpakolta a szükséges dolgokat a hátizsákjába, ennivalót, tollat, ceruzát, füzetet, könyvet és tudásszomjat. A házak között várakoztak a későn ébredőkre.

A legidősebb, akit a hihetetlen bátorsága miatt főnőknek választottak indult el először. A lábai magabiztosan jelölték a biztonságos sziklákat, apróbb és nagyobb köveket a többieknek, akik nehezen tudták követni a gyors tempóját. A szemüveges fiú úgy tűnt a hegy oldalán kígyózó meredek útvonal rajzvonala kötötte le a teljes figyelmét, azonban a szeme sarkából képes volt megfigyelnie a társai mozgását. Egy repülő haladt el felettük, egy csíkot húzva maga után. A firmament selyem köpenyét simogatta a jármű távozása után - Kik utaznak benne és merre tartanak? -

A földrajzóra és a biológia elméleti részét sikeresen átültették a gyakorlatba. Ismertek minden állatot a környéken és tisztában voltak vele, hogy melyik növényt szabad elfogyasztani és melyiket szigorúan tilos. Az ő táskája sokkal súlyosabb volt, mint a társaié, mivel a kedvenc könyveit is mindig magával cipelte. A kedves tanárnő kölcsönadta ajándékba a könyveit. A fiú imádott olvasni, a suli szüneteiben félrevonult egy terebélyes fa alá és olvasott, míg mások a labdát rúgták az udvaron, ő falta a betűket. A legjobban a történelmi témájú regényeket szerette. Ő volt az egyetlen pápaszemes az osztályban, de nem csúfolták ezért. Egyértelmű tisztelet övezte a fiút - Ha mindig ilyen szorgalmas leszel, elérhetsz bármit, amit akarsz, egyszer feljutsz a legmagasabb létra fokára is - az édes hang mindig bátorságot adott neki, amikor úgy igazán az érzelmei völgyében találta magát. Egy újabb olvasnivalót nyomott a kezébe. A gyönyörű pedagógus a metropolisz könyvtárából szerezte be a könyveket. Egyedüli tanárként az Isten háta mögötti helyen elhívatottságáról tett tanúbizonyságot. Erősen hitt a munkájában.

Amikor felértek a hegytetőre, még egyszer lenéztek az otthonukra. A törpévé zsugorodott házak beleolvadtak a sáros föld színébe. Innen fentről nézve, úgy tűnt a föld elnyelte a falujukat. A hegy csúcsát már a napfelkelte ébresztgette, amíg a völgyben megbújó szegénységtől sújtott kis falu még a sötétségben szunyókált. Szomorúan állapította meg a keserű párhuzamot, a nap aranyló gazdagsága alig érintette az aprócska települést. Csak a nap rojtos kitépett szálai hulltak a házikókra, csekély vigaszt nyújtva. Az életük és a lakókörnyezetük helyzete szorosan összefonódott.

A hideg szél hulláma az arcukba csapott. Szerencsére vastag kabátba bújtatták testüket. Ezután libasorban lépkedtek lefelé. A csoport vezetője felidézte a baleset emlékét, amikor az öccse megcsúszott és majdnem a mélybe zuhant. Azon az átkozott napon egész nap esett az eső. A kövek különösen csúszóssá váltak. A szerencsétlenül járt fiú kabátja beleakadt az egyik sziklába, ezért a szörnyszülött mélység nem tudta lerántani. A gyerek ott lógott öt méterrel a barátai lábai alatt. A társai kővé dermedtek a rémülettől. Csak egyedül ő volt képes legyűrni a testében és az elméjében méregként kavargó félelmet. Az aggódó tekintetek kereszttűzében lemászott az öccséért és megmentette őt a haláltól. A hátára kapta és így vitte fel. A fiú az ütközés következtében mozgássérültté vált. A műtétet elvégezték volna a közeli nagyvárosban, azonban a kenyérkereső családfő sehogyan sem tudott a kezelésre összegyűjteni annyi pénzt. A fiú a szalmaágyat nyomta majdnem egész nap, néha felkönyökölt a fekhelyén, mikor ételt és italt hoztak neki, legtöbbször csak a családtagok beszélgetéseit hallgatta, napsütéses időben kiültették a ház elé. Hétvégenként a testvére szórakoztatta az általa kitalált történetekkel, ijesztő vagy mulatságos legendákkal.

Az énekesmadarak csőréből kirepülő dalt elkapta a patak és rohant vele az ibolyaszínű távolba. Vidám csicsergésbe vad csobogás vegyült. A természet lágy muzsikája zökkentette ki a gondolataiból. A szűk medrű, de sebes sodrású patakon sem volt könnyű az átkelés. Minden lépésre figyelni kellett. Pár órás séta után végül megérkeztek az iskolába, amely valójában egy egyszerű faház volt.Ezt az utat minden hétköznap megtették. Ez olyan természetes volt számukra, mint másnak felszállni a kényelmes iskolabuszra. A tanárnő már várta őket. Egy széken üldögélt, a csinos kalap alól egy tiszta, őszinte mosoly fogadta őket. Átkarolta és bekísérte őket az osztályterembe. A tábláról különösen fontos történelmi eseményekhez köthető dátum kacsintgatott. Néhány diák már a padokban üldögélt. Álmosan pislogva nézegettek kifelé. A tankönyvek kinyitott szárnyú madárhoz hasonlítottak. Minden tanuló elfoglalta a helyét és a tanárnő elkezdhette az első órát. A szünetekben az udvaron játszottak. Délben ebédeltek, amit a pedagógus sütött nekik. A krétaporos arcú, kócos hajú nap hagyta el utoljára az osztálytermet.

Várom a kedves pácienst - mondta az orvos. A doktor alakja hirtelen átváltozott az öccse kétségbeesetten ordító szájává, amely félelmetesen kitárult.
A ragadós szurkos mélységben sok minden elfért, az iskolatáskából kiesett könyvek és az emlékek.

- Nemsokára leszállunk, kérem kösse be a biztonsági övét - Az álom kiszállt a szeméből. A gyönyörű stewardess figyelmeztette az üzleti osztályon utazó középkorú férfit, akinek az ölében laptop csücsült és egy tervrajz. A papíron a modern intézmény elevenedett meg. A szemével látta az elkészült épületet. A diákok számára minden modern berendezés rendelkezésre fog állni. Körülnézett, a legtöbben aludtak vagy elmélyedtek a gondolataikban. A jól szituált férfi kinézett a repülőgép ablakából. A kecses légi jármű szárnya félretolt néhány habos felhőt. Lélegzetelállító látvány tárult a nosztalgia érzését átélő utas számára. A hegyvonulat ismét lenyűgözte. A kék csend átölelte az óriás monstrumot. Ahogyan a legapróbb tócsa képes magába zárni minden egyes felhőt, naplementét és napfelkeltét, a hold megannyi metamorfózisát, úgy egy pillanat is képes magába foglalni az időtlenséget. A gigantikus hegy oldalán egy csapat gyerek mászott felfelé, útban az iskola felé.

Perasti óratorony

Simon Roland 

Perasti óratorony

Vitorlás,
sziluettjén
aranyszárnyú 
rikoltó sirály.

Hullámzó,
kék legendák 
szétszórt
kincsek.

Apró dolgok,
nagy szerkezet
mozgásban
a világ.

Időtlen,
pillantás
óratorony
ablakából.

Szent György szigete

Simon Roland

Szent György szigete

Arnold
Böcklin
vászna
ihletett kapott.

Elhalad,
egy hajó
marad
a csend.

Napfény,
kolostor
ódon
ablakán.

Értetlen lábak,
elől bezárul
csak a hegyek
értik misztériumát.

Ciprusfák,
imádkoznak
lelkek felett
a holtak szigetén.

Szarajevó 1914 Június 28

 

Simon Roland 

Szarajevó 1914 Június 28

Nyitott autó,
közelít
trónörökös
és a felesége.

Félelmetes,
vad tekintet
mennydörgő
pisztolylövése.

Impozáns,
épületek
történelem
szemtanúi.

Sikolyok,
szállnak
a régi rend
halott.

A látnoki képesség I. rész

Simon Roland

A látnoki képesség I. rész

Az asszisztensnő berohant a rendelőbe. Tekintetével nem viszonozta a négy szempár csillogó köszöntését. A nő felkapta a vizsgálatra váró felcímkézett vérrel teli kémcsöveket, és ahogyan jött, olyan gyorsan távozott. Szőke haj és fehér köpeny libbent az orruk előtt. Az ajtó becsukódott. Odakint nyugalom volt. A kisvárosok megszokott délelőtti hangulatát tükrözte a kép. Néhány járókelő sétált az utcákon. Az orvos belenézett a tükörbe, 48 év körüli sportos testalkatú férfi nézett vissza. A betegek bíztak benne és a kollégák irigykedtek rá. Elismert szakembernek számított. – Valami hiányzik az életemből – gondolta, elfordult az ablaktól és leült a székre – Szóval látnoki képességgel rendelkezik? Miért hinnék önnek? Tavaly még a földönkívüliekkel való találkozásait mesélte boldogan és milyen makacsul védte az elképzeléseit. Először nagyon haragudott rám, de később megköszönte a munkámat – A fehér köpenyesek közömbös hangja feldühítette a pácienst, aki hirtelen felpattant és a zsebéből egy gyűrött térképet terített ki. Az ideges ujjak sokáig simogatták a papirost. Felkapott egy tollat és bekarikázott rajta egy bizonyos helyet, majd sietősen ráírt valamit – Itt megtalálja, amiről beszéltem - Az orvos érdektelenséget színlelt – Mr James Norder, segíteni fogok magán, új gyógyszerrel fogunk próbálkozni – mormolta a fogai között. Elkezdte kinyomtatni a receptet. A beteg távozott és újabbak érkeztek.

Erőltetnie kellett magát, hogy a problémák diagnosztizálására tudjon koncentrálni. James Norder története elültette a kíváncsiság kaparászó bogarát a fülében. Amíg a különböző páciensekkel beszélt a probléma megoldásáról, addig a kis asztalkán hagyott térkép valósággal bámulta őt. Kellemes őszi idő volt, de a homlokán patakzottak az izzadságcseppek. Felállt, majd ide-oda mászkált, majd visszaült a számítógép elé A kis asztalon heverő térkép továbbra is figyelte őt és beszélt hozzá.Újabb bonyolult eset és kibogozásra szoruló csomóval kellet szembenéznie. Késő délután, mikor a számítógép monoton zümmögése is pihenni tért, és a folyosói léptek megritkultak, a keze mohón csapott le a papírosra, mint egy kartográfiai gyűjtő. Reszketett az izgalomtól, mint egy kamasz az első szerelem megismerésénél.

A luxus járművébe pattant. – Sajnálom drágám, Későn érek haza, megbeszélésünk lesz a kollégákkal– a telefon másik végén egy unott női hang válaszolt. A felesége között már évek óta elhidegült a kapcsolat. Mind a ketten egy házban, de külön titkos utakon jártak. A háttérben hallotta a TV hangját, egy sorozat szereplői veszekedtek. A neje imádta a filmek drámai fordulatát és örömmel követte a kedvencei sorsát.

A Global Position System-et szándékosan kikapcsolta. - A GPS lustává teszi az emberi elmét. Jobb, ha az ember megjegyzi a házakat, kanyarokat, fákat, útjelző táblákat - Ritkán járt erre. Az egyforma házakat és egyforma sorsokat kukoricamező váltotta fel. A nap már megágyazott az erdőben. Amikor megpillantotta az öreg tölgyfát, a fékbe taposott. Egy lekanyarodó földúton hagyta a kocsit. Úgy szaladt a mezőn, mint egy bújócska résztvevője. A gyermekkori emlékek feltörtek a mélyből. A tölgyfa ágain rozsdás falevelek üldögéltek. Mindent pontosan úgy talált, ahogy a férfi korábban elmesélte.

A fa odvában megtalálta a gyilkos fegyvert, egy maszkot és egy pár kesztyűt. Másnap értesítette a rendőrséget.
A revolveren nem találtak ujjlenyomatot, de a kesztyűn és a maszkon a hajszálak nagy segítséget nyújtottak a detektíveknek. A DNS vizsgálat segítségével nagy valószínűséggel rács mögé juttathatják az elkövetőt.
A mindig kételkedő, ravasz főfelügyelő ragaszkodott, hozzá hogy megismerje az önjelölt látnokot. A doktort rossz hírek fogadták. A kulcsfontosságú betege eltűnt, James Nordert nevét még az adatbázisban sem találta meg.