Az üzleti út III. rész Találj meg!

Simon Roland

Az üzleti út III. rész

Találj meg!

Az iroda nyüzsgött, fontoskodó csoportvezetők, füzettel és csomaggal rohangáló egyenruhás futárok, vödörrel és felmosófával felszerelkezett takarítók végezték a rájuk szabott feladatukat. A lift szigorú tekintetű aktatáskás, csillogó cipőjű, nyakkendős férfiakat és elegáns szoknyába bújtatott nőket hozott az ötödik emeletre - A vizsga napja végül elérkezett -
A tárgyaló kétszárnyú ajtaja nyitva állt. A hosszú tárgyalóasztal fejedelemként uralta a termet, két oldalról értelmezésre váró festmények bámultak le a komor uraságra. Folyamatosan érkeztek a kollégák, beszélgettek. A vizsga előtti pillanat annyira komoly és feszült volt, hogy amikor Trevor a mindenkori ügyeletes viccmester megpróbált néhány viccet elsütni, csúnyán csütörtököt mondott a humorfegyvere. A képeket nem volt idő tanulmányozni. Az ötödik emeletről kitűnő kilátás nyílt a történelmi belvárosra. A háztetőkön megpihent az őszi napfény, melyet rozsdás falevél pettyezett. A tulajdonos számára fenntartott magas támlájú szék üresen várakozott. Richard izgatott volt, elővette a mappát, rendszerezte a jegyzeteit – Találj meg újra és újra – Pati suttogott a fülébe, a szájuk majdnem összeért, a férfi akár meg is csókolhatta volna a mámorító meggypiros ajkat. Érezte a testéből áramló forró vágyat. Mostanában nem sokat találkozott vagy beszélgetett vele, így jó volt a közelében tudni. A blúzából kikandikáló mellét alaposan szemügyre vette. A poharakat és a tányérokat az asztalra helyezte és leült a férfi mellé. Richard benyúlt a szoknya alá és megsimogatta a gyönyörű combját, hol gyengéden, hol erősen szorongatta az ujjaival az álomszép lábat. A körmével szántotta a húst. A nő felsóhajtott a kéjtől. Sportos alkatú ősz hajú úr toppant be, nem adott az etikettre, fittyet hányt az üzleti szokásokra, a hagyományokra. Laza melegítőben vonult be a helyiségbe. Mikor mindenki elcsendesedett, elkezdte mondandóját - Hölgyeim és uraim, két hónappal ezelőtt felkértem önöket, hogy készítsék el a céget érintő probléma megoldási módszerét. A válságot és az arra felírt gyógyírt a fantáziájukra bíztam. A legkreatívabb, legfrappánsabb pályázat elkövetője fizetésemelésben részesül – Az igazgató köszörülte a torkát, hatásvadász szünet után folytatta szónoklatát - Szólítani fogom az embereket, megkérem akinek a nevét mondom, az jöjjön ki és magyarázza a el a kidolgozott anyagát. Richard haladt volna tovább, beljebb, de a legszebb titkárnő megragadta a karját és kiszabadította magát, ringatózó csípőmozdulatokkal kiszaladt, hogy néhány perc múlva a tálcával egyensúlyozva süteményekkel, üdítőkkel térjen vissza. Richard elmélyülten rajzolgatott, ügyelt rá, hogy senki ne fedezze fel titkát, a kezével takarta el az alkotását. Először egy újonc ment ki a főnök elé. A biztonságról fejtette ki a véleményét. Diavetítőn sorolta a megoldási menteket. Az asztal közepén elhelyezett tányérokról gyorsan fogyott a sütemény. A cég önkéntes szakácsnője, a duci Kathy sütötte a finomságokat. A mai napra sütötte a meggyes pitét. Ez volt a specialitása. A gyönyörű tündér kávét öntött a főnök poharába – Érdekes, van benne lehetőség, de sajnos ez igen kevés. Maga még zöldfülű, ne adja fel, még sokra viheti a cégnél – jellemezte a vásznon látottakat elgondolkodva a főnök. Richard utolsónak kerül sorra, kibújt a füzetéből, már befejezte a titkárnő portréját, a mappát szorongatva magabiztos mosollyal és nyugalommal kisétált. A tekintetével kereste Patit, de sehol nem látta – A csőd közelébe sodródott irányításom alatt álló kis vállalatot fel akarta vásárolni egy mamutcég, hírhedt cápákból álló társulat, én a beolvadás helyett a cég csoportokra való felosztását javasoltam. Virtuális elnökként létrehoztam egy tanácstestületet, egy raktárosi, egy ellenőrző és egy termelői részleget. Mindegyik csoportot a karakterüknek, tulajdonságaiknak, képességüknek legmegfelelőbb, legrátermettebb emberekre bíztam.
Intenzív tanfolyam segítségével sikerült elérnem, hogy minden dolgozó a maximális profitot termelje ki a lehetőségekből.
Részletekbe menően elmagyarázta a csoportok feladatát, miközben figyelte az igazgató arcát. A főnök először ráncolta a homlokát, a szemüvegét tologatta az orrán, követve az eseményeket a bizalmatlansága érdeklődésbe csapott át, végül megszületett az ítélet – Gratulálok, az ön válságkezelő megoldása nyerte el a pályázatot. Irigy arcok vették körül, a tapsvihar mely elismerte a győztest nem volt őszinte. Kathy a duci kolléga egy levelet nyújtott át. A papírusra ez volt írva:
Randevú étterem Péntek 21 óra.
Találj meg!

Pati