Simon Roland
Viharos éjjelen
Szürke esőfüggöny,
takarja el a tájat,
érkezik az éji küldött,
felsejlik a várad.
Borzongó cserjék,
tüskék és ágak,
véresre sebzik,
mezítelen lábad.
Miféle varázs tör,
át a félelmes sötéten,
nem lápi lidérc jön,
villan a szemed fénye.
Kínzó korbács,
vág a csend húsába,
szikrázó szirti tornác,
szédül bele az űr tornyába.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment