Törvények és utcák II

Simon Roland

Törvények és utcák II

A külvárosi háztetőket elragadta a holdtalan, csillagtalan égbolt, amely ősi sárkányként siklott végig a külvárosi negyed felett, karmaival fenyegette a lélekszakadva rohanó menekülőt.
A kandeláber lesütött szemmel álldogált a sarkon. Frank már fél órája futott. Homlokán izzadtságcseppek jelentek meg. A nyári hőség még ilyen késői órán sem csillapult.
A mindennapos sprintelés segített, hogy tartsa az irgalmatlan iramot. A saját emberei loholtak utána. Ha elkapnák könyörtelenül végeznének vele. Az utcatáblákról ismerős neveket olvashatott le. Mindegyik utcához egy történet társult. A hűs árny nevezetű téren tanulta meg a kegyetlen második törvényt. A látogatottság hiánya miatt bezárt moziban alapították meg a bandát, és itt távol a figyelő szemektől, hallgatózó fülektől tartották meg a gyűlést, tervek, ötletek cseréltek gazdát. Mindenki beledobhatta elképzelését az ötletládába.
Egyik találkozó alkalmával egy fő rivális ütött rajtuk, alaposan helybenhagyták a tagokat.
Elzavarták őket még a környékről is. A második törvény így szólt, mindig az erősebbnek van igaza. Egy hónappal később a Klubban revansot vettek a Tévedhetetleneken. Szerényen így keresztelték el magukat. Visszaszerezték az ódon filmszínházat. Frank miközben szaladt sokat mondó pillantásával, jó és rossz emlékeivel méltatta az előbb említett épületkomplexumot.
Az ablakból nem integetett és nem emelgette kalapját Steve, a szobrokkal büszkélkedő balkonon nem nézelődött Andrew. A csapat széthullott. A mellette elhelyezkedő óriási földterületet bitorló félkész lakóház felkeltette érdeklődését. Átmászott a kerítésen. A gyéren megvilágított udvaron betonkeverők és felhalmozott téglák hevertek, a munkavezető kunyhója mögül figyelmeztető morgás hallatszott, amely fokozatosan erősödött. Frank a földre kuporodott. A betonkeverők ásítva keresték a rejtőző távoli csillagokat. Az eső hirtelen rákezdett. Az udvaron hagyott malteros vödrökben táncolva ugráltak az esőcseppek. Átnézett a lécek között. Sietős lábak igyekeztek a város távolabbi részébe. A fellázadt férfiak csörgés, csörömpölés, kiáltozás kíséretében haladtak el. A morgás abbamaradt. A hold kimászott az ablakon, felfedve a falból kilógó kábeleket, vakolatlan falakat, üres termeket és magára húzta az égi takarót. A felső emeletek belevesztek a sötét fellegekbe, amelyek már hideg, kövér könnyeikkel oldották a tomboló, rekkenő hőséget. A puha lábú csend nyomasztóan közelített.

Andrew elismert fegyverszakértőként azonnal felismerte a fejéhez szegezett revolvert.
A pisztoly hangosan szólt, a hatás nem maradt el. Ilyet már sokat látott, a játékboltok polcain. A meglőtt férfi elmosolyodott.
Már korábban eltervezték a színjátékot. A túljátszott színházi előadás az ablaktalan raktérbe zárt biztonsági embereknek szólt. Fájdalmasan elkiáltotta magát, de olyan hangosan, hogy a kuka környékén őgyelgő macska felborzolt szőrrel ijedten ugrott a konténer mögé. Frank és Andrew kiszálltak a kocsiból és csendesen távoztak.