Az üzleti út II. rész Vidéki kirándulás

Simon Roland


Az üzleti út II. része


Vidéki kirándulás

A szórakozóhely előtt állt, ideges volt. A bejáratot díjbirkózó külsejű figurák zárták el.
A bár zsúfolásig megtelt csevegő, italozó emberrel és izgatott lüktetéssel. Kellemes zene szólt. A muzsikusok értették a dolgukat, virtuóz tudásukkal bűvölték el a vendégeket.
A keresett személy egy férfi társaságában üldögélt a gyertyafénnyel megvilágított asztalnál, a szemével biztatta a borostás, izomtól és elbizakodottságtól dagadó felfújt dromedárt. Richard az ablaküvegen keresztül figyelte a szerelemtől piruló párocskát. A feltüzelt férfi nem sokáig türtőztette magát, szemtelenül megragadta a szőkeség kívánatos combját, erős ujjaival megragadta, simogatta a lábát – Nem bírsz magaddal te átkozott? Hagyd abba! – üvöltött fel a leselkedő, majd az öklével bezúzta az üvegablakot. A gitár és az ének ritmusába mártott idilli kép ripityára tört. A szilánkok berobbantak a helyiségbe. A színes poharakkal egyensúlyozó bárgyú mosolyú pincérnő felsikoltott, három kanál és két villa csörömpölve táncolt a padlón, néhány vendég fejvesztve menekült elvétve a kijáratot, a mosdót elfoglalva. A marcona biztonságiak megszeppent kisfiúként néztek a tátongó üres ablakra, a kifutón vonagló táncosnő megtorpant, várva a fejleményeket – Mit művelsz Richard? Hát nem engem szeretsz? – Az ismerős hangra megfordult. Vércseppek borították az utcakövet. Vérzett két ujja, de nem ez volt a legnagyobb baj. Barna hajú, andalgó szemű nő, a felesége nézett vele farkasszemet – Szia drágám, megmagyarázok mindent, hidd el csak téged szeretlek - A nap berontott a szobába és elzavarta a nyomasztó álmot.
- Csak egy rémálom volt – A kezét alaposan megvizsgálta, semmilyen sérülést nem látott.
A tegnap este ugyan belevágott a falba, de sem a fájdalomnak sem a sebnek nem maradt nyoma.
Richard ruhástól feküdt az ágyon, nem kellett felöltöznie. Belenézett a tükörbe. Álmos, fáradt tekintetű fickó bámult vissza rá. Lement az utcára, hogy kiszellőztesse a fejét – A friss levegő segíteni fog - a közeli benzinkút boltjában vásárolt egy lekváros buktát és egy üdítőt. A reggelinek szánt ételt és italt belerakta egy zacskóba és elindult, hogy keressen egy szép helyet. A domboldalon egy park terült el. A falevelek zizegtek a lábai alatt.
Ekkor megpillantotta Patit. A legnagyobb tölgyfa lombkoronája alatt üldögélt, egy padon, felhúzott lábakkal, szendvicset majszolt. Amikor közelebbről szemügyre vette a jelenséget, akaratlanul is összehasonlította a feleségét a rámenős munkatársával - A kedvesem nagyobb mellekkel rendelkezik, de az korántsem oly izgató, mint a kollégámé. A nejem egy fejjel alacsonyabb, mint a cég gyönyörű titkárnője. Egyszóval Pati a tökéletes nő. A feleségem viszont nagyon romantikus, szeret olvasni, sétálni - Összegezte magában. Pati közepes magasságú, arányos, sportos testalkatú, istennőket megszégyenítő feneke van, intelligens, társasági lény. A legjobb festők és szobrászok képzeletében sem szerepelnek oly mesebeli lábak, melyekkel ő rendelkezik. Összefoglalva az egyik reménytelenül romantikus, a másik végtelenül szenvedélyes -
A férfi leült a nő mellé. Nem szóltak egymáshoz. Csak hosszú sokat mondó, mélyre ható pillantásokkal vívták szokásos csatájukat – Menjünk el a faluba, a szüreti mulatságba, eltöltünk ott egy hetet és elfelejtjük a tegnap esti incidenst – Pati elfogadta a kinyújtott kezet, beleegyezett, kocsiba szálltak. Az odafelé vezető úton csak a sofőr beszélt, az útitársa csak hümmögött, vagy bólogatott. Az alkonyatot az est, majd az éj követte. Mindegyik napszak a maga sajátos módján fogalmazta meg a látnivalókat, a fákat, a bokrokat, az élelem után kutakodó szarvasokat. A táj felkészítette őket a falu csodálatos megfoghatatlan hangulatára. Hajnalodott. Az út melletti napraforgótáblából kiemelkedett a napkorong, az árokparton ujjongva futottak a pipacsok, fergeteges tűztáncba kezdve. Így üdvözölték a pirkadat első sugarát. A lankákon nádtetős házak jelentek meg – Gyönyörű – szólalt meg Pati csillogó szemmel, Richard a kormányon pihentette kezét, miközben az utat figyelte, ő is a látvány hatása alá került. Teraszos kunyhók kúsztak fel a hegyoldalra, a nyugalom és a háborítatlan csend birodalmába. A kocsmák a legváratlanabb helyekről bukkantak fel. Kastélyok és villák kapuján hirdették a kiadó szobát. A falu elvarázsolta őket. Egy olcsó panzióban foglaltak szállást. A szüreti mulatság a felvonulással kezdődött. A feldíszített szekéren a megválasztott nagy mellű bírónő a hódolói társaságában utazott, a lassan haladó járműről integetett.
Néhány idős asszony a házak ablakában könyökölve követte az eseményeket.
A hintót népviseletbe öltözött lovasok hada kísérte, a falu főterén át a meredek utcákig, a pincészetig. Richard és Patricia kéz a kézben sétáltak a felcicomázott kurjongató menet után. Ezt követte a hordó gurítás. A falusiak a szüreti szokásoknak megfelelően szőlőlével töltött tölgyfahordót gurítottak le a hegyoldalról. Az üzleti útra érkezett munkatársak nagyon élvezték a mutatványt. Mikor besötétedett sétára indultak, az estét borkóstolóval folytatták az egyik híres pincészetben. Richard megismerte Patricia romantikus oldalát. Észrevétlenül, természetes módon alakult köztük valami, ami mindennél erősebbnek bizonyult.